Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Vegyes közlemények Az élőnek hitt halott Kiss Béla életében nem részesült különösebb figyelemben, ám minden valószínűség szerint vágyhatott a hírnévre. A holttestek alkohollal történő konzerválásának tényéből azt a következtetést vonhatjuk le, miszerint Kiss - a legtöbb sorozatgyilkoshoz hasonlóan - „munkásságát” az utókorra kívánta hagyni. A gyilkos ténylegesen a különböző pletykáknak, álhíreknek köszönhetően hamarosan az élőnek mondott halott megtestesítőjévé vált. A városi szóbeliség egyik sajátossága a rémhír, ami az urbánus társadalomban általában 10-15 év leforgása alatt „fut le”.89 Kiss esetében elsősorban a korabeli médiának köszönhetően így is történt. A sajtó és a ponyvairodalom egyöntetűen és határozottan elítélte a bádogost. Az újságírók embertelen szörnynek titulálták, ugyanakkor „reklámozták” is, negatív hőst csinálva a brutális gyilkosból. Alakja a démonizálás során titokzatossá és ismertté vált. A cinkotai dráma híre az ország határain túlra is eljutott. Azt is mondhatjuk, hogy halála után a „nők bálványa” új életre kelt. Ebben a jelenségben pedig a sajtó központi szerepet játszott. A különböző pesti hírlapok arra kérték olvasóikat, hogy ha valaki információval rendelkezik a gyilkos tartózkodási helyéről, az értesítse a szerkesztőséget, és ők majd továbbítják a hírt a rendőrségnek.90 A Nap újságírója fejezte ki a legfrappánsabban a Kiss Béla jelenséggel kapcsolatos közhangulatot: „A cinkotai rémség teremtette meg ezt az új alakot, a felismerőt.”91 Az országban „Kiss Béla-láz” söpört végig, több helyütt látni vélték a gyilkost. A napilapok rendkívül fontos szerepet játszottak az ügy társadalmi megítélésben, a sajtó minden bizonnyal nagymértékben befolyásolta az olvasók látásmódját, gondolkodását. A 19. század végére kialakuló modern újságírás a korábbiakhoz képest meglehetősen új módszerekkel és eszközökkel próbálta befolyásolni a nagyközönség véleményét.92 A népszerű krajcáros lapok szerzői szakítottak a korábbi nevelő-vezető újságírói szándékkal, írásaikban szenzációhajhász, hatásvadász eszközöket alkalmaztak. A későbbiekben ezekből a lapokból születtek meg a több tízezres, akár százezres olvasótábort magukénak mondható bulvárlapok.93 Az újítás során radikálisan megváltozott az újság szerkezete is. A bűnügyi hír, egyéb információk közé ékelve már korábban is a hírlapok szerves részét képezte. A századfordulón azonban az egy-egy izgalmas bűnesetről készített riport vált azzá a központi, kiemelt szenzációvá, amely „eladta a lapot”. Azt is mondhatjuk, hogy a tömegsajtó egyik alappillére a bűnügyi beszámoló lett.94 Esetünkben a cinkotai rémdráma heteken keresztül, egészen a Görgei Artúr haláláról szóló tudósításokig vezető hírként szerepelt a lapok hasábjain. A szerkesztők a címlapon illusztrációkat közöltek, majd oldalakat szenteltek a sorozatgyilkos bádogos históriájának. 1916. április közepétől június elejéig az újságok szinte naponta tájékoztatták olvasóikat a nyomozás újabb fejleményeiről. Meglepően részletes információkat kapunk a hordók tartalmáról, az áldozatokról és a gyilkos személyiségéről. Az áldozatok boncolásáról, illetve az ezt követő elhantolásáról. Az újságírók olyan életszerű élménybeszámolókat készítettek, hogy az események szinte megelevenednek előttünk. A hírdömping azonban hamarosan leállt, és Kiss Béla segédjének két évvel később, 1918. június 9-én sorra kerülő tárgyalásáig már csak elvétve olvashatunk a gyilkosságról. Ugyanakkor hónapokig, sőt évekig több száz állítólagos tanú bukkant fel az ügyben, és számtalan álbejelentés érkezett. A cinkotai Kékszakállt mindenfelé látni vélték. A rémtett napvilágra kerülését követő napokban olyan hírek röppentek fel a sajtóban, miszerint a bádogos egy kisboltban vásárolt, illetve egy vendéglőben, vöröskeresztes karszalagban lányokat hívott meg málnaszörpre.95 Egyesek bizton állították, hogy kicserélte a dögcéduláját, és így új személyazonosságot nyerve menekült el a felelősségvállalás elől.96 Kiss honvédgyalogezredének a parancsnoka bejelentést tett az aradi rendőrkapitányságon, ahol azt bizonygatta, hogy ismeri a gyilkos tartózkodási helyét. Ez az állítás a többihez hasonló módon szintén hamisnak bizonyult.97 Makarec István szakaszvezető is tanúvallomást tett a rendőrségen. Az egyik naplóbejegyzésével támasztotta alá azon állítását, miszerint 1915. november 7-én együtt mulatott Kissel, aki szerinte álnéven élte mindennapjait. Vallomása szerint Kiss ekkoriban Sukati Istvánnak nevezte magát és a győri vagongyárban dolgozott. A gyanús személy korábban hadifogoly volt Valjevóban, a háború okozta sebek jól látszottak a hátán és teste egyéb részein. Ráadásul Sukati István, akit időközben visszarendeltek a hadseregbe és Klosterneuburgban töltötte a 89 Dobos 1986: 213-230. 90 Az Est 1916. május 11.2-3. 91A Nap 1916. május 30. 7. 92 Lipták 1992:176-177. 93 Buzinkay Géza szerint az első magyarországi bulvárlap az 1896-ban megjelenő Esti Újság volt. Buzinkay 1997: 37-38. 94 Buzinkay 2005: 7-12; Lipták 1992: 180. 95 A Nap 1916. május 13. 3-4. 96 Pesti Hírlap 1916. május 27.11. 97 Pesti Hírlap 1916. május 29. 6. 193
