Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Trádler Henrietta: A cinkontai „Kékszakáll” — Egy sorozatgyilkosság értelmezései kivégzési rítust követően a bűnös testet meg kellett semmisíteni. A tömeg magának követelte a kínhalál látványát és ez a későbbi korokban sem változott, csupán a valóságos cselekvést a diskurzus helyettesítette. A 19. századi börtönreformok értelmében a felvilágosodásból örökölt felfogás szerint többé már nem a bűnös teljes elutasítása, annak a közösségből való kizárása vagy a fizikai megsemmisítése volt a cél, hanem a megtévedt egyén erkölcsi megjavítása, a társadalomba történő visszaillesztése. Ugyanakkor az évszázadok során rögzült gyakorlat szerint a közönség brutális fizikai megtorlást, látványos és fájdalmas bűnhődést követelt. A ponyvairodalom olvasása például, amelyben a gyilkos testét szimbolikusan elátkozzák, könnyedén kielégíthette ezt a modern bírósági eljárások során már megvalósíthatatlan igényt. Hiszen a 19. századtól kezdve a bűnözőket a nyilvánosság elől fegyházakban rejtették el, ahol bűnös testüket sanyargatásnak, éheztetésnek vetették alá.122 A ponyvák hasábjain ugyanez a test már a pokolban jelenik meg, és a korábbi korszakokhoz képest eltűnik a kín által való megtisztulás rítusa, de a társadalmi rend helyreállításának igénye megmarad. A középkori és kora újkori nyilvános kivégzések rítusa tehát a ponyvairodalom lapjain élt tovább egészen a 20. századig, amikor a kiskönyvek helyét a bulvársajtó és a modern detektívtörténet vette át. A századfordulón nagyobb számban megjelenő bulvárlapok, detektívregények, amelyek a nagyvárosi és - tegyük hozzá -, a tömegkultúra új megjelenési formáját képezték, és amelyek reálisabban, részletesebben, valósághűbben mutatták be a gyilkosságokat és azok körülményeit, fokozatosan kiszorították a médiapiacról a hagyományos rendőrponyvát. Ennek köszönhetőn a klasszikus ponyva és annak jellegzetes vonásai, elsősorban a népmeséket idéző természetfeletti erők történetekben való megkonstruálása és megjelenítése, illetve a moralizáló hangnem elveszítette az évszázadokon át birtokolt helyét a zugirodalomban.123 A korabeli értelmiség meglehetősen károsnak ítélte a ponyva műfaját, és korántsem az ártatlan szórakozás eszközét látta az olcsó füzetekben. Ez az elítélő vélemény fogalmazódott meg egy, a Közbiztonság című rendőri hetilapban megjelentetett cikkben, amelynek írója a Sherlock Holmes esetek ostoba imitációinak nevezte a bűnügyi ponyvákat. „Ott látok minden kirakatban egy pár díszpéldányt, a címlapon, a képen mindig agyonütnek valakit. Ez jó csalogatónak, de különösképp vonz, húz a cím. Például: A véres kéz.”124 Ezek a füzetecskék az áruk miatt is igen népszerűnek számítottak, hiszen csupán 20-40 fillérbe kerültek. A cikk szerzője felhívta a figyelmet a rendőri ponyva negatív társadalmi hatására, főképp a fiatalok körében. Szerinte azok, akik efféle rémtörténeteken nőnek fel, negatív példát kapnak, és így könnyen bűnre csábíthatóak: „itt rejlik a veszedelem, melyet nagyra fakaszt, ez a rendőri ponyvairodalom”.125 Az ember természetéből eredően vágyik az elismerésre, „ezek a ponyvák pedig, mint Rózsa Sándor esetében is, híressé teszik a gyilkost”.126 A szerző azt feltételezi, hogy ezek a „vásári bűnkrónikák” hatást gyakoroltak a gyilkosságokra.127 Amint arra korábban már utaltunk, Kiss Béla szeretett olvasni, társadalmi helyzetéhez képest bőségesnek mondható könyvállománnyal rendelkezett. Könyvespolcán szépirodalmi alkotások, szakkönyvek, szótárak, ponyvák és különböző újságcikk-gyűjtemények sorakoztak.128 Bár pontosan nem ismerjük Kiss teljes könyvállományát, mindenesetre A Nap információja szerint129 a rendőrök a lakásán többek között megtalálták az 1884-ben elfogott, asszonyirtó Schenk Hugó történetét feldolgozó ponyvát.130 Ez a bűnügy a korabeli sajtóban szintén óriási visszhangot kapott és rendőrponyva formájában is napvilágot látott. Azt csupán feltételezhetjük, hogy Kiss Béla a hírhedt gyilkos, a 19. századi asszonyirtó, Schenk Hugó rémtetteivel tisztában volt. Talán az sem zárható ki, hogy Schenk históriájában gyökerezik a cinkotai gyilkosságok szellemi alapja. A kortársak ugyan nem vontak párhuzamot a két sorozatgyilkos között, arra azonban kíváncsiak voltak, hogyan alakult ki Kiss gyilkos hajlama, és keresték deviáns viselkedésének okait. Az üggyel foglalkozó szakembereket és az olvasókat egyaránt foglalkoztatta a kérdés, vajon milyen események, hatások válthatták ki a gyilkolásra való hajlamot a bádogosból? 122 Foucault 1975: 7-73. 123 Perényi 2012:216. 124 Perényi 2012: 216. 125 Közbiztonság 1916. május 16.2. 126 Közbiztonság 1916. május 16.2. 127 Közbiztonság 1916. május 16.2. 128 Az Est 1916. május 13.2—3. ™ A Nap 1916. május 12.3. 130 Az Országos Széchényi Könyvtárban található egy példány, illetve Bécsben két példányt is őriznek az esetet feldolgozó munkából: OSZK PNY 3.503; ONB 49.989-C.3; ONB 49.989-C. 196
