Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Nem ismerjük, hogy ebben a korszakban Nézsa keleten a mai vonallal végződött-e, vagy határa annál nyugatabbra húzódott. A faluval kapcsolatban feltűnő, hogy nyugati részén egyértelmű jelei vannak a korai királyi birtoklásnak. Határában ezen a területen ismert a Lóci rét és a hozzá csatlakozó Királyka dűlő, mely a szomszédos Keszegen is folytatódik. A Lóc helynevet Györffy a ‘vadász jelentésű szláv lovbcb szóval azonosítja, és benne szolgálónépek megtelepedését feltételezi.268 (A Keszeggel határos Osagárd már nevében is szolgálónépek ittlétére utal.) Nézsa észak-északkeleti részét egy terjedelmes nagy dűlő, Pétervölgy teszi ki, melynek kisebb részei Legénden és Nógrádsápon is megtalálhatók.269 A falu 13. századi viszonyairól semmit sem tudunk, Györffy nem is említi Árpád-kori földrajzában, ekkori létét csupán ez az oklevél bizonyítja. A Nézsai családot is csak 1371-ben említi első alkalommal oklevél.270 Később a Csői családdal együtt jelenik meg, jobbára a Zsidó nemzetség egykori birtokaival, köztük Zsidóval (Vác- egressel) kapcsolatos ügyekben, ami ezzel a nemzetséggel vagy örököseikkel hozza őket rokonságba.271 Báb területét Bártfai Szabó László Legénd, Nézsa, Sáp és egy Gyürk nevű föld közé helyezi.272 Mi, bár így számos, Legénd eredetével kapcsolatos kérdésünkre választ kapnánk, nem tudjuk ilyen bizonyossággal meghatározni fekvését. Több lehetőséget veszünk figyelembe. Mindenekelőtt kínálja magát, hogy Bábot azonosítsuk azzal a Baba nevű völggyel, mely a mai Nézsa délkeleti csücskében található. Ez viszont igen kis terület és délről Csővárral határos, továbbá keleti irányban távol van tőle mindenféle patak. A második lehetőség, hogy Báb mégiscsak innen kezdődött, de mélyen benyúlt a sápi határba, egészen a Legéndi-patakig, mely a sápi határt is kettészeli. Lényeges mozzanat ugyanis, hogy a határjárók egy olyan patak partjáról indultak és attól délre ugyanahhoz értek vissza, amelyik Ják ispán nógrádi faluja felől folyt. Ha viszont Báb délen volt, akkor vagy a határába tartozott a mai Nógrádsáp falu, vagy annak közvetlen északi határosa volt, amit valószínűtlennek tartunk. Igaz, ez megoldaná a „nagy út” kérdést, mivel azt azonosíthatnánk a nagyjából ma is abban az irányban futó Nógrádsáp—Nézsa műút elődjével, így azonban Sáp határa lényegében csak egy déli csücsökre vagy a Legéndi-patak bal parti részére korlátozódna. Ez sem valószínű! Nógrádsáp az egykori Felsősáp és Alsósáp falvak egyesítésével jött létre 1927-ben, a területének megosztására azonban csak az újkorban kerülhetett sor. A középkori források egységesen Sápként emlegetik. A váci egyházmegye legrégebbi tulajdonai között szokás említeni, az azonban bizonyos, hogy voltak más birtokosai is. Egyiküket, Sápi Ipolyt, 1219-ben a váci püspök a váradi tüzesvaspróbára küldte, mivel azzal állt elő, hogy az általa megvádolt falubeliek 3 ekényi vásárolt földjét felszántották.273 Bizonyos, hogy 13. században a falu mindkét része lakott volt. Említettük már, hogy a felsősápi 268 Györffy 1998: 211. 269 Ilsvai Leusták nádor Mohorai László kérésére 1394. szeptember 1-jén átírt oklevele, mely az András comestől leszármazó Kövesdi és Mohorai családok tagjai közötti egyezségben, a közös birtokok sorában a Nógrád megyei Mohora, Kövesd, Szerdahely és Répás mellett Pétervölgyet említi. A névadóról mit sem tudunk, mivel Bártfai Szabó felrajzolt családfája sem közöl András comes leszármazottai között Péter nevűt. (Bártfai 1911: 533-535.) 270 Bakács 1982:247. (871.) 271 A falu régi templomáról, melynek építési idejéről mit sem tudunk, a nézsai plébánia História Domusa a 19. század legelején ezt írja: „Amaz [a ma is állónál -Ty. Á.] sokkal tágasabb és alkalmasabb volt nagyobb számú lakosság számára és püspöki felszentelést nyert, amit az én időmben is mutattak a falakra festett füzérek és a szent krizma számára rendelt [edények]; aztán a gróf úr egyik túlbuzgó lelkű tiszttartója ezeket a lerombolt falakkal együtt elpusztította. [...] Ama régi, négyszögű kőből [épült templomnak] volt oszlopokon álló kórusa és homlokzata, a hajón és a szentélyen belül elhelyezkedő diadalíven az öt szűz példázatát mutatta be szép munkával megfestve. Végül valamely viszontagság tette, hogy pusztulásra jutott [...] romjainál volt egykoron a plébánosok jeles lakása, amelynek nyomai a pince és a kút egy részével együtt a mi időnkben is megvoltak.” (Nkal, sz. n. História Domus, 9-10. Ford.: TP.) A falu e templom körül lehetett egykor, a mai Nézsa északi részén, egy kicsiny földvár lábánál. 272 Bártfai 1911: 32. 273 VR: 8. §. 235. 278
