Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely Fontos adalék, hogy a sekrestye északi fala kívül, a földben ma is felismerhető módon folytatódik. Kérdés, hogy a templomhoz toldott csontkamrához tartozott-e, avagy egy teljesen más épületrész, netán épület része volt. A templom egyik érdekessége a nyugati homlokzati bejárat elé épített két homokkő pillér, melyek falvastagsága egyenként 1,6 méter, falhosszúsága pedig 2,35 méter. A két pillérre - minden bizonnyal az 1769-es újjáépítéskor - tetőt helyeztek, melyen 1888-ig zsupfedél volt, amit - Sipeki Balás Béla helyi földbirtokos adományának köszönhetően — akkor cseréltek le cserépre.16 Nyilvánvaló, hogy az egyszerű gerendázatú tető megtartásához ilyen robusztus fal- vastagságra messze nem volt szükség, tehát a két pillér eredetileg más célt szolgálhatott vagy szolgált volna. Elülső részüket szépen faragott, téglalapra formált kváderkövekből alakították ki, amelyeket faragott kőkeretekkel szegélyeztek, s ezekből felül szabályos vízvetőt is formáltak. A templom szentélye egyenes záródású, a hajótól keskenyebb, ennek északi falához csatlakozik a sekrestye, ami jelenleg nyeregtetővel fedett, illetve a szentélyzáródás felett lekontyolt. Mai képe szinte semmiben sem azonos az eredeti állapotával. Bizonyos, hogy régebben csak a szentélyen keresztül volt bejárata. Krier József alsósápi plébános 1901. július 6-án írt is az ügyben felettesének, a váci püspöknek: „... mivel a néppel zsúfolt kis templomon keresztül a pap, tolongás nélkül át nem mehet és ezen okból a sekrestyén rendesen mindenütt külső ajtó is van, újólag méltóságod előtt mély tisztelettel könyörgök, hogy ezen ajtót engedélyezni kegyeskedjék.”17 Számunkra érdekes megjegyzéseket tesz az elvégzett munka utáni hiányosságok javításáról október 28-án felvett jegyzőkönyv: „... a boltívezet is össze-vissza van repedezve, ami szemmel látható. [A vállalkozó16 VPKL, 1. a. Acta Parochiarum, Nógrádsáp, 4643/1888. 17 VPKL, 1. a. Acta Parochiarum, Nógrádsáp, 4643/1888. 18 VPKL, 1. a. Acta Parochiarum, Nógrádsáp, 4643/1888. 19 VPKL, 1. a. Acta Parochiarum, Nógrádsáp, 854/1903. 20 MNL NML, IV. 13. Fisc. (1782.) LIV. 9.1781. október 20-i kihallgatási jegyzőkönyv. nak] látni kellett azt, hogy a nehéz boltívezettel épült sekrestye a templom anyagával nincs egybe-építve, hanem [csak] hozzátoldva.”18 1903-ban megjegyzik: „A templomépítés alkalmával a sekrestye épület nem építetett. Valószínűleg későbbi években mint ’toldalék’ hozzá lett építve.”19 Mégpedig oly szerencsétlenül — folytatják —, hogy a sekrestye külső, északi, tehát új oldalfala nem a kellő erősségű, minek következtében a sekrestye mennyezeti boltozata túlságosan nagy oldalnyomást gyakorol a templom régi, megülepedett falára. így pedig „a sekrestye boltozat lebontása és helyébe egyenes csapos gerenda vagy deszkafödém lenne készítendő”. A boltívet azután még abban az évben teljesen elbontották, ma már nyoma sem látszik. Még a múlt század hatvanas éveiben is jól felismerhető volt a templomot körülvevő kerítőfal. Utolsó köveit - visszaemlékezések szerint - a nyugati bejárathoz épített, meglehetősen meredek lépcsősorba toldották be, az 1960-as évek végén. A fal határolta a cintermet, mely egykor a régi legéndiek temetkezési helyéül szolgált, az egyháznak jelentősebb szolgálatokat tevő családok és személyek esetében egészen a 20. század közepéig. Az idősebb falusiak emlékei szerint a templom nyugati oldalra eső kerítőfala előtt, a templomdomb oldalában, régen egy „pince” volt. A részletekben egymásnak ellentmondó visszaemlékezők állításait levéltári forrás erősíti meg. Amikor 1781-ben egy lopási ügy bonyolult szálait próbálta kibogozni a megyei hatóság, a gyanúsított, Tóth András, Bibithi Horváth Ferenc 34 éves juhásza a következőket adta elő: „Udvaron, Kapu- joknál álottam egy ideig, és ottan Horváth János és Záborszky Pál Urak Juhászait, nem különben a Hely- ségh Csikósát be vártam a végre, hogy vélek együtt a Papista Templomnál helyheztetett régi Pinczébül, az ott lévő Kincset feli keressük.”20 Amennyiben a pince szervesen az épülethez vagy annak közvetlen környezetéhez tartozott, ez azt a néphitet erősítené, mely szerint a helyen egykor kolostor működött. Szólni kívánunk még a templomnak helyet adó, a Legéndi-patak medréből kiemelkedő dombnyeregről, 239
