Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója
A Nagy Háború Zubvacze, 1914. okt. 6. (A 13 aradi vértanú napja.) Ha felállók, eszi a füst a szememet. Szépen süt a nap. Az éjjel nem aludtam, mert csíptek, és mert teljesen felöltözve voltam. Most ülünk az asztal mellett, mégis marja a szemünket. Azt hiszem, ma még harcban is lehetünk. A kacsalevest ma reggel ették meg. Gyalázatos ez a lakás, ez a szegénység. Tegnap a Timár őrmesterék a ludat éjjel Vi 2-re főzték meg. A gyerekek a csontokat, amit eldobtak, azt felszedték és szopogatták. Ez a gyári munkás, aki velünk egy fedél alatt aludt, és aki lehet, hogy spion, felszedte a cigarettavégeket. Annyi tény, hogy nem tudom megállapítani, mit evett ez a nép Amerika felfedezése előtt, mert most csak krumplit eszik. Krumpli, krumpli. De a tótóknál is így van. Az asz- szonyok, gyerekek e hidegben is mezítláb járnak künn, ha bejönnek, a kemence szájához emelik patáikat, hogy felmelegítsék. A csontot a kamasz behozta, hogy majd megfőzi. Abmarsch délelőtt okt. 6-ikán % 10 kor. Útközben a keskenyvágányú mellett nagy faszolás. Most délután Vi 3 óra. Utak tele döglött lóval. Megérkezés délután Vi 4-kor Jablonkiba112. Húskonserve kiosztás. Redves kvártély. A füst kikergetett mindnyájunkat, még a gazdaasszonyt is.113 Nagy szegénység. Nekem úgy tetszik, mintha ellenség közt járnánk. Ellenség közel. Oly hasonlók az egyes szállások, hogy már majd nem fogok minden egyesre visszaemlékezni. Most vettünk egy kis malacot. A padláson zörögnek a katonák. Az ablakon a lyukat bedugták és a cúgjárat megjavult. A Dienerek is főznek. Mióta én a naplómat szorgalmasan írom, a többi is vezet. Ez a szegény lengyel asszony, hogy sír. 6 gyereke van. 7-ik útban, férje népfölkelő és oda van. A lakásuk a szokásos szláv faház. Hatalmas épület, fából deszkából építve. A bútor goromba, festetlen fa. A kender körül van felrakva a plafonon. Két nagy ágy, de milyen? Az a fa bölcső! (Tótóknál a függő bölcső!114) Még a Piski sohasem főzött. A kemence szokásos. Van itt, úgynevezett béléses falú ház. Széna vagy zabbal kitömve.115 Sok a gyerek. Bejön az asszony jajgató sírással, kezében egy zabkévével, (mert itt még nincs kicsépelve) és gyerekére mutatva, akik mind a 6-an egy ágyon játszanak. Kérdi: mit fognak így ők a télen enni. Tolmácsunk a Piacsek odavágja: »Zaplatyi«.116 Ordít: »Bozse moj«.117 Mi pedig mondjuk: Eredj már András, adjál neki kis húst!118 Csak pár sort írok, mondtam a Kleinnek. Ők már fekszenek. Én az elektromos lámpám mellett írok. A Piacsek süti a malacot, két [N. o. b.] és egy csajkában. Karmonádli és comb sül. Mindjárt jó. Vért is és vesevelőt is sütöttem. Mindent én. De azért... a hangulat rossz a T. miatt.119 Mi csak, de a legénység. Sokan az eresz alatt alszanak. Az orruk és a cipőjük sem látszik ki. Az eső esik. Nagyon hideg van. A füst most is a fejemig ér. Megyek aludni. Csak alarm ne legyen az éjszaka. Még egyszer megnézem a húst. A lámpában az utolsó elem. Jaj! Jaj! Jablonki. 1914. X/7. Marschbereit. ab[marsch] 7 h. 15 v. Senki semmiről nem gondoskodik. Az éjjel hó esett, de elolvadt, most nagyon hideg, nedves, esik, borult. A hegyek teteje hóval van borítva. Ankuft Mchawa [áthúzva, helyette: Zahoczeiwie - Gy. S.]120 11 h. A pap lakásába kvártély, öt nagy szoba, veranda, konyha, folyosó, zongora. A gazda ül, mert [N. o. b.]. Itt ezelőtt oroszok voltak, meglátszik a lakáson. Bár még jobban is össze lehetne csinálva. 112 Jablonki település Galíciában. Ma: Jablonki, Lengyel- ország. 113 A 20. században a Kárpátoktól északra, szlovák és ukrán területeken, léteztek olyan házak, ahol a kemence füstje még az ajtón, ablakon át távozott. (Bara- bás-Gilyén 2004: 100.) 114 „A függőbölcső legnagyobb elterjedése nálunk is nemzetiségi (tót, rutén, oláh) területre esik.” A gerendára akasztott függőbölcső anyaga szerint lehetett lepedő (kerettel vagy anélkül), deszka, fakéreg vagy kosár. (Herkely 1937: 374.) 115 Boronafalú ház. A gerendákból épített házak falán a hézagokat szénával vagy zabszalmával tömték be. Galícia erdős részein a fenyőgerendákból épített házak általánosak voltak. A tetőfedő anyag jellemzően széna vagy szalma volt. (Cvijic 2009: 93. és 260.) 116 Magyarul: „Fizetség.” 117 Magyarul: „Istenem.” 118 Gyorsírásból átvéve. 119 Valószínűleg a tisztek miatt. 120 Mchawa és Zahoczewie települések Galíciában. Ma: Mchawa és Zahoczewie, Lengyelország. Ezen a napon az ezred I. és IV. zászlóalja menetelt Mchawa-ra. (Makkay 1934: 58.) 215
