Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar — Tájhasználat, településszerkezet

hogy egyáltalán nem volt más, ilyen jellegű ingatlan a birtokában (leszámítva a kolostorudvaron álló ipari létesítményt). A megyeri malomnál azonban — az említett körülményt kompenzálandó — az igen kedvező környezeti adottságokat is figyelembe vehetjük. Nem lehetett véletlen, hogy egy több kerékkel járó malomról volt szó, a helyszín jelentőségét pedig az oklevelekkel tanúsított számos tulajdonper mellett az ismert környezetföldrajzi adottságok is alátámasztják: egyrészt az egész környező hegyvidékre jellemző és kiemelkedő fontosságú volt a szőlőművelés, amely már középkori adatokkal is alátámasztható,82 másrészt rendkívül fontos tényezőnek számított a hőforrások jelenléte. Györffy György szerint a főváros hévizes geológiai adottságai egész Magyarországon, sőt Kelet-Európában is egyedülálló viszonyokat jelentettek a malmok működéséhez.83 A hőforrásoknak köszönhetően a Felhévizen, Pazandokon és Békásmegyeren található patakokon lévő malmok télen is folyamatosan üzemelhettek, a Dunába ömlő víz pedig még a közelben álló hajómalmok működését is biztosíthatta.84

A természeti adottságok mellett a piaci lehetőségek, a királyi központok, a főváros és a környékbeli vásárok közelsége tekinthető további kedvező tényezőnek. Amellett, hogy a kisebb hetipiacos helyek már a kezdetektől fogva a ciszterci birtokok szerves részét képezték,85 az apátságok általában zárt központi birtokai szatellit birtokokon keresztül kapcsolódtak a szomszédságukban található fontosabb központi helyekhez és főbb kereskedelmi útvonalakhoz. Ezeken a helyeken - mivel a szóban forgó települések lélekszáma eleve jelentősebb lehetett —, a malmok üzemeltetése a földesurak számára jövedelmezőbbnek számított. A malmok - így a megyeri malom — birtoklása is ebbe a topográfiai kontextusba illeszkedik, ami más ciszterci, vagy pálos birtok esetében szintén megfigyelhető.86 Ezeket a körülményeket nem maguk az apátságok alakították így, hanem a meglévő területi hierarchiához alkalmazkodtak, hiszen sokkal jellemzőbb volt az, hogy a malmokhoz, mint meglévő ingatlanokhoz adományokként jutottak hozzá,87 és ritkább az, hogy maguk telepítették őket.88

Ezek a kedvező tényezők Békásmegyer és környéke esetében számos más egyházi birtokos együttes jelenlétéhez vezettek, akik az eredetileg királyi kézben lévő birtokokból részesültek adományban. A 13—14. századi oklevelek Békásmegyerrel, illetve Pazandokkal összefüggésben a cisztercieken, a Nyulak szigeti premontreieken és a Szent Lélek ispotályon kívül a dömösi bencéseket, a kökényesi premontreieket, az esztergomi káptalant, a budavári beginákat, illetve az óbudai ferences apácákat említik még.89

Mindezek fényében rendkívül izgalmas volna, ha a megyeri malom esetében további - jövedelmi, vagy birtoklástörténeti — adatok állnának a rendelkezésünkre, ám ezek hiányában csupán néhány elméleti lehetőséget fogalmazhatunk meg. Valószínűsíthető, hogy 1383 után helyreállították az épületet, és talán a kedvező környezeti adottságra, illetve a jövedelmezőségre való tekintettel a későbbiekben nem érvényesült az az egyébként jellemző tendencia, miszerint a 14. század második felében, a 15. század elején az egyházi tulajdonosok már sokszor bérbe adták a malmaikat, jellemzően akár hosszabb távú szerződéseket kötve, amely meghatározott éves bevételt garantált a számukra.90

82 Az óbudai polgárok szőlőjét többször is említik Pazandokon, de a felhévizi konventnek szintén volt itt szőlőbirtoka (AMTF IV. 689). Békásmegyeren 1361-ben présházról (domus torcularia) is tudósítanak a források. AMTF IV. 658-659; MNL OL, DL 5072 (1361. július 17.).

83 Györffy 1997: 184. Más hévizes forrásokból táplálkozó patakok esetében hasonlóan jellemző a - főleg az egyházi — birtokosok érdeklődése. így például Pápán, a Tapolca esetében malmokkal bírt többek között a közeli bakonybéli és zirci apát, a pápai plébánia, illetve a porvai pálosok. V.ö. Kubinyi 1994.

84 Györffy 1997: 180.1292-ben a budai káptalan pereskedik a budai polgárokkal, mert azok hajómalmokat építve kiszorítják azt a halászhelyekről. Györffy György szerint ezek Felhévízen álltak (AMTF IV. 644). 1326-ban Kissing pusztán, mely a középkorban Megyertől független falu volt, ugyancsak állhatták hajómalmok. Itt a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyvei 1738-1740 körül jegyzik fel, hogy ezek a malmok túl közel helyezkedtek el a Szentendre és Dunakeszi közötti komp tervezett útvonalához (Borosy (szerk.) 1996: No. 5499). A pilisi apát Kissing esetében nem tűnik fel birtokosként a forrásokban.

85 Borsmonostor, illetve Szentgotthárd esetében ilyenek az alapításkor kapott Kedhely nevű falvak, Pilis esetében pedig a Csütörtökhely (Major 1966: 56).

86 Erre, mint általános, máshol is megfigyelt mintára például: Berman 1986; Pressouyre (ed.) 1994. Pilis esetében már említettük a környező királyi rezidenciák, központi helyek fontosságát, és a közelükben fekvő szőlőket, házakat, de a péterváradi apát például szintén Buda mellett (Kelenföldén) volt birtokos. A borsmonostori apátságnak Kedhelyen és Locsmándon, a szentgotthárdi apátságnak Győrváron, Vasváron, Zircnek Pápán volt malma. Ezen a helyek egyébként mind mezővárosok voltak. Kedhely heti piacot tartott, Locsmánd és Vasvár ispánsági központ volt, Pápa közelében királyi szolgálónépek települése állt, környéke fontos piachely volt már korábban is. Hervay 1984. Bővebben: Ferenczi 2009.

87 Ez máshol is általánosan jellemző (Bond 1994).

88 Borsmonostor például 1225-ben szomódi birtokán épített malmot és grangiát. Hervay 1984: 65.

89 ÁMTFIV. 658-659.

90 Más ciszterci birtokon példa erre a borsmonostori apátság locsmándi és a zirci apátság pápai malma. Jóval általánosabb jelenségről van azonban szó, melyben szerepet játszik a 14. század mélyreható népesedési és gazdasági válsága, a ciszterci kolostorok személyi válsága, a működésükben máshol kulcsszerepet játszó laikus barátok szűkülő társadalmi bázisa (Lékai 1991: 292—296). Részben a kockázatkerülésnek, részben a nagyobb rugalmasság igényének köszönhető, hogy a különféle birtokok saját kezelését egyre inkább azok bérbeadása váltja fel (más egyházi intézményeknél is).

155