Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Péterffy Gergely: A szentendrei helyi érdekű vasút vázlatos története
Tanulmányok Pest megye történetéből Pongrácz Kálmán, a fővárosi tanács elnöke Kossá István pénzügyminiszterhez, 1957. február 11-én írt levele az alábbiakkal indokolva kéri a helyi érdekű vasutak visszaadását: Az elmúlt 5 esztendő tapasztalatai azt bizonyították, hogy a MÁV-szervezet, nagyvasúti üzemjellegénél fogva, a nagy rugalmasságot követelő HEV-forgalmi és -műszaki feladatokat nem tudta biztosítani. Ezt alátámasztja továbbá a HÉV-vonalakat igénybe vevő utasok sűrűn, szinte naponta tömegével érkező jogos panasza is. Ezen túlmenően a EIÉV-vonalak az egységes fővárosi közlekedés szoros tartozékai, melyet az is igazol, hogy a HÉV jelenleg a kocsikilométer 61%-át Nagybudapest területén futja, és a szállított utasok számának 75,3%-a budapesti lakos. Valamilyen közlekedési ág hovatartozóságát [sic!] elsősorban a kiszolgált terület dönti el, és ebből a szempontból Budapest közlekedésének egysége elengedhetetlenül megkívánja, hogy a volt HÉV- vonalakat a budapesti tömegközlekedési ágazatok többi részét is irányító Fővárosi Tanács vegye át. Ezen felsorolt érvek alapján 1956. december elején a Fővárosi Tanács VB elnökhelyettese, valamint a fővárosi közlekedés kormánybiztosa tárgyalásokat folytatott Csanádi György közlekedés- és postaügyi kormánymegbízottal. Elvben megállapodás történt közöttük, hogy a HÉV-vonalakat a Fővárosi Tanács kezelésébe visszaadják. A végrehajtás előkészítésének megkezdését mindkét fél részéről 1957. február 1-ben állapították meg. Úgy a VB részéről, mint a helyi közlekedés kormánybiztosa részéről kértük az átvételi tárgyalások február 1-ig való megkezdését. Ez azonban nem történhetett meg, mert Csanádi György elvtárs az átadással kapcsolatos tárgyaló személyek kijelölését halogatja. Kérjük Miniszter Elvtársat, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kormánymegbízottját szíveskedjék utasítani, hogy a HÉV átadásával kapcsolatos munkák megkezdését haladéktalanul rendelje el úgy, hogy az legkésőbb 1957. március 31-ig befejezést nyerjen. Egyben közölje a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságával a Magyar Államvasutak részéről az átadás lebonyolításával megbízott személyek neveit.”60 61 A főváros kitartó nyomásgyakorlása meghozta a várt eredményt, a közlekedési és postaügyi miniszter Budapest közlekedésének egységére, illetve a fővárosi lakosság közlekedési igényeinek jobb kiszolgálására hivatkozva utasította a Magyar Államvasutak at, hogy a Budapesti Elővárosi Vasutakat adja át a Fővárosi Tanácsnak. A Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a visszakerülő vonalak irányítására, 1958. június 27-én tartott ülésén alapította meg a Budapesti Helyiérdekű VasutatF Ahogy a többi HÉV-vonal, úgy a szentendrei is rossz állapotban került át a fővároshoz. A MÁV- időszakban ugyan történtek kisebb, helyi jellegű átépítések a vonalon, ez azonban inkább csak növelte a karbantartási gondokat. A vonal átfogó rekonstrukciójára 1960—1964 között került sor, ekkor nagyvasúti sínre62 cserélték ki a pályát teljes hosszában, valamint Pomázon egy nagyteljesítményű áramátalakítót is üzembe helyeztek. Az elszennyeződött egykori kavicságyazatot zúzottkő-ágyazatra cserélték. Mindezeknek köszönhetően nemcsak gyorsabbá vált a közlekedés, de emelni lehetett a járatsűrűséget is. Nemcsak a pálya, hanem a járművek is korszerűbbek lettek, 1964-ben a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemtől vásároltak 52 db háromrészes motorvonatot,63 amelyek a szentendrei és csepeli vonalon debütáltak. A 474 utast befogadó szerelvények egészen a kétezres évek elejéig szolgálták az észak-budapesti agglomeráció közlekedését. A pályaépítkezésnek és az új járműveknek 60 MÁVKI VG, 7. d. BHÉV ügyek tétel, M.391/1957. sz. ügyirat. 61 MÁVKI VG, 7. d. BHÉV ügyek tétel.; KPM I. VF Gy, 58-267/1958.1/3.A sz. ügyirat. Jegyzőkönyv a BEV vonalak Fővárosi Tanács kezelésébe adásáról, 1958. június 30. 62 48,3 kg/fm-es sínrendszer úgynevezett geós-rögzítéssel. 63 Az „M IX” motorvonat két motorkocsiból egy „P XXV” sorozatú pótkocsiból állt. (Czére—Vaszkó 1985: 316.) 171
