Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Egy 1277-ben írt, eddig ismeretlen oklevélről készült 18. századi kivonat206 szerint a Benedek- és a Simon-ág tagjai Uza fia I. Péter halála után egykori bo- donyi és sági javai mellett, Kajászón is megosztoztak. A felosztásnál a Benedek-ág részéről Ják ispán és fiai: Benedek, Péter, Pál és Rápolt,207 208 másrészről a Simonfiak: Bertalan fia Miklós fiai: Chuda és László vettek részt. Továbbá szerepel még az oldalukon Mihály három fia: Uza, Péter és István, továbbá Nicon fia Domokos. Bertalant nyilván I. Bertalannal kell azonosítanunk, fiát és unokái leszármazását eddig nem ismertük. Nevük megegyezik I. Chuda gyermekeiével, akik 1326-ban kajászói birtokukat elcserélték a Békés megyei, ma Gyomaendrőt határában pusztaként létező Csudaballáért (Bo/á).m Az ottani ügyletet egyrészről Chuda fiai: László és Chuda, másrészről Beke fia Endre kötötte. Kérdés, hogy ez a Beke kapcsolatba hozható-e Ják itt szereplő fiával. A Bertalan-ág kajászói javainak sorsát nem ismerjük, csupán annyi bizonyos, hogy 1289-ben Ják még perben állt Baracskai Pállal és Berki Mihállyal, akik a szomszédos Baracs- kán voltak birtokosok.209 Az említett Mihályt és három leszármazottját, Uzát, Pétert és Istvánt nem említi más forrás. Talán távolabbra kerültek az ősi javaktól, akárcsak Nicon fia Domonkos.210 Fejér megyében lehetett az a Regeven nevű falu, amelyiket egy - később ismertetett -, 1298-as Be- nedek-ági osztálylevélben említenek.211 Ekkor Nógrádhoz - ahol a negyedik birtoktest feküdt — tartozott még a birtokszerző ős nevét hordozó Kartal falu212 (1263) is, melyet kezdetben a nemzetség szintén közösen bírhatott, amit az a szomorú tény is bizonyít, hogy első említésekor az Uza- ági I. Pétertől és Ferenctől kobozta el a király.213 De osztozott itt, mint látni fogjuk, a Benedek-ág is. Wertner Mór a nemzetség birtokai között elsőként Bodonyt (1263) sorolja fel, amit tévesen Pilis megyébe helyez, pedig az egyértelműen a Nógrád megyei Kétbodonnyal, Legénd határosával azonos. 1276-ig mindhárom ág birtokos volt benne, ekkor azonban csere következtében kizárólag a Simon- és a Benedek-fiakra szállt.214 A Kartaloké volt a Bodony melletti Szécsénke határában az a terület, amit 1396-ban Csere Sze'csény néven említenek.215 Az 1277-es osztály során hallunk róla először, amikor is Uza fia I. Péter itteni részét a Simon-ág tagjai: Chuda, Uza és Bertalan kapják.216 206 MNL OL, E 117 fasc. 6. No. 9.136-137. 207 A neveket az egyes oklevelek eltérő módon írják. Eredeti formájukat az 1277-es regeszta adhatja meg: Beke = Bertalan, Pohon/Poton/Pothon = Pál, Peten/Petew/Pthew = Péter és Saap/Sap/Rap/Raph = Rápolt (a német Ratbold- ból). Dolgozatunkban valamennyi további említéskor a becézett és magyarított alakjukat használjuk: Beke, Patony, Pető és Rap. 208 AOklt.: IX. 139. (242.) 209 Györfíy 1987: 348. 210 Domonkos neve hasonlít annak a Miklós fia Domonkos nevére, aki 1273-ban egy várvívás során elfogta a Kartal nembeli Kabas Tamást, s ezért jutalmat kapott a királytól. (Szentpétery 1961: 36.) 211 MNL OL, E 117 4. Fasc. 6. No. 9.144-146. Ford.: TP. Talán azonos azzal a hellyel, amelyet, Rechun, Regum (Régen) néven a Kajászói-völgyben említenek 1272-ben, Imre fia Seel és Miklós tulajdonaként. (ÄUO: X31.72. (74.); Györfíy 1987: 401.) 212 Itt említjük meg azt az eldönthetetlen történeti érdekességet, hogy Pauler Gyula, az Árpád-kori Magyarországról szóló nagy monográfiájában felveti, hogy az 1096 tavaszán megtartott országos gyűlés vagy zsinat nem Tarcaíon, hanem vélhetőleg a Pest megyei Kartalon - vagyis a Kartalok falvában - került megrendezésre. A vitára az ad alapot, hogy a Corpus Juris-ban Vercellinum áll a hely megnevezéseként, míg a rendelkezésre álló egyik kéziratban „consilium curzollinum”, míg a másikban „consilium turzollinum” van említve. Pauler nyelvtörténeti fejtegetéssel érvel Kartal mellett, azonban a törvénykönyvet közzétevő Marczali Henrik — nem zárva ki a lehetőséget -, inkább Tárcái mellett teszi le a garast. A történeti irodalom azután jobbára az utóbbi véleményt vette át. Kartal inkább csak akkor jönne szóba, ha 1096-ban még királyi birtok lett volna, s a Kartalok csak ezt követően jutnak hozzá. Erre azonban, Tarcallal ellentétben, nincs utalás. (Pauler 1899: 231. és 585.; Marczali 1901: 103.) 213 Wertner 1899: 722. 214 HOkl.: 76-77. (67.) 215 MNL OL, P 623 299. cs. VII. 26/6. No. 15. Elenchus Literarum Familiae Balás. Reg. 1. 216 MNL OL, E 117 4. Fasc. 6. No. 9.136-137. 270
