Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén
Tanulmányok Pest megye történetéből Bozó-Szűcs Diána Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén Bevezető A Magyar Néprajzi Lexikon a következőt írja a házasságról: „A magyar parasztság körében a házasságnak társadalmi jelentősége volt. A közösség számára új rokoni csoportosulás lehetőségét, új családi összetételt, a rokonság, tágabb értelemben vett család számára számbeli, vagyoni és munkaerő növekedést és az utódok létrehozásának a lehetőségét jelentette.”1 Ez a meghatározás nagyon fontos tartalommal bír, mivel az adott közösségben a házasságok révén új családok, azaz új szereplők jelennek meg, és minden egyes új pár a környezetével kölcsönhatásban kijelöli pozícióját a helyi társadalomban. A házasság eszköz lehet a pozíció fenntartására, de a presztízs növelésére, valamint a családi kapcsolatok bővítésére is. Örsi Julianna a 18-20. századi házassági stratégiák néprajzi vizsgálata során azt a következtetést vonja le, hogy a házasságkötés az egész közösség rendjébe beilleszkedő házassági stratégián alapszik, mely szempontrendszer nagymértékben bekövetkező változása az egész belső társadalom rendjét meginogtathatja.2 A gazdasági viszonyok, a rendi hierarchia, a társadalom struktúrája mérhető fogalmak, azonban azt, hogy mi az egyén valódi helye egy közösségben - mondja a modern társadalomtudomány —, az önmaga által feltételezett pozíció, illetve az határozza meg, hogy a közösség milyen helyet jelöl ki számára saját közegében. így az egyén emberi interakciókon, hálózatokon keresztül való pozicionálása a szereplők felfogása szerint mutatja be a közösség felépítését. Benda Gyula Keszthely társadalmával foglalkozó vizsgálata során a kapcsolati hálók megismerésével is hangsúlyosan foglalkozik. Az ő módszertani írásai és hipotézisei nagy segítséget nyújtanak az ilyen jellegű vizsgálati keretek megállapításához. Benda szerint a párválasztás mutatja a társadalmi státuszcsoportokat, vagyis azt, hogy az egyén és családja hol jelöli ki a maga helyét a közösségben. Emellett azonban, igaz, óvatosan, de stratégiák, célok is megfogalmazhatóak néhány jól körülhatárolható esetben a házasodok mikrotörténeti vizsgálata során. Ezek pedig a pozíciómegőrzés, a család presztízsének fenntartása és a társadalmi felemelkedés lehetnek.3 A házasság az egész család döntését tükrözi, mivel az általam vizsgált időszakban ez a kérdés nem egyéni döntés volt, az egész család pozíciójára és kapcsolatrendszerére kihatott. Tehát a házasság vizsgálata demográfiai leírások mellett a múlt tudatos, cselekvő emberének megismerésére törekvő elemzéssé válhat. Ehhez kapcsolódva célom megismerni egy 19. századi mezőváros társadalmát, a házassági kapcsolatok tanulmányozása alapján. Ez a munka csupán a kérdés egy szeletének bemutatására törekszik. Az aszódi evangélikusok házassági szokásait és házassági kapcsolatait szeretné bemutatni, méghozzá 1 ’Házasság, frigy’ címszó. 2 Örsi 2014: 130. 3 Benda 2008: 274. 47
