Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Ferenczi László — Laszlovszky József: Középkori utak és határhasználat a pilisi apátság területén Pilis ezzel az uralkodói alapítású kolostorok sorában is külön szintre emelkedett, amit jól mutat azon adományok sora, amelyek II. Andráshoz köthetőek. Hasonló fontosságú változások következtek be Óbuda esetében is. Mint láttuk, jelentősége ugyan már III. Béla idején is kezdte megközelíteni Esztergomét és ez még inkább így lett a 13. század elején. Az óbudai királyi vár mind léptékében, mind szerkezetében egészen új színvonalat képvisel a magyar uralkodók építkezéseiben.24 Annak ellenére, hogy kiépülésének pontos idejét nehéz meghatározni, biztosak lehetünk abban, hogy az épületegyüttes II. András uralkodásának az idején már jórészt készen állt. Ez tehát azt jelenti, hogy a király leggyakoribb tartózkodási helyei az ország szívében Esztergom és Óbuda voltak, és a közöttük található pilisi apátság megfelelő megállóhelyet jelenthetett az uralkodó és kísérete számára. Mindezek alapján kijelenthető, hogy valamikor III. Béla, vagy II. András idején épülhetett ki az a királyi út, amely az apátság érintésével, közvetlen kapcsolatot biztosított a két királyi központ között. Az sem zárható ki, hogy III. Béla egy korábban már részben létező útvonalat épített ki „főútvonallá” és ennek továbbala- kítását II. András korára tehetjük. Ez valóban „királyi út” volt, hiszen az uralkodó gyors és kényelmes utazását biztosította, aki gyakran utazott ezen az úton, amely szerkezetében is eltért a régió más útjaitól. Míg azok forgalmas közutak voltak, ebben az esetben az is feltételezhető, hogy használatára speciális szabályok vonatkoztak. Az útvonal központi része ugyanis királyi birtokokon, illetve az uralkodói alapítású apátság területén vezetett keresztül. Ez a helyzet minden bizonnyal az egész 13. században fennállt, bár már ekkor is megjelentek olyan elemek, amelyek a későbbi változások előhírnökei voltak. Többek között más király vadászházak eladományozására is sor került, és így jött például létre a pilisszentléleki pálos kolostor. A Pilisben található pálos szerzetesi közösségekhez vezető utak szintén kapcsolódtak a „királyi úthoz”, és ezek a kolostorok a pilisihez hasonlóan királyi alapítások nyomán jöttek létre. Egyedül a kékesi kolostor (a mai Pilisszentlászló) kapcsolható egy másik útvonalhoz, amelynek a jelentősége akkor értékelődött fel, amikor az udvar a 14. században Visegrádra került.25 Ebben az időszakban már nem volt akkora jelentősége az Óbuda- Pilis-Esztergom útvonalnak, hiszen mindhárom hely veszített központi szerepéből. Óbuda mellett Buda emelkedett fel, Esztergom pedig ekkoriban már királyi székhely helyett csak egyházi központ volt, és a 14. század közepén a pilisi apátság is válságidőszakot élt meg. Ez utóbbi valószínűleg más okokra is visszavezethető, de bizonnyal szerepet játszott benne az a tény is, hogy a mellette elvezető „királyi út” elvesztette egykori szerepét, az uralkodó valójában egyre kevesebbszer utazott erre. Míg a 12—13. század fordulóján rendszeresen és az év különböző időszakaiban járt erre az „utazó király”, addig a 14—15. század királyi székhelyein, vagy éppen külföldön tartózkodó uralkodói alig használhatták ezt az utat. Az út speciális jellege, kiépítettsége még mindig mutathatta egykori jelentőségét, de a 12. század végén, vagy a 13. század elején kiépített különleges út már inkább csak a ciszterci apátság és a birtokain élő népek számára volt kiemelkedő fontosságú közlekedési útvonal és így egyben a határjáráskor jól meghatározható topográfiai elem. Ilyen módon értelmezhetőek azok a határjárások is, amelyek alapján kirajzolódnak az utak és az apátság birtokhasználatának egyes elemei. Határjárás rekonsrukciók A pilisi kolostor környező birtokaira vonatkozóan nem bővelkedünk a forrásokban, határjáró oklevelek az alább részletesen tárgyalt egykori Boron falu mellett még Csév (ma Piliscsév)26 esetében állnak rendelkezésre. Az okleveles anyag szórványosságának tekintetében nyilván közrejátszik, hogy az apátság saját levéltára szétszóródott - az ismert oklevelek más levéltárakban maradtak fenn27 -, ugyanakkor más tényezőket is figyelembe lehet venni. Egyrészt a pilisi kolostor javára tett birtokadomány jellege eltért más királyi alapításoktól, amennyiben eredetileg is viszonylag szerényebb területűnek számíthatott,28 másrészt az apátság birtokait a királyi erdőispánsághoz tartozó erdőterület, és más - szintén királyi alapítású - egyházi intézmények birtokai vették körül, így mindezek miatt ezen birtokok fekvésükből kifolyólag viszonylag kevéssé lehettek kitéve a határjárásokban manifesztálódó területi és jogi vitáknak. 24 Havasi 2006; Havasi 2013. 25 Pető 2014. 26 Az esztergomi káptalan, illetve István magister, visegrádi várnagy csévi birtokaira vonatkozó határjárások a pilisi apátságot mint szomszédos birtokost említik konkrét településnév megjelölése nélkül, amiért is ennek kapcsán a kolostor közvetlen környékére, Jászfalura, vagy az apátság csévi birtokrészére is gondolhatunk. MNL OL, DF 236420 (1326. szeptember 15.); MNL OL, DF 236422 (1329. június 17.); kiadva: MES III. 104,246-247. 27 Hervay (szerk.) 1984: 147-149. 28 A királyi erdőispánságok területén alapított Pilis és Zirc esetében a szerényebb birtokadományt vámjövedelmek adományozása ellensúlyozhatta. A kérdésre rávilágít: Romhányi 1993-1994:197. 106
