Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Tanulmányok Pest megye történetéből felfogást alkossak magamnak. Ma kimentem a za- jongók közé, megkérdeztem tőlük, mit akarnak, ránéztem arra az emberre [Lendvai Istvánra — R. E.] és láttam, hogy az maga az exaltáság, amit úgy fejeznek ki magyarul, hogy félbolond, az egy olyan túlfűtött agyvelő, amelyre Magyarországot rábízni nem lehet”61- fejtegette többek között a miniszter. A Cegléden zászlót bontó szélsőséges antiszemitizmus híveit azonban észérvekkel nem lehetett meggyőzni. Nagy Emil ezt is megtapasztalhatta a város főterén és szomorú élményét ugyancsak pontosan öntötte szavakba: „Piactéri lármázás közben okos szót mondani nem lehet.” A ceglédi újságok - szokatlan módon - nem közölték az 1923. július 29-ei választás számszerű végeredményét. Pedig a tényekkel egyszer szembe kell nézni és legalább utólag rögzíteni a pontos adatokat. Ezek szerint a 10 475 fő összeírt választóból 4 743 fő ment el végül szavazni. Nagy László a szavazás napján visszalépett, Dinich Vidor 48, Fóthi Vilmos 298, Pálffy Dániel 1 276, Lendvai István pedig 3 121 vokssal zárta a napot. „Megbuktunk!”62 - kommentálta az eseményt a Czeglédi Keresztény Újság, de nem a részvétlenségben és nem a közönyösségben, hanem az általános közállapotokban jelölte meg az alacsony részvétel és a kudarc okát. A győztes lapja, a Czeglédi Keresztény Hírlap véleményét nem ismerjük, mert ennek a lapnak utolsó fellelhető példánya a szavazás előtt, július 15-én jelent meg. De a jelenségre - mely szerint a korszakban három egymás utáni évben jutott be a törvényhozásba ceglédi voksokkal szélsőséges pártállású képviselő — e nélkül is megpróbálhatunk rövid magyarázatot adni. Az újságok alapján azonosítható nevekből, eseményekből az derül ki, hogy a városi társadalom igen különböző helyzetű tagjai gyűltek össze a Haller-, majd a Lendvai-féle táborban. Katolikus nagygazda és tanyasi kisgazda, szőlőbeli cseléd, állami tisztviselő, menekült vasutas, evangélikus lelkipásztor, katolikus segédlelkész, középiskolai tanár, iparos, ügyvéd, egyetemista — és a sort még hosszan lehetne folytatni. Voltak közöttük nélkülözők és olyanok is, akiknek az addig konszolidált élete egyik napról a másikra a teljes kilátástalanságba torkollott. Ök feltehetően sorsuk jobbítását várták a gátlástalanul ígérgető szónokoktól. A gimnázium igazgatója vagy a református nagygazda viszont nem ilyen okok miatt állhatott az akkori szóhasználattal fajvédőknek nevezett párt mellé. A közelmúltról nekik is lehettek rossz tapasztalataik, hiszen 1918 és 1919 zivataros napjaiban ők is átélhették a kiszolgáltatottság, a létbizonytalanság érzését. Ők feltehetően a hasonló megrázkódtatások elkerülését remélték a fajvédők hatalomra jutásától. Hogy a sokféle elégedetlen ember az antiszemitizmusban vélte felfedezni a kivezető utat, ahhoz hozzájárult az emberi tulajdonságok közül az agresszió, a bosz- szúvágy és a fanatizmus, melyekre építhettek a hozzájuk hasonló demagóg pártvezérek. Gömbös Gyula (a Vezér) 1923-tól már szervezett formában bátorította a fajvédőket; nyilván ennek is hatása volt a ceglédi eseményekre. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Cegléden korábban már volt példa antiszemita zavargásokra; a Verhovay Gyula ország- gyűlési képviselő nevéhez kötődő korszak még sokáig kísértett a városban. Akkor, az 1880-as évek végén, Kossuth Lajos megfellebbezhetetlen tekintélye elnémította a hangoskodókat Cegléden. Az 1920-as években azonban újra csatát nyertek az akkori szóhasználattal destruktívnak nevezett emberek és nézetek a városban. Természetesen nemcsak a zsidóellenes kirohanások őrződtek meg az emlékezetben. Többek között az akkori polgár- mestert, Sárkány Gyulát illeti az érdem, hogy ez elmondható Ceglédről. Az 1920-as évek politikai pártjainak áttekintését és jellemzését egyébként a kortársak is „szinte kétségbeejtő” feladatnak érezték, ők ráadásul azt is pontosan tudták még, hogy a városbeli zsidóság sem létszáma, sem gazdasági-társadalmi befolyása alapján nem adott okot a féktelen ellenszenvre.63 61 A minisztereket nem hallgatták meg Cegléd piacán. A Nép, 1923. július 24. 62 Megbuktunk! Czeglédi Keresztény Újság, 1923. augusztus 5. 63 Régi és új ellenzék Czeglédi Kisgazda, 1922. május 21. 97
