Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)
124 I Ablonczy Balázs jónéhány más egykori diák sem40), s némiképpen abbés, a diákok számára is feltűnő egyéni ambíciói meg nevelési gyakorlata miatt a „Nagy Fonti” volt a beceneve. Igaz, ő nem is tanított a francia tagozaton. Igazságtalan volna ugyanakkor csak néhány visszaemlékező szemszögéből látnunk őt - nélküle aligha maradt volna fenn a francia tagozat a háborús években. Népszerű volt a francia tanárok közül Pierre Moortgat, aki merész volt, filozofikus és ráadásul volt egy Fiatja, amelyet szédítő iramban vezetett, s ez nyilván imponált a diákságnak.41 Moortgat volt az, aki megfordította a francia vereség nyomán kissé kárörvendő gimnáziumi hangulatot, s személyiségével, kisugárzásával nagy hatással volt a közösségre. A gimnázium igazi, kifelé zárt világként működött: hazamenni csak háromszor lehetett év közben: karácsonyra és húsvétkor valamint Mindenszentekkor (protestánsoknak a reformáció emléknapján). Ezen felül minden hónap első vasárnapja látogatónap volt. A francia tagozat diákjai tulajdonképp a premontrei gimnázium egy-egy magyar nyelvű osztályába integráltan jártak, ám amikor óratervük szerint francia nyelvű órájuk következett, kis csoportokban folytatták a tanulást. Délután pedig, jórészt kint a kertben francia korrepetitorok foglalkoztak velük. Egy átlagos nap a következőképpen nézett ki: rendszerint hatkor (télen fél hétkor) volt az ébresztő, majd reggeli szentmise következett. Fél nyolckor reggeliztek a diákok és nyolctól kezdődött a tanítás. Háromnegyed kettőkor ebéd, majd utána sétára került sor. Utána stúdium (tkp. tanulószoba) és uzsonna következett, majd ismét tanulás. A vacsorát este fél nyolckor vagy nyolckor fogyasztották el.42 A fél tízes lámpaoltásig „üdülni” lehetett, sokan ekkor hallgatták fabrikált rádióikat - titokban, mert az atyák nem szerették a rádiózást, ugyanekkor lehetett folyóiratokat, újságokat olvasni. A gimnáziumban - részben a francia követség adományai jóvoltából - gondosan összeválogatott ifjúsági könyvtár működött (1944-ben már több mint 1000 kötettel), s a francia követség tagjai (lehetőség szerint a követ) személyesen vettek részt az év végi jutalomosztáson. Georges Deshusses kulturális attasé évente többször is megfordult Gödöllőn: a magyar látogatók között ott találjuk Horthy Miklós kormányzót, a kultuszminisztert és hivatalnokait. Az önképzésre is nyílt bizonyos tér: a diákok francia színdarabokat mutattak 40 FEKETE 2001.74. Ugyanakkor számos diák őrzött meg hálás emlékeket Gábrielről, amint erről a University of Notre Dame (Notre Dame, Indiana, Egyesült Államok) levéltárának honlapjára feltett hagyatéki leírás és a levelek kivonata tanúskodik. Vö.: http://archives.nd.edu/ findaids/ead/xml/alg.xml (letöltve: 2011. júl. 23.) 41 SZITTYA 2001.52-53. 42 Itt a személyes visszaemlékezésekre támaszkodtam. Ettől némileg eltérő az 1938-39-es évkönyv híradása a napi beosztásról. GÁBRIEL 1939. 14-19. be (az 1943/44-es tanévben Moliére Botcsinálta doktorit és egy középkori francia vígjátékot) és 1943-tól megjelent a tagozat saját lapja, a Les Cahiers, benne a diákok írásaival, fényezett papíron, fényképekkel, kizárólag francia nyelven. A ritka periodika két számot ért meg. A gimnáziumban ezen felül rendeztek kamarakiállítást, működött a 44. sz. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat, amely hosszú kirándulásokat tett a környéken. A félévi vagy év végi bizonyítvány eredményeitől függően lehetett a diákok egyenruhájának parolija és zsinórozása kék, ezüst vagy arany. Magyarország német megszállásával alapjaiban változott meg a helyzet Gödöllőn is. A gimnázium utolsó háborús tanéve 1944. április 4-én befejeződött. Ősszel még újraindult az oktatás — némiképp késve -, ám amikor már Gödöllőn is hallani lehetett az ágyúdörgést, a tanítást október 29-én (más források szerint novemberben) beszüntette a rend és a diákok hazautaztak. Gödöllőt 1944. december 11-én foglalta el a szovjet hadsereg. A front átvonulását néhány jelentéktelen kárral megúszta a gimnázium épülete, ám egy hónappal később, január 16-án, a szovjet katonai parancsnokság utasítására ki kellett üríteni, és az épületben hadifogolytábort rendeztek be. Nemcsak a könyvek, iratok, felszerelések semmisültek meg, hanem a bútorok és a berendezések is, jobbára a hadifoglyok tüzelték el őket.43 REMÉNY, ÚJRAKEZDÉS, KUDARC A tanítás 1945 áprilisában a rend Horánszky utcai épületében, a Norbertinumban indult újra. A tanév roppant rövid ideig tartott, 1945. július 14-én már véget is ért. Teleki Géza, az Ideiglenes Kormány vallás- és köz- oktatásügyi minisztere - amennyire csak tárcája erejéből tellett — segítette az édesapja kezdeményezésére létrejött intézmény újraindulását: rendkívüli államsegéllyel, a Horánszky utcai átmeneti helyiségek megújítására adott összegekkel, amelyek azonban a hiperinfláció miatt csak a legszükségesebbekre voltak elegendők. Bár Raszlaviczy perjel sürgette a gödöllői épület visszaadását a minisztériumban vagy az oktatás beindítását a Gödöllő melletti Máriabesnyőn, a gimnázium csak az 1946/47- es tanévet indíthatta el régi helyén.44 Az 1945/46-os, még Budapesten kezdett tanévre 68 fő iratkozott be, a legtöbben a VII. osztályba, szám szerint tizenöten. A francia tagozat is újraindult, hamarosan a frontot túlélt francia oktatók is csatlakoztak az intézményhez 43 Ld. MAE AD, Hongrie 1944-1949, vol. 29.63-67. f. Gábriel Asztrik: La vie du lycée de Gödöllő depuis septembre 1944. A hadifogolytáborról ld. POLÓNYI 1992. 44 MÓL XIX-J-1-f, VKM Általános Iskolai Osztály, 172. doboz, 2-3. t. „Gödöllő”-pallium, 1493-1945. sz., Raszlaviczy Iván perjel Teleki Gézának, Budapest - Máriabesnyő, 1945. ápr. 5.
