Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei
Csomortány Levente - Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete - A falkutatás eredményei lokzatot hozott létre. A homlokzat eredeti első színezése sárga lehetett; ennek többszöri, a sárga halványabb és mélyebb árnyalatait alkalmazó megújítása a homlokzat sokáig, vélhetően egészen az 1903-ban létrehozott, mai historizáló homlokzati rendszer megszületéséig tartó, változatlan formában való továbbéléséről tanúskodik. Ahogyan azt már korábban említettük a telek és az épület 1798-ban, Lovcsánszky Ilonával kötött házasságakor került Pajor Gáspár birtokába. A déli szárny kivitelezés közbeni bontásakor előkerült néhány, másodlagos elhelyezésben lévő, töredékes tégla Pajor névbetűivel („P K II”, „P K III”, „PK VII”),93 de ezek kis számuk, illetve másodlagos elhelyezésük miatt nem voltak konkrét építkezéshez, s főleg nem az épület nagyarányú átépítéséhez köthetőek. Az épület homlokzati főbejáratának — az északi kapunak - a kialakítása a szentendrei Fő tér 12. számú, kapukeretének zárókövén az „1800”-as évszámot viselő házának főbejáratával mutat nagyfokú rokonságot, s a két épületen alkalmazott konzolos külső folyosó konzolai is egyező profillal készültek. Pajor Gáspár 1798-ban megkötött házassága, valamint az 1800. évi városi tűzvész után átépült Fő tér 12. számú ház hasonló homlokzati kialakítása alapján feltételezhetjük, hogy a házassága révén jelentős vagyonhoz (és ingatlanhoz) jutó Pajor 1800 körül a Lovcsánszky-család egykori fogadóját vagy kocsmáját94 saját reprezentatív lakóházává építtette át. Ezt a feltevést támasztja alá egy 1808-ban megjelent újságcikk is, amely szerint Pajor emeletes lakóháza a Budai utcán állt.95 Az északi és a déli kapu nyugati sávjának átalakítása, 1800 után Talán már az 1800 körüli építkezések során, de még valószínűbben nem sokkal ezt követően, mindenesetre biztosan a következő fejezetben leírt építkezések előtt egy falsík elé lépő, pillérpáron nyugvó hevedert építettek be az északi kapu nyugati sávjába, a keleti szárny nyugati homlokzata előtti falsarokba. Ezen munkálatok során építették körül azt a folyosót tartó konzolt, amely egyetlenként őrződött meg máig az 1800 körüli építkezéskor készült konzolos külső folyosóból. A két, pilléren nyugvó téglaheveder körbeölelte, s részben, bár nem záradékponton, de záróékként használta az említett folyosó említett konzolát. Valószínűleg szintén ekkor építették kis mértékben át a déli kapualj nyugati szakaszát is. A zárt udvari folyosó felépítése, átalakítások, 1825/1830-1850 körül A teljes terjedelmében emeletessé és U-alakúvá átalakított lakóház keleti és déli szárnyának emeleti helyiségeit - mint már említettük - az átépítést követően egy konzolos külső folyosóról lehetett megközelíteni. Míg a homlokzaton feltárt klasszicista vakolatarchitektúra maradványainak felületén több, egymást fedő színezésréteg azonosítható, addig a mai zárt emeleti folyosó boltozati feltöltése alatt megmaradt, vakolt felületeket - amelyek a konzolos folyosó működése idején szabadon látható homlokzatot képeztek - csupán egyetlen meszelt réteg borította. Ez az eltérés — mivel ugyanazon épület két különálló homlokzatáról van szó — csupán viszonylagos időrendi következtetések levonására ad lehetőséget. Annyi mégis kijelenthető, hogy az udvari konzolos folyosó már a megépítését követően viszonylag hamar elbontásra kerülhetett. Az elbontás során a konzolokról leemelték a kelheimi lapokból készült lemezeket, majd az egyik lemezzel lefedték a folyosó alatt, a fal tövében található, és az új földszinti folyosó építése miatt megszüntetésre kerülő kutat. (14. kép) A legészakibb konzol kivételével az összesét levésték vagy kiemelték a falból. Ugyanakkor a korábban az északi konzol köré, az északi kapualj udvari (nyugati) toldásaként épített, falsík elé lépő, pilléreken nyugvó hevedert nem bontották el. A földszinten a kapunyílások méretének megfelelően egy-egy, a közöttük lévő szakaszon öt árkádnyílást alakítottak ki, amelyek az északi és a déli oldalszárnyakhoz csatlakoztatott, egy-egy falpilléren és hat darab köztes pilléren nyugodtak. A folyosó a déli szárny északi homlokzata előtt nyugatra beforduló szakasszal épült meg. Ezzel egyidőben alakították ki a déli szárny északi homlokzata előtti két, nyugati pilléren nyugvó, keskenyebb heveder fölötti emeleti árnyékszéket is.96 A magas lábazattal ellátott pillértestek kőből és téglából, a kosáríves árkádívek vállai és hevederei pedig téglából készültek. A kapualjak udvari toldásaként a pillértestekbe kerékvető köveket építettek be. 93 Bár a mai írásmód szerint Pajor Gáspár keresztnevét G-vel írjuk, ám ő a Kaspar formát használta, még a sírkövén is ez szerepel, így a névazonosítás nem téves. Érdekesek ezek a téglák azért is, mert az épület nagyarányú kibővítéséhez „SA”-jelzésű téglákat használtak, így nagyon valószínű, hogy a Pajor névbetűivel jelzett téglák egy másik építkezéshez tartozhattak. 94 MNL PML, V.303.C.57,43 (allodium et popina). 95 Szilágyi 2007: 51. Magyar Kurír 1808: VI. melléklet, 35—40. Ez az emeletes megjelölés vonatkozhat akár az északi emeletes szárnyra is. Ám mivel az épület 1787-ben az adóösszeírás szerint még fogadó volt, 1808-ban a telekkönyvben azonban már lakóházként írják le, a többi fent ismertetett adatot figyelembe véve mégis azt gondoljuk, hogy az épület legkésőbb 1808-ban elnyerte mai tömegét, s klasszicizáló küllemét. 96 Az E20 jelzésű folyosó délkeleti sarkától északra és nyugatra, a WC-tömbig terjedő folyosói falszakaszok 1903 körül feltehetőleg közel egyező formában épültek újjá. 36
