Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Trádler Henrietta: A cinkontai „Kékszakáll” - Egy sorozatgyilkosság értelmezései szolgálatát, civilben szintén bádogosmesteri foglalkozást űzött. A sajtóanyag szerint ezek az álhírek mind zsákutcának bizonyultak.98 A napilapok értesülései szerint a rendőrség 1916 júniusában ugyanakkor Komorauban letartóztatott egy bizonyos Lipa Vencel,99 más források szerint Vilmos100 nevű gyanúsítottat. Lipa a helyi tölténygyárban dolgozott. Külseje és a háborúban szerzett, a bal mellén és a bal csuklóján látható forradásai nagyon hasonlítottak a Kissről a lapokban már korábban közreadott személyleírásra. A nyomozók a vádlott wisterkowi lakásán a bádogoséhoz hasonló, házassági ajánlatokat tartalmazó levelezésre bukkantak. A vádlott vallomása szerint csupán saját szórakoztatására levelezett nőkkel. Végül a hasonlóságok ellenére ez a szál sem vezetett eredményre. A feltételezés, miszerint Kiss ténylegesen nem halt meg, még évekkel később is megjelent a köztudatban. Az 1920—1930-as évek sajtóorgánumaiban felreppent hírek bizonyítják, hogy Kiss Béla alakja nem felejtődött el. Az egyik változat szerint 1929-ben a cinkotai Kékszakáll Wimmer Ferenc néven tengette napjait az aradi börtönben. Rovott múltú társai felfedezni vélték benne az egykori sorozatgyilkost. A rabok állításaikat a Bliss és Wimmer testfelépítése közötti hasonlósággal, a gyógyult sebek hegeivel és a tetoválásokkal bizonyították. Az állítólagos bádogos az egyik nap sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg a cellájában. A zárkája falára saját vérével üzent az intézmény igazgatójának: „Fegyházigazgató, idd a vérem!”101 A történet azonban ezen a ponton megszakadt, és a továbbiakban már nem azonosították egymással a két férfit. A bádogosmestert nem csupán Magyarország különböző régióiban vélték látni, hanem Európa-szerte sőt, kontinenseken átívelve érkeztek róla álhírek. Az asszonyirtó a francia idegenlégió kötelékében Afrikában szolgáló Fenyves Béla tábornokként bukkant fel. Az itteni állítólagos szemtanúk a tábornok hírhedt kegyetlenkedéseiről vallottak. Az egyik tűzharc során azonban Fenyves lövést kapott, amelyben belehalt. A beszámoló szerint haláltusájában beismerte a 12(!), bádog hordóban talált nő meggyilkolását.102 Az 1930-as években aztán újra Cinkotán vélték látni az ekkor már csaknem 57 év körüli bádogost. Az álhír nyomán ismét „Kiss Béla-láz” söpört végig az álmos településen, aminek nyomait megtalálhatjuk a korabeli sajtóban.103 Még a tengerentúlról is érkeztek hírek Kissről, ám ezek egyike sem bizonyult valósnak.104 A legenda, miszerint a bádogosmester még életben van, egészen az 1930-as évek elejéig újra és újra felröppent. A ponyva Az újságírók mellett a ponyvaírók szintén felfigyeltek a cinkotai asszonyirtóra. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a véres bűnügyekre kiéhezett közönség számára a napi sajtón kívül a pfuj-irodalom jelentette a legfőbb információforrást. Nyugat-Európához hasonlóan az Osztrák-Magyar Monarchiában is keresett portékának számítottak a zugirodalom műfajába sorolható könyvecskék. A nyomdászok a vallásos nyomtatványokból és a kalendáriumokból befolyó jövedelem mellett a szennyirodalomból tartották fenn a vállalkozásaikat.105 A ponyva műfaja az évszázadok során értékcsökkenésen esett át. Az általam vizsgált ponyvatípus, a bűnügyi ponyva a 19. század végén vívta ki helyét a zugirodalomban.106 Tárgya és társadalmi bázisa alapján két, jól elkülöníthető csoportba sorolható. Az egyik a betyárponyva, amely falusias környezetben játszódik, és az egykor valóban élt betyárok, a fennálló rend ellen lázadó magyar Robin Hoodok kalandjait örökíti meg, jelentősen kiszínezett epizódok formájában.107 A másik típus a rendőrponyva az elsőnél brutálisabb, különösen kegyetlen nagyvárosi gyilkosságokat beszél el, s jelentősen hozzájárul a falusi olvasókat célzó „bűnös város” mítoszának108 a megalkotásához. A magyar nyilvánosságban a 18. század végén, a német kriminális ponyva, vásári história és a bűnügyi rigmus, a moritat hatására névtelenül, vagy álnéven író szerzők tollából jelentek meg ezek a valós elemeket tartalmazó olvasmányok. 98 A Nap 1916. május 18. 3; Friss Újság 1916. május 15.2—3; Az Est 1916. május 15.2—3. 99 A Nap 1916. június 1.2. 100 A Friss Újság 1916. június 1. 3. 101 Friss Újság 1929. július 23. 4. i°2 priss Újság 1929. szeptember 27. 4. 103 Friss Újság 1931. december 12.13. 104 Ezekre hivatkozik: Borbély—Kapy 1942: 340. 105 Békés 1966: 5-9. 106 Pogány 1978: 9. 107 Csepeli-Mátay 2000: 88-89. 108 „Mindaz, ami többé-kevésbé eltávolodik a valóságtól, mintegy alkalmasnak tetszik arra, hogy mítosszá váljék. Mindenféle képzelem (fikció), előítélet, szokvány (sztereotípia), torzképződmény.” Boia 1999: 7. 194
