Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet A pilisi apátsággal foglalkozó történeti, régészeti és művészettörténeti kutatások mindig is megegyeztek abban, hogy a ciszterci kolostor alapítása királyi támogatással történt és így az épületegyüttes a 12. század utolsó évtizedeitől kezdve fontos szerephoz jutott.14 Ez már önmagában is arra utal, hogy az apátság a korszak legfontosabb királyi központjaival szoros kapcsolatban állt, amely ugyanakkor közvetlen és jó megközelíthetőséget is feltételez a királyi központ és a szerzetesi ház között. Ez azonban nem csupán III. Béla korára igaz, vagyis az alapítás idejére, hanem azt megelőző és azt követő évtizedekre is. Benkő Elek egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a kolostor kiépülését megelőző korábbi épület nem egy másik kolostor lehetett, ahogy azt a korábbi kutatás vélte, hanem egy királyi curia (udvarház, vadászlak), és az uralkodó ennek épületét és földjét adományozta a cisztercieknek,15 ahogy ezt Zirc kapcsán is tette.16 Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a király ettől kezdve ne tudott volna megszállni Pilisen, éppen ellenkezőleg. A magyarországi gótika egyik legelső jegyeit mutató épületegyüttesben minden bizonnyal volt olyan épületrész, ahol az uralkodó és kísérete tartózkodhatott. A Gerevich László által elvégzett ásatási anyag további elemzése és esetleg bizonyos, eddig feltáratlan részek feltárása még azt is eredményezheti, hogy azonosítani lehet azt az épületrészt, ahol a királyi látogatások szálláshelyét sejthetjük. Ebből a szempontból mindenképpen érdemes az óbudai prépostság példáját is figyelembe venni. Ahogy Pilis a francia építészeti hatások legkorábbi építészeti helyszíne volt,17 ugyanúgy tekinthető Óbuda a párizsi alapokon álló, hazai, új íráskultúra központjának. A királyi kancellária tevékenységének elemzése ennek egyértelmű nyomait mutatta,18 és ezek mögött a korszak ugyanazon uralkodói és egyházi kapcsolatait láthatjuk, mint a pilisi apátság alapítása és a ciszterci rend III. Béla kori nagy alapítási hulláma mögött. A ciszterci rend és egyes kolostorainak kiemelkedő szerepe mind ebben az időszakban, mind pedig a 13. század elején jól nyomon követhető az uralkodói politikában.19 Figyelembe véve azt is, hogy a korszakban a magyar uralkodó az „utazó királyság” intézményéhez hasonló rendszerben kormányozta az országot, a központok közötti kapcsolat útvonala még nagyobb jelentőséget nyer. Éppen III. Béla korára szokás keltezni azt az uralkodói jövedelem-összeírást,20 amely egyértelmű nyomait mutatja annak, hogy a király rendszeresen meglátogatott bizonyos központokat, amelyek a hatalom regionális központjainak számítottak. Ebből a korszakból még nem rendelkezünk annyi okleveles adattal, hogy részletes királyi itineráriumot lehessen összeállítani, de az egyértelmű, hogy Esztergom mellett Óbuda a magyar uralkodó egyre kedveltebb tartózkodási helye volt. Ugyanakkor az óbudai királyi vár kiépülése előtt nem számolhatunk jelentősebb uralkodói udvarházzal a területen, vagyis a prépostság épületeinek egy részét használhatta III. Béla, amikor itt tartózkodott.21 Ugyanez lehetett a helyzet Pilisen. Mindezeket figyelembe véve egyértelmű, hogy a magyar király által leggyakrabban használt út éppen az Óbuda-Pilis-Esztergom útvonal volt. Azt, hogy Esztergom ebben az időszakban megőrizte, illetve még tovább erősítette uralkodói központ szerepét, nem kell különösebben hangsúlyozni. A királyi kápolna és a palota építkezései a korszak legjelentősebb vállalkozásai közé tartoztak, és egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a legfontosabb királyi központ ebben az időszakban az esztergomi várhegyen álló új épületcsoport volt. Ez már önmagában is magyarázatot adhat egy „királyi út” kiépülésére, amely nem a településeket köti össze egymással, hanem a legrövidebb és egyben a „legkényelmesebb nyomvonalat” választja a három fontos uralkodói központ között. A Gertrúd királyné halálával kapcsolatos újabb kutatások, valamint a pilisi apátság közelmúltban megjelent elemzései még további lényeges szempontokat is hozzátesznek az előbb megfogalmazott következtetésekhez. Egyértelmű ugyanis, hogy II. András uralkodása alatt az útvonal még nagyobb jelentőségre tett szert. Körmendi Tamás a királyné meggyilkolásával kapcsolatos tanulmányában22 véleményünk szerint egyértelműen bizonyította, hogy a gyilkosság nem a Pilisben történt, és így a királyné temetkezési helyét sem a merénylet közeli helyszíne indokolja. Ez még inkább megerősíti azokat a megállapításokat, amelyeket a jelen cikk egyik szerzője, Laszlovszky József fogalmazott meg ugyanott.23 Eszerint királyné temetkezési helyének kiválasztásában az volt a döntő szempont, hogy a magyar király a pilisi apátságban kívánt végső nyugvóhelyet kialakítani maga és a királyné számára. Ez minden tekintetben megfelelt volna a korszak európai gyakorlatának, és mivel a 13. század elején megszakadt a magyar királyok székesfehérvári temetkezésének hagyománya, a pilisi apátság mint uralkodói temetkezőhely illeszkedik más dinasztiák temetkezési gyakorlatába. 14 Marosi 1984; Takács 2007. 15 Benkő 2007; Benkő 2014. 16 Hervay 1984: 208-211. 17 Marosi 1984; Takács 2007; Havasi 2008. 18 Kubinyi 1975; Laszlovszky 2008-2011: 153-165. 19 Laszlovszky 2014. 20 Barta J.-Barta G. 1993. 21 Györffy 1975: 273-274. 22 Körmendi 2014. 23 Laszlovszky 2014. 105
