Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez Ekkor az emeleti folyosót eleve zárttá alakították ki. (18. képj Az emeleti nyugati folyosófal a földszinti pilléres és árkádos rendszerrel egyező osztású lett olymódon, hogy a földszintiek fölé az emeleten szintén pillérek kerültek, amelyeket a földszinti hevederekkel egyező méretben megépült emeleti hevederekkel teljes falszélességben átboltoztak. A külső falsíkot a földszinti pillérek fölötti emeleti pillértestekkel kötésben építették meg, és nem hoztak létre nyitott árkádokat. A folyosó belső tere felől a pillérek közötti és a hevederek alatti részt keskenyebb, a külső falsíkhoz igazított síkkal hozták létre, s így a belső felől széles hevederekkel átboltozott, kis mélységű fülkék születtek.97 Az északi szárny déli folyosófalán feltárt festésrétegekből nyilvánvalóvá vált, hogy - a keletről számított második ívnyílás kivételével - az északi szárny déli emeleti ívnyílásait legkésőbb a kvádermintás festés elkészültekor befalazták. Feltételesen szintén ennek a korszaknak az átalakításai közé sorolhatjuk az északi szárny utolsó földszinti helyiségének, valamint a felette az emeleten található helyiségcsoportnak a létrehozását. A földszinten az említett helyiség korábbi déli falát egy nagyméretű árkáddal dél felé megnyitották, s a mögötte található belső teret egy kétszakaszos, csehsüveg-boltozatos, épített födémmel fedték le. A szárny nyugati végfala előtt kiépítettek egy, a földszintről az emeletre, illetve az emeletről a padlásra haladó egykarú lépcsőt. A lépcső pallóból készült, az oldalfalakba befogott fokai emelkedő, dongaboltozatos alépítményen nyugodtak. A földszintről az emeletre tartó lépcsőről keletre fordulva egy kelheimi lapokkal burkolt folyosóra lehetett eljutni. Ennek a folyosónak az északi végén egy latrina nyílott, míg a déli vége az északi szárny emeletének déli oldalán futó folyosóra vezetett át. Az építkezést a zárt udvari folyosó téglaanyagával egyező anyagú, „SAV”-jelzésű téglák használata és a földszinti folyosójának a boltozatával megegyező szerkezetű (halszálka mintába rakott szegmensdonga) boltozata alapján datálhatjuk a zárt folyosó építésével azonos időre. Ezt a két, fentebb ismertetett átalakítást az egyező anyaghasználaton, a boltozati szerkezeti sajátosságokon túl az is összeköti, hogy mindkettő az épület — egymással részben össze is függő — közlekedési rendszerének megújítását célozta. A konzolos külső folyosó viszonylag rövid időn belül történő megszüntetését és zárt emeleti folyosóval történő felváltását az emeleti helyiségek jobb hőszigetelése, illetve az épület reprezentatív terei közötti közlekedés komfortszintjének az emelése iránti igény tehette szükségessé. Mindezt csak igen tágan értelmezve tudjuk a 19. század második negyedére datálni. Az sem zárható ki, hogy már az 1800 körüli építkezés után néhány évvel, egy-két évtizeddel megépült ez a folyosó. Építtetőként az 1840-ben elhunyt Pajor Gáspár ugyanúgy feltételezhető, mint az ingatlant tőle 1846-ban megöröklő és 1878-ig birtokló örökösei. Kisebb átalakítások, 19. század második fele A 19. század első felében létrehozott épületen a század végén végrehajtott jelentősebb átépítésig csupán kevés jól körülhatárolható és viszonylagos pontossággal datálható változtatás történt. Ezek jobbára az emeleti utcai szobasort érintették. Feltehetőleg ekkor került sor az eredetileg egy teret alkotó helyiségek közfallal történő megosztására, s ennek nyomán válhatott szükségessé a folyosón újabb kémények és a korábbiaktól eltérő méretű és szerkezetű futőnyílások kialakítása. Ugyanekkor egyes helyiségek folyosóról nyíló ajtajait befalazták, és azok új megközelítését a belső terek felől oldották meg. Az épület historizáló átépítése, 1903 Az épületet 1903-ban jelentősen átépítették. Az emeleti födémmagasságot megemelték, létrehozva a 2011-ig meglévő, csapos gerendafödémet és az új, egységes szerkezettel megépített fedélszéket.98 (12. kép) Ugyanekkorra datálható a ma is látható, új homlokzati rendszer is. A klasszicista homlokzat tagolásából a tengelyosztást, az északi kaput közrefogó pilasztereket, valamint az ezeken nyugvó emeleti pilasztereket tartották meg. Ekkor készültek a lublói Krausz-család címerével koronázott, gazdagabb kialakítású ablakszemöldökök a kapunyílások fölötti ablaktengelyekben.99 (17. kép) Szintén ekkoriak azok a historizáló keretbetétes kapuszárnyak, amelyek az épület 1920-as években készült - korábban 97 A folyosónak a földszintje máig eredeti állapotában látható, az emeleti folyosófalnak viszont csupán három, északi ívnyílásnyi szakasza maradt fenn az eredetileg megépült formájában. A négy déli szakaszt egy később ismertetendő átalakítás során többnyire az emeleti ablakok mellvédjének magasságáig visszabontották, majd részben az eredeti téglaanyag („SAV”-jelzésű téglák) felhasználásával, feltehetőleg csak kis mértékben megváltoztatott formában újraépítették. Az északról számított ötödik és hatodik heveder közötti pillértestben az emeleten megőrződött a korábbi pillér mellett az egykori Rilke kávájának és hátfalának egy kisebb, vakolt és meszelt felülete. 98 Az 1920-as években készült képeslapokon látható állapot tanúsága szerint ekkor készülhetett az épület 2011-ig meglévő, vágott szalagcserép héjazata. Ürmös (szerk.) 2004: 29. 99 A kutatás során zajlott helyszíni szemléken felmerültek olyan vélemények is, miszerint a címerek esetleg utólagosan kerültek volna itt elhelyezésre. 37
