Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)
.Virtute vinces” A gödöllői francia gimnázium története (1938-1948) 123 ciaország 1940 tavaszi-nyári veresége után a budapesti német és olasz követség minden befolyását latba vetette az iskola bezárása érdekében, ennek részben a miniszter- elnök,Teleki Pál személyes fellépése nyomán, részben a külügyminisztérium támogatását felhasználva, sikerült ellenszegülni.33) A tanárhiány azonban nemsokára nem várt módon nyert orvoslást. A volt lengyel területek és a volt Ausztria felől egyre több francia hadifogoly (ún. évadi) érkezett Magyarországra, akiket különböző hosszúságú internálás után Balatonbogláron gyűjtöttek össze, illetve az arra vállalkozók munkát is kaphattak Magyarországon.34 Jónéhányukból lett korrepetitor, aki a szünetekben, a délutáni séták alkalmával nyelvgyakorlatot tartott a hallgatóknak. A visszaemlékezések tanúsága szerint a francia kisegítő tanárok pompásan érezték magukat Gödöllőn: a hadifogolytáborban elszenvedett megpróbáltatásokhoz képest felüdülés volt a saját szoba, a bőséges táplálkozás, a kulturált környezet és a kielégítő fizetség illetve a szabadság megfizethetetlen érzete. „A bőség földje” (pays de Cocagne), paradicsom - írta a körülményekről Franfois Braun, aki 1942 augusztusától 22 hónapot töltött Gödöllőn. Ráadásul a diákok szülei is kényeztették a francia tanárokat s gyakran meghívták őket magukhoz vendégségbe, sőt volt, hogy az ünnepeket is náluk töltötték.35 A legnagyobb kényelmetlenség, ami adódhatott, az volt, hogy nem jutottak hozzá a kedvelt Gitane márkájú cigarettához, és sokuknak furcsa volt a magyar ágyazási mód.36 Ennek az idillnek a német megszállás vetett végett. A féltucat francia oktató közül némelyik gyaníthatóan kapcsolatban állt a de Gaulle- féle Szabad Franciaország különböző szerveivel is. Volt, aki elrejtőzött, mások átszöktek Romániába, egyikük pedig meghalt Budapest ostroma alatt - de olyan is volt, aki a helyén maradhatott, mint például Louis Barges. EGY NAP AZ ISKOLÁBAN A kezdeti tizenkét fős létszám a háború alatt szépen felszaporodott, s az utolsó, teljesnek mondható tanévben összesen 107 nyilvános és 1 magántanuló járt a francia tagozatra. A tanulók közül ekkor 83 római katolikus, 11 református, 6 evangélikus, 1 görögkatolikus és 2 görögkeleti volt (ez utóbbi két délvidéki szerb diák).37 Arra már egy korábbi francia diplomáciai jelentés is utalt, hogy zsidó diákokat nem vettek fel a középis33 Uo. 5. f. 34 Róluk ld. HORTOBÁGYI 2001. 35 Gödöllői Városi Múzeum Adattára, A 2006.99.1. Francis Braun: La guerre telle que je Fai vécue (Souvenirs pour mes petits enfants et mes neveux). kézirat, passim. 36 BARGES 1980. 37 GÁBRIEL 1994.31. kólába.38 Valamennyi nyilvános tanulónak bent kellett laknia a gimnázium internátusában, ám ennek teljes költsége nem volt olcsó mulatság: a tandíj 200 pengő volt egy évre, s beiratkozáskor ezt még meg kellett fejelni 14 pengő behatási díjjal. Ezen felül kellett fizetni havi 120 pengőt ellátásra. Ehhez járultak még egyéb, nem elhanyagolható költségek: tankönyvek, különórák, orvosi vizsgálatok, kirándulások költségei vagy például az iskolai egyenruha megvarratásának ára. Évente két- három diák kaphatott tandíjmentességet, ez a szociális helyzet és a tanulmányi eredmény függvénye volt. Ennek megfelelően - ha nem is igaz Francois Braun állítása arról, hogy a „magyar arisztokrácia” járt volna Gödöllőre —, a diákok szüleinek túlnyomó része a felső középosztályba vagy a nagypolgárságba/arisztokráciába tartozott. Utóbbi csoportban a két világháború viszontagságai miatt ugyanakkor elég sokan voltak olyanok, akiket csak egyik szülőjük vagy nevelőszülő nevelt. Az 1943/44-es tanévben a 107 diák gondviselői között 18 nagy- és középbirtokost találunk, valamint 10 nagyiparost, 12 köztisztviselőt, 5 tanárt vagy tanítót és 23 egyéb értelmiségit és 10 kereskedelmi pályán dolgozót. Ezek a kategóriák ugyanakkor félrevezetőek, hiszen tanárként könyvelték el Tompa Ferenc régész, egyetemi tanárt és Hokky Károly tanügyi főtanácsosként szerepelt a gimnázium anyakönyvében, miközben egyúttal behívott parlamenti képviselő is volt. S olyanra is találunk példát, hogy a szülő földbirtokosként volt beírva a statisztikába, miközben az egyik legnagyobb budapesti személyfuvarozó-vállalat, a „szürke taxi” tulajdonosa is volt. Mások pedig a bárói cím ellenére vaskereskedéssel foglalkoztak. A szülők, gondviselők között akadt elvétve egy-egy orvos, műszerész, gyógyszerész, hajóskapitány, főkönyvelő, de a zöm a felsőbb osztályokba tartozott.39 Am társadalmi helyzet miatti megkülönböztetésre sem a fennmaradt források, sem az egykori diákok nem utalnak. Azonban társadalmi helyzetből következően nagyon sokan már tízévesen, gimnáziumba érkezésükkor tudtak franciául, míg mások nem, s az ő felzárkóztatásuk időt vett igénybe. A tanárok jobbára szerzetesek voltak, bár egyes tárgyakat világiak oktattak. A visszaemlékezők és az ilyesmire egyébként érzékeny francia tanárok is kiemelik az intézmény demokratikus és gyerekbarát légkörét. A tanárok megítélése megoszlott: voltak, akik Gábriel Asztrikért nem rajongtak (de visszaemlékezései szerint nem tartozott közéjük például Fekete István író fia és 38 MAE AD, Guerre 1939-1945, Vichy-Oeuvres, vol. 7. Circonscription consulaire de Budapest, situation numérique des Fran9ais ä la date du 1er janvier 1942 39 1939 és 1944 közötti évkönyvek alapján. Valamint Pest Megyei Levéltár, VII. 57.b, A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert Gimnáziuma francia tagozatának iratai, 17. köt. A francia gimnázium anyakönyve az 1942-43-as tanévről, passim.
