Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez 5. kép Álló fiú, 1958 Bronz; 39,5 cm (FCsMA; fotó: Mester Tibor) 6. kép Aranykor, 1959 Bronz; 46 cm (FEMÚZ, Ltsz. 74.68.F) Genthon István az Aranykor „iíjú Herculese” kapcsán emelte ki a balkezes alkotókorszakban újdonságként jelen lévő dinamikát.59 Tolnay Károly pedig az új, ultima manierát képviselő korszak legreprezentatívabb műalkotásának nevezte a faágak között egyensúlyt kereső siheder nyílt formáit, melyben véleménye szerint a béna és néma művész legfőbb vágya talált kifejezésre: a szabadon lebegés.60 A plasztika méltatói rendre hangsúlyozták a mű önvallomás jellegét, a művész mozgásvágyának és küzdelmének kifejeződését. Nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a faágon kapaszkodó, egyensúlyt kereső gyermekalak bal kezével és lábával kapaszkodik, míg a művész lebénult tagjainak megfelelő jobb oldali végtagjait az égnek emeli. A küzdelem mellett azonban az alkotáson a Ferenczy-életművet végigkísérő életöröm is érzékelhetően jelen van. Ahogy Vajda Miklós írta: „Mi sem lett volna természetesebb, mint hogy heroikusán visszaszerzett munkaképességével a saját tragédiáját is megfogalmazza; a legtöbb művész alighanem megtette volna ezt. Ferenczy Béni egyetlen tollvonással sem fordult önmaga felé.”61 Ferenczy Béni sosem használta művészetét arra, hogy azon keresztül juttassa kifejezésre betegségből eredő személyes sorstragédiáját. Belső gyötrelmei csupán ilyen finom utalások révén mutatkoznak meg a művein. A kisplasztika „keresztapja” Flubay Miklós volt. Az író egyik látogatása alkalmával látta meg először a kis agyagvázlatot, s a gyermekalakban azonnal a vergiliusi aranykor megtestesítőjét, a leszakított holt faágban pedig Ferenczy 59 Ferenczy 1961:254. 60 Réz (szerk.) 1984:186-187. “ Vajda 1999:19-20. 79
