Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Völgyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832–36. évi országgyűlésen
Tanulmányok Pest megye történetéből fáklyát vagy nem gyújtottak, vagy gyújtani feleslegesnek tartották, kétségesen bolyongunk a mélység körül.”25 Miután a felsőtábla ismételten megakadályozta a szólásszabadság sérelmét tárgyaló felirat felküldését, Fáy 1835. október 31-i felszólalásában bírálta a főrendek magatartását, s támogatta az ungi követ, Bernáth Zsigmond még október 12-én elhangzott indítványát az önálló, főrendeket megkerülő felirat küldéséről:26 „Akármint tekintjük a dolgot, gyámság alatti eljárásra mutat, hogy a nemzet egyesült képviselőinek csak azt szabad bépanaszolniuk, mire a fő RR reá ütötték tetszésök bélyegét, csak annyi hatalmuk sincs, mint egyes törvényhatóságnak, melly valódi vagy képzelt sérelmét, minden ellenőrségi gátlás nélkül szabadon felterjeszthet [...] Nem szándéka a szónoknak a fő RR törvényhozásbani béfolyását tagadni, ámbár a bécsi békekötésre, az 1791: 26. czik- kelyre s némelly másokra is megemlékezvén, igen jól tudja, hogy nélkülök is hozattak törvények. De a fő RR oly ösvényt követnek, miszerint nemcsak részt vesznek a törvényhozásban, hanem korlátlan veto hatalmat is akarnak gyakorolni, s különösen e tárgyban a kifárasztás systemáját követve oda szeretnék vinni a RRket, hogy letévén az ügyet, alapos nemzeti jussokat magok hozzák tettleg kétségbe.”27 Fáy aztán az országgyűlés befejezése után, Pest megye június 13-i közgyűlésén ismételten kitért arra, hogy a főrendek köztanácskozási joga immár valóságos vétóvá változott, s ez is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nagy várakozásokkal övezett diéta viszonylag csekély eredménnyel zárult.28 A Fáy által is érintett probléma egyébként nem először vetődött fel az országgyűlésben, Kölcsey Ferenc még 1833 márciusában keserűen tette szóvá, hogy a felsőtábla törvénytelenül gyakorol vétót az alsótáblával szemben, annak ellenére, hogy a rendek a nemzet többségének akaratát képviseli: „... nemesség és nemesség közt, még pedig egy részről 500, más részről 700 ezer nemesség közt van a kérdés, - a 700 ezer kétszer jelentette ki magát; s kérdem: mi jusa van az ötszáznak olly kemény ellenmondást csinálni?” — írta Országgyűlési /V«y>/ojában, utalva a magyar nyelv ügyében március 4-én elmondott, nagy figyelmet keltő beszédére.29 Az országgyűlés többszöri üzenetváltás után még 1833. március 30-án küldte el a magyar nyelv ügyében készített feliratát, ám két és fél évig nem kaptak érdemi választ az abban megfogalmazott kérésekre. A rendek azt szerették volna elérni, hogy ezentúl a törvények, a feliratok és az uralkodói válaszok nyelve kizárólag a magyar legyen. Még a hivatalos válasz előtt sejteni lehetett azonban, hogy kérésük nem talál meghallgatásra: az 1833 novemberében az eddigi gyakorlatnak megfelelően kéthasábosan, latin és magyar nyelven felterjesztett úrbéri törvénycikkekre kilenc hónap után, 1834. augusztus 28-án megérkezett uralkodói válasz ugyanis csak a latin nyelvű törvény- szöveget vette alapul, a magyar nyelvű szerkezetet teljesen figyelmen kívül hagyta. Kölcsey a szeptember 2-i kerületi ülésen, majd pedig az október 16-i országos ülésen azt javasolta, hogy a rendek válaszfeliratuk elején ismételjék meg kérésüket, „hogy már valahára nyelvünkön írott törvényünk legyen, mely- lyet a nemzet értse, s értvén be is tölthessen.”30 Ezt követően Reviczky kancellár érzékelve az alsótáblán egyre fokozódó türelmetlenséget, többször is sürgette a magyar nyelv ügyére adandó királyi válasz 25 A beszédet lásd: KLÓM V.: 121-123. 26 Az ungi követ indítványáról lásd: MNL OL, N 119 Fasc. 47. 6991. 27 KLÓM V.: 187-188. 28 KLÓM VI.: 631. 29 Kölcsey I.: 122. A beszéd szóban forgó részlete Kossuth lejegyzésében a következőképpen hangzik: „de most nemes, és nemes, még pedig egy részről 500 más részről 700,000 nemes közt van kérdés. Magok a fő RR. kinyilatkoztaták, hogy e kétfelé ülő nemesség csak egy országgyűlési test - egy testnél, csak egy többség gondolható, a 700,000 kétszer jelentette ki magát, s kérdem mi jusa van az ötszáznak oly kemény ellentállást csinálni? én polgári alkotvá- nyunkban csak egy vetőt ösmerek, s ez a koronához van kötve.” (Kölcsey III.: 123-124.) 30 KLÓM III.: 480. 39
