Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén
Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén a lokális és a társadalmi endogámia és exogámia, valamint a házassági vonzáskörzet vizsgálatával, 1824- 1864 között. Fő forrásaim az evangélikus egyházi anyakönyvek. Ezek adatait adatbázisba rögzítettem, ahol több tábla összekapcsolásával egy-egy személyről, illetve családról tudok adatokat leszűrni, így tudom maximálisan kihasználni a források nominális jellegét. Benda Gyula már említett, Keszthely társadalmával kapcsolatos munkája során fontos módszertani megállapításokat is hozott. Véleménye szerint ezeket a szemléleteket és vizsgálati módszereket nem ellentétpárként kell kezelni, hiszen együtt alkalmazva a legalkalmasabbak a vizsgált társadalom megismerésére és megértésére.4 Vele egyetértve én is a makro, illetve mikroszint, valamint a kvalitatív és kvantitatív módszerek váltogatását tartom a legcélravezetőbbnek, mivel a makroszintű statisztikai vizsgálatok átfogó képet adnak a közösségről, melyet azonban egy nominális, mikroszintű vizsgálattal árnyalva ismerhetünk meg igazán. Éppen ezért a házasságokat makroszinten, név nélküli statisztikák gyűjtésével tanulmányoztam, így az általam kijelölt időszakban csak az aszódi evangélikus templomban kötött házasságokat vizsgálom. A mikroszintű vizsgálatokhoz használt, már említett adatbázis a statisztikai vizsgálatok során bemutatottnál több adattal rendelkezik, ezeket az egyéni vizsgálatok során használom fel. Vizsgálatom tárgyának az aszódi evangélikus házassági anyakönyvek 1824—1864 közötti darabjait választottam. Eredeti célom az 1814-1864 közötti ötven év feldolgozása volt, azonban az első tíz év kötetei hiányoznak az egyházi anyakönyvek közül. Az időhatár emellett egy komplexebb vizsgálathoz is kapcsolódik, mely átfogóan foglalkozik a város társadalmával, egy 1864-ben véget érő, a város életére kiható eseménysor kapcsán. Mivel egy aránylag kis közösségről van szó, úgy gondoltam, hogy egy rö- videbb időtávot vizsgálok, mivel fontosnak tartottam, hogy ne vesszek el a részletekben, de ennek ellenére egy értelmezhető adatmennyiséget használjak. A választott időszak alkalmas több generáció vizsgálatára. Jelenlegi vizsgálatom során nem tartottam indokoltnak az első és a második házasság szétválasztását, ezek külön bemutatását, így ez nem is történik meg. Aszód Aszód a Gödöllői-dombság tövében, a Galga mentén helyezkedik el, a térség piaci központját képezte. A Vác és a Kassa felé vezető, a korszakban fontos országutak is keresztülszelték. 1761-ben kapott mezővárosi rangot. Fényes Elek leírása 1851-ben már említi, hogy évi három vásártartási joggal rendelkezik. Ebben az időszakban iparosodó kisváros képét mutatja a település, hiszen a leírás szerint sörfőzőház, tűgyár és gyógyszertár is található Aszódon, melyet akkor 98 mesterember lakott, legalábbis Fényes Elek munkája szerint.5 Galgóczi Károly 1877-ben mindezt kiegészítette az időközben felépített vasút említésével; a város a pest-hatvani vasútvonal mentén helyezkedik el.6 Mindkét leírás hangsúlyozza az aszódi középiskola létét, mely fontos szerepet kapott a Pest-Pilis-Solt, valamint Nógrád, illetve Heves vármegye evangélikusainak középszintű képzésében. A város emellett, 1875-ig, cukorgyárral is rendelkezett, a piacok és vásárok miatt több kávéház, vendéglő, üzlet szolgálta a helybelieket és az ideérkezőket. Aszód a Podmaniczky család birtoka és uradalmi központja volt. A Podmaniczkyak evangélikusok voltak és aktívan részt vettek az aszódi evangélikus gyülekezet életében. Podmaniczky Frigyes visszaemlékezésében olvasható, hogy ebben az időszakban a Sándor és a János ág egymás mellett élt a kastélyban.7 A város multietnikus jellege a török uralom után kibontakozó spontán és szervezett migráció eredményeképpen alakult ki. A török uralom alatt nem 4 Benda 2006: 511. 5 ’Aszód’címszó. 6 Galgóczy 1877:172. 7 Podmaniczky 1985: 63. 48
