Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez

Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójáraó említést érdemel az, hogy Máriássy Manó 22 éves korában végrendeletet írt.19 1874. november 26-án Budapesten írott testamentumában kifejtette, hogy teljesen ép és egészséges állapotban rendelkezett, mégis szokadan, hogy egy éppen nagykorúvá vált fia­talúr vagyonának örökítéséről gondoskodott. Manó meghatározta, hogy halála után a Heves megyei Ecséd helység határában fekvő 626 kataszteri hold és 1160 négyszögöl birtokot, valamint a domoszlói és nánai határokban lévő földet, rétet, erdőt és legelőt a rajta lévő épületekkel és regálékkal együtt édesapja, Máriássy Béla örökölje. Ez a rendelkezés azért sem szokványos, mert Manó ekkor fiú örökössel ren­delkezett. A végrendelet végrehajtójának Ebeczki Blaskovich Gyulát, mostohaanyja testvérét nevezte meg. Máriássy Manó az okirat elkészítése után hét évvel, 29 éves korában, 1881. július 5-én Budapes­ten, önként vetett véget életének.20 Közéleti pálya Máriássy Béla tanulmányait otthon végezte, a gim­náziumi tananyagot magántanulóként sajátította el. A bölcseletet és a jogot Pesten a Magyar Királyi Egyetemen hallgatta.21 Gyakorlati éveit Nagy Ist­ván, Pest-Pilis-Solt vármegye főjegyzője mellett töltötte. Közpályára 1843. január 25-én lépett azzal, hogy jurátus lett Zarka János oldalán a pesti Királyi Táblának.22 A kor szokásrendjének megfelelően uta­zást tett Európában. 1844-ben Angliába és Francia- országba látogatott el. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, önkéntes nemzetőr kapitányi rangban küzdött a szabadságért.23 Részt vett az 1848. december 11-i budaméri ütközetben. 1855-től Pest-Pilis-Solt vármegyébe tette át lakhelyét, ezért közéleti pályája itt folytatódott. Az 1860-as és 70-es években tevékenyen részt vett pesti törvényhatóság közügyeiben. Karrierje gyorsan ívelt felfelé. Általános köztisztelet övezte, amit bizonyít, hogy 1861-ben a pesti törvényhatóság táblabírájá- nak választották.24 A szabadságharcot követően Máriássy Béla tár­sadalmi szerepvállalását is befolyásolták a politikai viszonyok. Az 1848/49-es forradalmat és szabad­ságharcot követő évtized az osztrák önkényuralom korának tekinthető. Ebben az időszakban Máriássy is visszavonult a közélettől, csak gazdálkodással, bir­tokainak ügyeivel foglalkozott. 1861-ben valamelyest enyhült az osztrák szorí­tás, Ferenc József márciusra engedélyezte az ország- gyűlési választásokat. Két politikai irányzat csapott össze a mandátumokért. Deák Ferenc maga vezette híveit. Ez a csoport a Felirati Párt nevet kapta, mivel ők hajlandóak voltak országgyűlési feliratot intézni a nem törvényesen trónra került királyhoz. A másik csoportot Kossuth Lajos hívei alkották, élükre az emigrációból „hazarabolt’’Teleki László állt. A Teleki vezette tömörülés a Határozati Párt nevet kapta, amely arra törekedett, hogy az országgyűlés első nyi­latkozata határozat legyen, ne pedig az uralkodóhoz intézendő felirat.25 Az országgyűlés elején gróf Teleki László, Tisza László, Nyáry Pál, Podmaniczky Frigyes és Madarász József megszerkesztették azokat a meg­állapodásokat, amiket a párt programjának tekintet­tek. A Határozati Párt és képviselőinek álláspontja szerint előbb tisztázni kell a trónra lépés kérdését, meg kell semmisíteni a törvénytelen rendeleteket és ítéleteket, azonnal életbe kell léptetni az 1848-as törvényeket. Azután lehet csak a belpolitikai kérdé­seket a szabadelvűség és haladás szerint megoldani.26 A Határozati Pártnak, az országban többsége volt, Teleki azt kívánta, hogy a „határozat vagy egyhan­gúan, vagy igen nagy szótöbbséggel fogadtassék el”, 19 BMTd. 68.1.298. 20 Máriássy Manó-Béla (Berzéte, 1852. december 12. — Budapest, 1881. július 12.). A Kerepesi úti temetőben, 1881. július 14-én helyezték örök nyugalomra. 21 Markó (főszerk.) 2002: 499. 22 Pálmány 2011: 1917. 23 Vasárnapi Újság, 44. (1897) 32. 698. 24 Kőszeghi 1899: 227. 25 Gergely 2003: 316-317. 26 Pállasz 1893. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom