Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója
A Nagy Háború fedezéket elfoglal és foglyokat ejt. Ezután reggel ismét parázs összetűzése akad az orosszal. Nagy zűrzavar keletkezik és egész nap tart a tűz. Én a zűrzavarban Varga aspiránssal (meghalt november 13-án, Breznica falu előtt Baligródnál) elszakadok a századtól és egész a vonal szélére kerülök, ahol honvédekkel és néhány 101-sel harcolunk másnap reggelig, amikor rájövünk, hogy az ezred és az egész támadó vonal már előtte való nap visszavonult és mi a levegőben lógunk, és egy vonalban vagyunk a tőlünk pár száz lépésnyire felállított orosz gépfegyver-osztaggal. Vissza kellett mennünk, de - tekintettel az erdős terepre — a visszavonulás irányát csak az ösztönünkre bízva, egy órányi szörnyű tűzben való szaladás és bukdácsolás után, saját (honvéd) tűzvonal elé kerülünk, ahol egy honvéd őrnagy, miután lövésekkel fenyegetett meg bennünket, Puppi honvéd főhadnagy parancsnoksága alatt álló századhoz oszt be bennünket. Ez nap délután (október 16-án) egy fiatal erdőre vetünk támadást, ahonnan csúnyán visszavernek bennünket úgy, hogy embereimből már csak 3 marad velem. Este egy szakadékban vagyunk, állandó tűz alatt s az éj folyamán Puppi megsebesül. 17-én reggel hallottam, hogy mögöttünk közvetlenül 101-esek vannak és Varga aspiránssal s néhány emberemmel hozzájuk menve, Blauhorn hadnagyot és egy kapitányt találok ott, s azoktól tudom meg, hogy közvetlen közelben van az I. zászlóalj parancsnoka. Ezen a helyen látom Haász kapitány holttestét, hallom, hogy Henzl kapitány megsebesült, Bergauer pedig gépfegyverosztagával együtt eltűnt, Dárdai hadnagy és Füle Péter aspiráns meghaltak. A bakatársaság, de a tisztek is engem is halottnak tartottak. Érdeklődtem Dárdai és Füle iránt, hogy miképpen történt haláluk, de erre a felvilágosításul csak azt kaptam, hogy nem tudják, ellenben mindkettőnek a zsebében lévő ércpénzek egy része el volt hajolva, amiből következtettem, hogy gránát okozta a halálukat. Forrás: Füle Péter kadett hol van eltemetve? 101-es emlékek, 1. (1934. február-március) 3. 7-8. 2. A Ceglédi Hírlap írása Füle Péter eltemetési helyének feltalálásáról 1934. október 28. Magyar hősi halottak egy lengyel temetőben Világháború... 1914... Mozgósítás, harcba indulás, ütközet... Borzadás üli meg lelkünket, ha visszatekint szemünk a rettenetes múltba. Húsz esztendeje e szörnyű világégésnek, amikor felvirágozott lobogó alatt, vidáman, dalos ajakkal ütközetbe indultak fiaink. Ajkukon elömlött a katonanóta. Leikükön magabízó, kemény önérzet hullámzott keresztül, amikor elindult vonatjuk édes szülőföldjük állomásáról. Ott sírt, ott zokogott a sok édesanya, lelkűkben egy közös feltörő érzéssel, közös néma, hangtalan hivatással, magyarok Istene segítsd meg drága gyermekemet, hozd őt vissza nekem. Elmentek... Elvitte a vonat délceg alakjukat, elnémult a nóta, a dal ajkaikon s megkezdődött a hatalmas világháború. Itthon maradt az aggódás, félelem, rettegés, szomorúság, gyász a jó magyar anyai szívekben. Városunkból is sokan elmentek, sokan ontották vérüket és áldozták életüket a szent magyar földért, egyetlen hazánkért. Sokan hagytak itt bennünket. Egyiknek sem több az érdeme a másiknál. Nevük ott ragyog, ott tündököl a hősi emlékoszlopon, hirdetve az áldozatos haza- szeretet szent bizonyságtételét. Sokan odavesztek, elpusztultak véreinkből. Nem is tudva a helyet, hol nyugszanak. Szerencsés volt az az édesanya, aki hazahozathatta hősi halottját és hazai földbe temethette. Szerencsés volt, mert legalább felkeresheti drága sírhantját, ahol az emlékezés fájó szárnyain elmerengve meggyújthatja a kegyelet lángját. Nehezebb azoknak, akik húsz esztendővel a háború után ma sem tudják hol, milyen földben nyugszik hősi halált halt hozzátartozójuk. Fájdalmas az ő sorsuk, mert drága halottjuk van, akiért nem 225
