Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Vegyes közlemények Számos lap foglalkozott a gyilkos személyiségével. Kosztolányi Dezső például a Világ hasábjain fejtegette és analizálta Kiss Béla indíttatásait, lelkivilágát. Az író a bádogos tárgyaiból, cinkotai életkörülményeiből kiindulva próbálta Kiss személyiségét rekonstruálni. „A lélekbúvárok most már találgathatják, hogy elmebeteg volt-e, vagy csak afféle elmebeteg, akit „elvetemült gonosztevődnek szoktak nevezni.”131 Kosztolányi a pszichoanalízis híveként azt elemezgette, hogyan készülhetett fel Kiss a gyilkosságokra. Megismerkedve egy nővel, nyilván igyekezett őt magába bolondítani, majd szemügyre vette, hogy mekkora hordót kell készíteni a szerencsétlen áldozatjelöltnek. „Még élt a lány. De ő éjjel a félreeső kis műhelyben, a bádogosok vaksi kézilámpásánál kalapált és forrasztott.”132 Majd amikor kiderült, hogy a szeretőnek van egy kis megtakarított pénze, akkor a gyilkos egy kis időre letett a tervéről, de csak addig, amíg az áldozatot mindenéből ki nem fosztotta. A gyilkosságokat Kosztolányi Kiss boldogtalan gyermekkorára vezette vissza, elmondása szerint: „[...] az új lélekbúvárok azt vallják, hogy minden emberi tragédia családi tragédia. E szörnyű ember megértetésére én is csak azt tudom idejegyezni, hogy kevesen szerették. Talán senki se szerette egész életében.”133 Gondolatmenetét A Hét című társadalmi és irodalmi szemlében folytatta: „[...] hol kezdődhetett ez az őrület? [...] Ezzel a fizikai nyomozással párhuzamosan nem ártana a rendelkezésünkre álló pontos lelki tények nyomán lélektani nyomozást is indítani, kitűnő idegorvosok által, a gyilkos szellemi mivoltát illetően.”134 Kosztolányi nem értette, hogyan tudta Kiss több mint tíz éven át eltitkolni a gyilkosságokat. Szerinte a rendőrségnek nem lett volna szabad nélkülöznie „az új idegkórtan tapasztalatait”, hiszen „az történik, hogy kutatják a gyilkost, de nem tudják, kit - milyen embert - találnak meg, hogyha csakugyan megcsípik.”135 Nem csak a Világ és A Hét hasábjain ecsetelték a gyilkos abnormalitását, az Alkotmány újságírói szintén foglalkoztak Kiss elmeállapotával: „[...] orvosi vélemény szerint a gyilkosságot csak feldúlt idegzetű abnormis lelkületű beteg ember követhette el, aki az őrültekéhez hasonló furfanggal tudta eltitkolni ocsmány bűnét a világ előtt, amelyre most a véletlen vezetett rá.”136 Állatként festették le a gyilkost, és úgy gondolták, hogy „azoknak a psychológiai rejtélyeknek [az] egyike Kiss Béla, amelyeknek megoldásán hiába fárad az orvosi tudomány f...].”137 A pszichoanalízis hívei, az újságírók és az olvasók egyaránt próbálták megfejteni, megérteni a gyilkos indíttatásait, lelkivilágát. Ez csak felerősítette az álhír-jelenséget, a sorozatgyilkosból a korabeli sajtó negatív, egy „élőnek mondott halott hőst” kreált. 131 Kosztolányi 1916a: 6. 132 Kosztolányi 1916a: 6. 133 Kosztolányi 1916a: 6. 134 Kosztolányi 1916b: 256. 135 Kosztolányi 1916b: 256. 136 Alkotmány 1916. május 10. 5. 137 Alkotmány 1916. május 11. 6. 197
