Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója

Gyura Sándor: „... Eltemette gyászos Galícia...

tudják merre, hova irányítsák a kegyelet, a gyász, a fájdalom, az ima szárnyát. Az ő bánatuk kétszere- sebb, mert bizonytalanok aziránt, vajon hogy halt meg, nem-e vadállatok, madarak szedték szét holttestét, milyen sírban nyugszik vagy került-e sírba, nem-e eltemetetlenül hevert, amíg az enyészet be nem fejezte pusztító, megsemmisítő munkáját. Kétség és bizonytalanság az ő életük. Ők ma sem szűntek meg kutatni hősi halottuk után s fáradságot nem kímélve, éjt nappallá téve. minden anyagi áldozatot meghozva, csakhogy valami bizonyosat megtudjanak.

Ilyen szomorú, fájdalmas sorsa volt a Körösi út

19. szám alatt lakó özv. Füle Péterné asszonynak is a mai napig. Az ő fia is: Füle Péter tartalékos] hadapród az elsők között ment ki a harctérre Életének legszebb korszakában, fiatalon hagyta itt szülővárosát, hivatalát, szeretettéit, kedveseit. S azután jöttek a szomorú katonalevelek, amelyeknek olvasásakor majd megszakadt az anyai szív. Nem sok levél jött. 1914. október 15-ike után nem jött többet hír. Főhadnagyának levele gyászba borította özv. Füle Péterné fájdalmas anyai szívét. Ez volt a levélben: „Péter bajtársam hazájáért hősiesen küzdve Chyrow- nál október 15-én 3 és 4 óra közölt reggel halt hősi halált. Támadás volt. Péter előre rohant. A muszkák felemelték kezüket megadásra, ő előre ugrott tíz emberével s ekkor az oldalról elbújt muszkák sortüzet adtak rájuk, mindnyájan ott maradtak. Eltemettük.”

Ennyi volt a gyászos hír. De hogy hova temették el, arról hallgatott a levél... És azóta folyt a hajsza a hősi halott felkutatására. Nem mulasztottak el semmi alkalmat, nem sajnáltak fáradságot, anyagi áldozatot, nem hiányoztak az ezred jubileumokról, hogy valamit megtudjanak. De eredmény nem volt, senki sem tudott bizonyosat mondani. Sőt olyan is volt, aki azt állította, hogy Pétert nem lengyelek, hanem oroszok temették el, nem is Chyrownál. Szörnyű kétség. Közben a református temetőben egy impozáns, jelképes síremléket is állíttattak a hősi halott emlékére.

Múltak az évek, lassan-lassan beletörődtek abba, hogy nem találják meg a helyet, hol Péter nyugszik. Az idő begyógyította lassan az égő, fájó sebet. A reményt azért nem adták fel. így jött el az 1934. esztendő. Egy napon levelet hozott a posta a kis ceglédi

kúriába. Füle Péter édesanyját tisztelettel meghívták a békéscsabai volt 101. gyalogezred jubileumi ünnepségére. Ennek az ezrednek volt hős katonája az elhunyt. Az édesanya, aki felett már eljártak az évek, nem ment el, hanem Lajos fiát küldte oda. Nagy volt az izgalom, amikor az ünnepély után elmondta a fiú, hogy hírt hozott bátyja sírjáról.

Bankett volt az ezredünnepség után. Kegyelettel megemlékeztek a megboldogult baj társakról, akik ki tudja, hol alusszák őrök álmukat. A visszaemlékezés kegyeletes szent pillanatában Füle Lajos kérésére a rangban legidősebb tiszt felszólította az egybegyűlteket, ki tud Füle Péterről, hol esett el, ki tudja, hol van eltemetve? Mély csend nyomult az ünneplők soraiba, de a kérdésre senki sem válaszolt. Voltak, akik ismerték, akik beszéltek vele, akik emlékeztek a borzalmas ütközetre, de senki sem... azaz hosszú hallgatás után felállott egy nyugalmazott egészség- ügyi tiszthelyettes s meglepő bejelentést tett. Emlékszik a hősi halált halt Füle Péterre, hiszen a szörnyű chyrowi csata után az ő felügyelete alatt temették el az elesetteket. Ez a hely Chyrowtól 6 km-nyire fekszik egy vadászház mellett. Akkor, hajói emlékszik vissza 1600 hősi halottat hántolták el.

Könnyek szöktek az édesanya szemébe, amikor ezeket meghallotta. Nosza, volt sürgés-forgás, mert alighogy hazatért Lajos Békéscsabáról, az ezred ünnepélyről, készült Lengyelországba, bátyja sírjához. Akkoriban történt, hogy Sándor szerb királyt mar- talóc kezek meggyilkolták s a jó édesanya remegve járult hozzá fia lengyelországi útjához, hiszen a cseh földön, ellenséges érzelmű lakosság között ki tudja, milyen baj érheti az embert. Lengyelországba pedig nem lehet másként utazni csak Csehországon keresztül. Nagy volt az aggodalom, de győzött a kegyelet érzése. Elindult Füle Lajos a nagy útra, a Szathmáry virágkereskedésből egy gyönyörű koszorút és egy fényképezőgépet is vitt magával.

Október 15-én, bátyja halálának 20-ik évfordulóján Chvrowban volt. Onnan egy fuvaroskocsin a 6 km-nyire fekvő vadászházhoz igyekezett.

Amerre elhaladtak, erdők, mezők, hegyek, dombok, patakok tették változatossá a tájat. Szeme szomjasan itta be a fekete lengyel rög színét. Hatal226