Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely Sülyi Etelének nevezte magát. A falu 1311-ben még a Fogacsiak kezében volt.19S 196 Vélhetően Pest megyei birtokuk volt még a nehezen azonosítható Theka vagy Theca föld, melyet 1247-ben Kartali Mochor ajándékozott az esztergomi főkáptalannak. Uza fia I. Péter javai közé tartozott Gedéd (Gedect) is 1271-ben, amit Györffy a ma Túra határában lévő pusztával azonosít.197 A második nagyobb csoportot a Buda környéki javak képezik. Itt olyan kulcsfontosságú rév- és vámhelyeknél volt tulajdonuk, mint Révjenő (1247)198 vagy Szentjakabfalva,199 ahol szőlőbirtokkal is rendelkeztek az Új mái dűlőben.200 A nemzetség itteni birtoklása vélhetően a tatárjárás előtti fejlemény, amit II. Endre 1212-re datált oklevele támaszt alá. Ebben a király visszaadja a budai káptalannak az Imre királytól adományozott, de általa elvett jogokat, nevezetesen Buda, azaz a mai Óbuda területén a bíráskodási jogot, a vásárvám és szőlődézsma szedésének jogát. A kapcsolódó határjárás a Hévizek (Felhévíz, Calidas Aquas) felett említi Wzahashege-1, azaz Uzahárshegyét. 1335- ben pedig egy másik iratban Wzahazahele (Uzaház- helye) szerepel egy majorság megnevezéseként, mely állítólag „régi időktől fogva” a budai káptalan allodiális háza volt.201 Révjenő a legértékesebb nemzetségi birtok lehetett, melynek megszerzéséért a nyulakszi- geti apácakolostor gazdasági tisztjei szakadatlan harcot folytattak a nemzetség tagjaival. A budai birtoktesthez sorolhatjuk még a közeli Pomázt, mely első alkalommal 1277-ben Uza fia I. Péter birtokaként kerül említésre, az ő szerzeményeként.202 A település egy része Péter halála után is az Uza-ág, pontosabban a II. Bertalantól leszármazó Csikó (Cyko, Chyko) család kezében maradt. A 13. sz. végére azonban nagy részét a nyulakszigeti domonkos apácák, részben királyi adományként, részben vásárlás útján megszerezték. Végül a Csikók 1353-ban elcserélték a saját részüket.203 A család emlékét ma már csak a falu határában található ún. Csikóvár őrzi. Fejér megyében mindegyik ősi ág által tulajdonolt birtok Kajászó (Keveháza). Pusztatemplomával kapcsolatban említik: „Pesty Frigyes tudósítója azt írta, hogy a község közepén egy kolostor maradványai vannak, Zách József szerint a puszta templom romjai a zárda és egyház helyét mutatják, mely hihetőleg a törökök által pusztíttatott el.”204 Mivel nyoma sincs a nemzetség monostorának, akár ez is lehetett.205 195 Bakács 1938: 323. 196 Kanuz 1874-1882:1. 371. (477.); BTOE: I. 349-350. Mochor nevét Mokornak írja. Makkai László a Gomba határában lévő Tete pusztával azonosítja, azonban ide Györffy egy Tete(j) nevű helyet tesz, személynév alapján. Szerinte Theca föld, melyet Tékának olvas, Révjenőtől keletre kereshető. Pontosabb helyet azonban nem tud megadni. Makkai megfejtése látszik erősebbnek, azonban hitelét rontja, hogy Györffy 1330-ban Thetey-i nevű magánbirtokost mutat itt ki. Kérdés, hogy a káptalan miként vesztette le. Kézenfekvő lenne még a Sződ határában folyó Tece- vagy Teca- patak mentén keresni. (Makkai 1954: 62.; Györffy 1998: 561.) 197 Györffy 1998: 517. 198 Knauz 1874-1882:1.371. (477.) 199 A Buda-vidéki szőlőbirtokok megszerzése a 13. század második felében az udvarhoz kötődő itt honos, vagy másutt lakó úri családok fontos (részben presztízs, részben, az udvar közelsége miatt jövedelemnövelő) törekvése volt. A nemesek és polgárok mellett a legkülönbözőbb egyházak bírtak itt egy-egy szőlőt az ún. málokon. Ugyanakkor Szentjakabfalva jelentőségét vámhelye adta meg. Az itteni templomnál ágazott el az északnyugati irányú esztergomi és a Budáról Óbudára vezető út is. A kereszteződéshez helyezték az óbudai uradalom legfontosabb vámhelyét, amely így tulajdonképpen Buda egész nyugat felé irányuló szárazföldi útvonalát ellenőrizhette. (Györffy 1998:506., 589., 682.; Kubinyi 1975: 12.) 20° 1295-ben az Uza-ághoz sorolt Kabas Tamás fia Tamásnak, mint helybeli polgárnak volt itt szőlője. Egy 1297-es oklevél szerint pedig a Bertalan-ági Ják ispánnak, Bertalannak és Chuda fiainak. Ják azonban akkor már el- vagy átadhatta szőlőjét. (1295: MNL OL, DL 1432., BTOE: 321—322.) 201 BTOE: 9.; Belitzky 1938: 81. és 84. 202 ÁUO: IX. 194-195.(134.) 203 Tettamanti 1973: 87. 204 Nagy 1966:175. 205 Horváth Lajos a Kartalok nemzetségi monostorát az Aszód mellett Szentkereszt dűlőbe helyezi és feltételezi, hogy a nemzetség ágai voltak az Ikladi és a Sági családok is. Pór Mihály és Asztalos István ugyanezt tartja az Aszódiak, a Domonyiak és az Egerszegiek esetében. A feltételezések nem bizonyítottak. (Pór-Asztalos 1989: 285.) 269
