Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században

Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna - Szacsvay Éva:

Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században

2. kép / üzente Julianna szűk, hosszú ujjú ingben és vállken- dőben az 1890-es években

státuszú lévén,13 öltözete is ennek megfelelő volt. Posztónadrágos, zsinóros, csizmás öltözetükről 19. század közepi nyomatok tanúskodnak.14 Pócs- megyer kevés kisnemesi lakossága is részt vehetett már a korai időszakban a hajóvontatásban, szekere- zésben. A fennmaradt ruhaanyag is a polgárosodás elemeit tükrözi, mind anyagában, mind szabásában.

Gergely Katalin megkülönbözteti a viselet és az öltözet terminológiát. A varsányiak szóhasználatában előbbi a kerek szoknya, kerek ruha, bő szoknya,

ami egyben utal a viselet legjellemzőbb meghatározó elemére, a szoknyára is. Ezzel szemben a városi ruházatra, azaz a szűk szoknyára, szűk ruhára már az öltözet kifejezést használják.15 Pócsmegyeren, ha népviseletről, viseletről kérdezünk, akkor ez alatt bő szoknyát, réklit értenek, s ennek ellentéteként beszélnek a szűkszoknyás öltözetről. A Var- sány esetében megfigyelt kettősség tehát vizsgált településünkön is jól kimutatható. Mindebből az következik, hogy a helyiek számára az volt a népviselet, amikor alsószoknyákat, ráncolt, bő szoknyát, kötényt és réklit hordtak. Az 1940-es évektől, de a fiatalok körében még korábban terjedő városi formákat követő darabok már nem sorolhatók a helyiek szerint a viselet közé. Ezzel viszont szemben áll azon elmélet, mely szerint minden olyan darab viseletnek tekinthető, amely nem gyári termék, amelynek előállításában szerepe van a helyi ízlésnek. így tehát az 1940-es évektől a helyi varrónők által készített szűk szoknyák és egybe szabott ruhák is Pócsmegyer népviseletének részei, hisz ezek előállítását befolyásolta a helyi ízlés. Ezt figyelembe véve, valamint a próbagyűjtések tanulságai alapján döntöttünk úgy, hogy az 1950-es, 1960-as évek változásaira még mindenképp ki kell térni, azaz arra az időszakra, amikor a rakott szoknyák, a szűk szoknyák és ruhák, az otthoni mackónadrág és otthonka viselete,16 a kabátok, a férfiaknál a pantalló és a félcipő általánossá válik. Értelmezhetjük a konfekcióra való átváltás határköveként az 1960-as, 1970-es éveket, ez lenne a végső fordulat Pócsmegyeren, amikor az öltözetdarabok áruházi konfekcióból történő beszerzése (fogyasztói magatartás) általánossá válik. Ez alól egyes ünnepek jelentettek kivételt, hiszen például a konfirmáció fehér leányöltözeteit még sokáig maguk varrják,

13 A Komárom város visszafoglalásában (1578) nagy szerepet játszó szekeres gazdák birtok nélküli, ún. armális nemességet kaptak. (Kecskés 1978: 188.)

14 Kecskés 1978:159. Az adatra Kocsis Gyula hívta fel figyelmünket, akinek ezúton is szeretnénk köszönetét mondani.

15 Gergely 1978: 201.

16 Az otthonkát még sokáig otthon, maguknak is megvarrták vagy megvarratták, a konfekcióra való átállásnak a takarékosság, azaz a pénzhiány volt a fékezője. Otthonkából több is volt, újabb, szebb változatában az utcára, a boltba is kimentek. Ezt illusztrálja az az eset is, hogy egyik gyűjtésünk során adatközlőnknek el kellett mennie a boltba. A hétköznapi munkamhájára ekkor fölvette a szobában, a szekrény szélén lógó otthonkáját, s így ment bevásárolni. Mikor hazaért, ezt rögtön letette és visszaakasztotta a helyére.

122