Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely templomhoz. Lukcsics Pál közlése, hogy 1417. december 14-én, Legéndi Jakab fia Benedek Vác egyház- megyei áldozópap (Benedicti Jacobi de Legend, presbyter Vaciensis diocesis) kéri V. Márton pápától a László fia György halálával megüresedett kanonoki állást és prebendát.3 Vélhetőleg a kérelmet teljesítették és a javadalommal kapcsolatos intézkedést a Monyrod-i apátra3 4 bízták. Benedek említése feltehetőleg legéndi plébánosságára utal, de szóba jöhet a faluban birtokos Legéndy családhoz való tartozása is. Már túllépve a vizsgált időszakon, még egy plébánosról van adatunk. A falu 1546. évi török összeírásában szerepel Damokos pap, akiről azonban 1559-ben már azt írják, hogy megszökött.5 Az épületet a török alatti háborús évek alatt romba dönthették, mert az írott hagyomány szerint a 17. században itt élő kálvinista magyaroknak, „akik az előző helyen építettek szálláshelyet maguknak, lelkészük és fából készült imaházuk is volt.” Közéjük később evangélikus szlovákok érkeztek, „akik, hogy új imaházat építettek-e, vagy a kálvinistákét használták, nem tudni, elég az hozzá, hogy volt nekik”.6 A 17. század végi állapotokat tükrözi vissza az, amit 1731-ben, egy fiatal korában itt szolgált becskei jobbágy említ: gazdájának háza „az Puszta Templomon Feliül való Falu Sellin” volt.7 Az 1727. évi vizitáció is ebben az állapotban találta, mivel feljegyzik, hogy „Habet ruinatam et in ruderibus existentem catholico ritu situatam infra Pagum Ecclesiam”, vagyis a leíró szerint romokban hevert, akkor már a falun kívül.8 Az 1779-es püspöki látogatás azonban már felújításáról tudósít: „Mikor és ki építette eredetileg a templomot, és hogy mikor pusztult el, senki sem tudja. 1769-ben9 Klobusitzky István és a Balás család adománnyal és anyagi hozzájárulással felújította és újjáépítette a templomot. Fábián István váci kanonok, nógrádi főesperes és romhányi plébános 1777-ben áldotta meg és szentelte fel a mennybe felvett Boldogasszony tiszteletére.”10 A kanonoki stallumból következően csupán benedikcióra (megáldásra) kerülhetett sor, pontosan 1777. október 17-én. 3 Lukcsics 1931: 49. (16.). Lukcsics adatát közli még: Mályusz 1999: 352. (1245). 4 A vácegyházmegyei Mogyoród községben, Szent György tiszteletére emelt apátság. 5 Káldy Nagy Gyula 1971: 140.; Káldy-Nagy Gyula 1977: 223—224. 6 LEví, Protokollum, pag. 1. Ford.: KA. A kötet eredeti címe mára olvashatatlanná kopott. A borító belső lapján Bienik János lelkész írásával a követkő olvasható: „Protokollum. Egyház eredetéről, beléletéről s gyűlési határozatairól tanúskodik - a legrégibb időktől”; Hörömpő Gergely - Karcsú Arzén és Tragor Ignác (tehát Desericius) adatai alapján - azt említi, hogy Legénd 1604-1605-ben a Bocskai István által lérehozott váci református esperességhez tartozott. Földváry László munkája azonban 1626 és 1632 között - Kösd, Vác, Rád és Ácsa gyülekezetével ellentétben - nem említi a falut, ugyanakkor 1652-ben már a váci szeniorátus részének tartja, lelkésze Fély (Fely) Jakab. A települést Pongrácz püspök 1675-ös Information is a református községek között sorolja fel. A templom — bár sem Chobot Ferenc egyházmegyei névtára, sem pedig Rajz Mihály nem említi — látható az ekkor készült, Bécsben őrzött térképen, illetve az 1773-as másolaton is, utóbbin torony nélkül, Sáp és Szilágy között. (Hörömpő 2000: 248.; Földváry 1898:113-133.; Chobot 1915:151-152.; Szarka 1947:16. és 17. oldalak közötti melléklet; Varga 1997:243.) 7 MNL NML, IV. 1. O/ff. 26/1731. A templom nem szerepel a reformátusok által elfoglalt és a váci püspök által, 1700- ban visszakövetelt szentházak listáján. Ez erősíti, hogy a reformátusok nem használták. (Földváry 1898: 270.) 8 VPKL, 1. a. Libri visitatiorum, 1727. 323. 9 A História Domus és a vizitációs jegyzőkönyv eltérő dátumot rögzít. Az utóbbi által jelzett évszámokat tartjuk helyesnek. (NKal, sz. n. História Domus, 38.) 10 VPKL, 1. a. Libri visitatiorum, VII/2. (1779) Legénd. A építtetők közül a Sipeki Balás család tagjai már a 17. század második felétől a falu résztulajdonosai voltak. Az 1760-as évek végén a kiterjedt família tagjai közül négyen: Mihály, Gábor, Antal, Ferenc, Márton, János és István birtokoltak a faluban. Gróf Klobusiczky István (1712—1783) kamarai tanácsos, aranysarkantyús vitéz ekkor Nézsa földesura volt, de az 1770-es úrbéri tabella szerint Legénden is volt két egész jobbágytelke. A nézsai birtokot egyik fia, József (1747-1799 után) örökölte, azonban egy 1779-ben felvett kölcsön fejében attól később kénytelen volt megválni. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg a nézsai História Domus szerzője a következőket: „Továbbá nem szabad elhallgatni, hogy itt, mélyen a régi templom romjainál volt egykoron a plébánosok jeles lakása, amelynek nyomai a pince és a kút egy részével együtt a mi időnkben is megvoltak: ezt Klobusiczky István gróf úr rombolta le teljesen, amikor a családi várat [a ma is álló kastélyt - Ty. A.] építette magának, ámde nem övéi utódainak, ahogyan a kapu fölé nemzeti nyelven bevésett fefirat mutatja, hagyta azt, hanem a bécsi görögök utódainak.” Ford.: TP. (NKal, sz. n. História Domus, 8—9.) 235
