Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Ferenczi László: Molendium ad Aquas Calidas. A pilisi ciszterciek az állítólagos Fehéregyházán.

„a pilisi apátság malma mellett lévő malomba”, mivel a budafelhévizi ispotály prépostja ellentmondott.47 Bár 1483-ban Mátyás király a premontrei konvent számára átíratta az 1227-es adományozó oklevelet (lásd fentebb), valószínű, hogy az ingatlan az ispotály tulajdonában maradhatott. Ugyanis a szegénygondozással is foglalkozó intézmény (amire az ispotály rektora az 1452-es oklevélben önérzetesen hivatkozik is48) már régtől fogva a városi vezetés hallgatólagos, vagy aktív támogatását élvezhette,49 és időközben a budai magisztrátus szorosabb befolyása alá került.50 Ez a körülmény állhat az ügy elhalasztásának a hátterében, és magyarázhatja az a tényt, hogy végeredményben a premontrei konventnek nem sikerült változást elérnie.51

A 15-16. század folyamán, immár a Szent Lélek ispotály kezébe került pazandoki malommal kapcsolatba hozható további oklevelek újabb adatokat kínálnak számunkra ahhoz, hogy a pilisi apátság malmának helyét pontosítsuk. 1473-ban Pazandoktól nyugatra, illetve a Fenyőmái nevű hegytől északra említik azt a Thebesere nevű helyet (locus), ahol az óbudai királynéi város határa keletre fordult, majd innen egy nagy réthez (ad latus cuiusdam prati magni) jutott el, ezen keleti irányban áthaladva az ispotály malmához (molendinum cruciferorum ecclesie Sancti Spiritus) vezetett, onnan pedig egy lerombolt fal mentén (per murum dirutum) délre haladt tovább.52 Thebesere (más forrásokban Tebevra, Tebewra, Teberora) jól ismert, Pazandok területéhez köthető,53 fontos határpontnak számított, amely több határjárásban is előfordult. 1212-ben az óbudai káptalan területének, 1355-ben pedig Óbuda királynéi város határaként említik, a Fenyőmái nevű hegytől északra. 1354-ben Üröm falu szintén a Fenyőmái oldalában lévő diófaligetben, Thebesere mellett található.54 Fenyőmái/Thebesere tehát egyszerre az óbudai káptalan, az óbudai királynéi város, Megyer és Üröm falvak területeinek határpontja - Megyer délnyugati határa, amely az Arany-hegyre lokalizálható.55 (1. kép)

Az ispotály pazandoki malma tehát ettől keletre, a hegy szomszédságában állt, azaz mindenképpen Békásmegyer déldélnyugati határrésze közelében. Visszatérve az említett megyeri birokperre és a 14. századi összeírásokra (1326, 1361, 1383), a pilisi apát malmát ezek alapján pontosan Békásmegyer délnyugati részébe helyeztük. A megyeri és pazandoki malomhely szomszédos volta valóban világosan igazolható, és ebből az is következik, hogy a cisztercieknek nem volt pazandoki malma, csupán a Megyer és Pazandok határán álló malmuk merült fel félreérthető kontextusban.

A malom környezetének további rekonstruálása annak ellenére sem könnyű, hogy a kutatás során a középkori forrásokból egészen részletes topográfiai adatokhoz jutottunk. Bár a Thebesere-\\e.'gy, a tó, a híd és a meleg vizű forrás a rekonstruált határjárások alapján jól lokalizálható pontoknak tekinthetőek, a középkori település pontos helye, kiterjedése mégis bizonytalan, mivel a török kori pusztítást és időleges elnéptelenedést figyelembe véve a későbbi településhely nem feltétlenül azonos az egykorival. Az említett összeíró jellegű oklevelek helynévanyagából sajnos semelyik elnevezés sem azonosítható a későbbi kéziratos térképekről ismert helynevekkel,56 így az összeírások és a határjárások alapján nem lehet pontosabban megadni, hogy hova tehető Megyer 1383-ban említett „középső része”. A határjárásokból azonban annyi legalábbis leszűrhető, hogy a falvak 14—15. században leírt orientációja hozzávetőleg egyezik a maival. Üröm 1324-es határjárása alapján világos, hogy Megyer falu a Péter-hegy/Róka-hegy másik oldalán fekvő Üröm falutól északabbra, Kalásztól pedig délre volt található.

47 MNL OL, DL 10563 (1417. április 22.); regesztája: ZsO VI. 349, 370; kiadása: CD X/5. 831. Zsigmond király kicsivel később megismételte az utasítást, de a budai káptalan ismét tehetetlen volt a felhévizi konvent tiltakozása miatt. MNL OL, DL 10588 (1417. július 3.); regesztája: ZsO VI. 636,699.

48 „[...] rector hospitalis Sancti Spiritus de Calidis Aquis Superioribus in persona pauperes in eodem degentium.” MNL OL, DL 14578 (1452. szeptember 16.).

49 MNL OL, DL 3669 (1344. január 18.). A premontrei prépost tiltakozott a felhévízi keresztes rendház konventje előtt, hogy a budai magisztratúra elöljárói vonakodnak teljesíteni a neki kiszabott elégtételt.

50 Kubinyi 1964:126-127.

51 Gárdonyi Albert még ide vonja egy 1515-ös oklevél tartalmát - MNL OL, DL 106748 (1515. szeptember 24.) - is, amely szerint „[...] térré arabiles in campo Sicambrie vocato iuxta et circumcitra molendinum dicte hospitalis ibidem situatum” (Gárdonyi 1945: 584). Mivel Sicambria az Óbudától északra fekvő, a Római-fürdővel (Pazandok) szomszédos rommezőt jelölte, ismét az említett malomról lehet szó. A Sicambriával kapcsolatos történeti említéseket feldolgozta: Kanyó 2010.

52 Gárdonyi 1945: 575.

53 1283-ban a szőlőkkel beültetett Thebesere Pazandok területéhez számít: „[...] in territorio vilié Pazanduk, Tebesere vocato [...]”. Gárdonyi 1945: 584.

54 Gárdonyi 1945: 585.

55 A határjárások térképi rekonstrukciójára: Belitzky 1938: 84; ÁMTFIV. 682.

56 MNL OL, DL 29999 (1326. április 18.): Poufeude [Pófölde], Scyk [Szék], Geur [Győr], Sceles viz [Széles víz], Olmeger [Almegyer], Zemye [Zsemlye]. MNL OL, DL 5183 (1362 napi dátum nélkül): Farnad, Bech, Telük. Gárdonyi Albert egy 1479 -es oklevelet is ismer, amelyben Somogyalja nevű szőlőhegyet említenek Békásmegyeren (Gárdonyi 1945: 586).

150