Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
topográfiai viszonya és végül az elnéptelenedése és újratelepülése között eltelt viszonylag rövid idő miatt egyaránt azt valószínűsíthetjük, hogy az egykori falu, legalábbis ami a 14-15. századi állapotokat illeti, inkább a mai településközpont területén, nem pedig Csillaghegyen, a strandfürdőnél fellelt templomépület közvetlen környékén feküdhetett. Ferenczi László: Molendium ad Aquas Calidas. A pilisi ciszterciek az állítólagos Fehéregyházán. A megyeri malom szerepe a pilisi apátság birtokán és tágabb térségi kontextusban A pilisi apátság malmára vonatkozó átfogó topográfiai vizsgálat több szempontból is tanulságos volt. Mivel nyilvánvaló, hogy egyes oklevelek információi pontatlanok, hiányosak, illetve megtévesztőek, megfelelő értelmezésükhöz sokszor más oklevelek pontosító adatai szükségesek. Az apátság birtoktörténeti rekonstrukciójához ezért sem lehet elegendő egyedül azokra a dokumentumokra hagyatkozni, amelyek a saját levéltárakból származnak, hanem minden esetben szükség van az érintett települések lehető legteljesebb történeti topográfiai elemzésére is. Emellett a későbbi forrásokra kiterjesztett, a topográfiai változásokat történetileg elemző - adott esetben retrogresszív módszerrel, a jelenkori állapotból kiinduló - vizsgálat szintén célravezető. A (békás)megyeri malomhely esetében sok topográfiai részlet volt tisztázható, de ehhez a fővároshoz közeli helyszín viszonylag gazdag okleveles anyagát is be kellett vonni a kutatásba, ami a vitatott tulajdonviszonyoknak, vagy a többszöri tulajdonváltásnak köszönhető. Más körülmények között a későbbi állapotok visszavetítése problematikus lehet. Ez a helyzet például az apátság Hont megyei Szántó és Apátmarót birtoka esetében, ahol a határokon belül csupán egy-egy (minden topográfiai probléma nélkül azonosítható) malomhely volt (és esetükben az apátságon kívül nem volt más birtokos), ám mindkettő létezése legkorábban csupán késő 16. századi forrásokkal adatolható. Hasonló probléma merül fel az apátság közvetlen szomszédságában, a Dera-patak völgyében a pilisi (a mai pilisszentkereszti) határokon belül lévő malomhelyek kapcsán, amelyeket kizárólag a faluhely 18. századi visszatelepítését követően említenek és ezt követően szerepelnek a katonai térképeken. Korábbi történeti adatok vagy egyértelmű régészeti információk hiányában ezekben az esetekben nem dönthető el, hogy vajon az újonnan birtokba kerülő földesurak (a váci püspök, illetve a pálosok) tevékenységével - a váci püspökség esetében például esetleg már aló. század elejétől kezdődő agrárkonjunktúrával, a Pilisszentkeresztet elbirtokló pálosok kapcsán pedig a faluhely 18. századi újratelepítésével - hozhatók-e összefüggésbe, vagy ennél korábbi, középkori létesítményekről van szó. Annyi bizonyos, hogy a pilisi apátság Dera-patak völgye mentén húzódó,79 néhány településből álló, elzártan fekvő központi birtokai nem hasonlíthatóak igazán más ciszterci apátságok (például Topuszkó, Savnik, vagy Szentgotthárd) ideálisabbnak tekinthető, jellemzően nagyobb és egy tömbbe rendezett birtokaihoz. A királyi erdőispánsági környezet, valamint a pálos kolostorok megtelepedése egyaránt szűkíthette annak a lehetőségét, hogy a kolostor az eredeti adományt a későbbiekben területileg növelje. Arra sem ismerünk adatot, hogy távolabb szerzett volna birtokokat. A 14-15. század folyamán ugyanakkor már egyre inkább konfliktusba kerültek a környéken földhöz jutó, újabb egyházi birtokosokkal (az óbudai apácákkal, vagy a budavári beginákkal). így, mint már említettük, birtokuk szerény mérete miatt a kolostor gazdálkodásában sokkal fontosabb szerepet játszhattak egyrészt a vámjövedelmek, másrészt az olyan kedvező fekvésű ingatlanok (szőlők, házak, illetve malmok), amelyek a közeli központok környékén feküdtek, akár közvetlenül hasznosították, akár bérbeadták őket. Ilyen ingatlannak számítottak a pozsonyi vám közelében szerzett birtokok is, Pozsony város közvetlen közelében, illetve a Csallóközben.80 Ezek alapján azzal számolhatunk, hogy a (békás)megyeri malom alapvetően egy nem túl nagyméretű birtokhoz tartozó, de kulcsszerepet betöltő tulajdonnak számított. Ugyancsak említettük már a reini apát jelentését, mely szerint a malmok után húzott földesúri jövedelem aránya nem volt számottevő.81 Valószínű tehát, hogy a pilisi kolostor nem bírt annyi malommal, mint a példaként említett, nagyobb birtokokkal rendelkező apátságok - ezeknél esetenként 7-9 malmot is lehet számlálni -, sőt az is elképzelhető, 79 Általában mindenütt megfigyelhető, hogy az apátságok igyekeztek a környező vízfolyásokat minél hosszabb szakaszon a saját birtokukba integrálni. Ennek elsősorban a vízenergia hasznosítása és más vízrendezési munkák kapcsán volt jelentősége. 80 Békefi 1891: 170-228. Ezek között egyértelműen Csákány lehetett a legjelentősebb, amelynek birtokjogát a váci püspökség, illetve a török elűzését követően visszatérő ciszterciek egészen a rend feloszlatása előtt készített 1787-es conscriptio-ig megőrizték. Csákány esetében nincsen adat malomra, ugyanakkor az apát tulajdonában lévő épületeket említenek. Ennek alapján Békefi Rémig valószínűnek véli, hogy a birtok egykor grangia volt (Békefi 1891: 188—190). Majorsági épületekről 1686-ban is szó van (MNL OL, UC 99:64). A környező birtokok jelentőségét valószínűleg a szomszédos vasarwth adta. A szomszédos Janók birtokon az óbudai apácáknak állt egy malma, valószínűleg a ciszterciek is ide hordták a gabonát. MNL OL, DL 9883 (1412. február 6.); MNL OL, DL 9970 (1412. október 21.); MNL OL, DL 61321(1412. október 21); regeszták: ZsO III. 1705,2817. 81 A malmok és bortized után évi 40 aranyforint folyt be, ami az évi összes jövedelem mintegy 6%-át jelentette. A bortized számításához 30 tunella (hordó) bort vettek figyelembe, melynek értéke a korabeli árakon körülbelül 100 forint lehetett. Az apát ennek tizedével, vagyis nagyjából 10 forinttal számolhatott. Ez annyit jelent, hogy a fennmaradó 30 forint folyhatott be a malmokból. Összehasonlításképpen más birtokok jövedelmi adataira: Ferenczi 2008. 154
