Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Soós Sándor: Dunabogdány kápolnái
65 Alvaras (Alvarus) domonkos rendi szerzetes szentföldi útjáról visszatérve 14 stációs kálváriát épített a spanyol- országi Cordobában, kolostora kertjében. 1471-ben egy holland nyelvű szöveg sorolja fel a szenvedés állomásait. Boldog Bernardino Caimo (Caimi), volt jeruzsálemi ferences gvardián, 1493-ban Milánó mellett, Monte Varallóban ajeruzsálemi Via Crucis mintájára állított fel keresztutat. Ezt rövid időn belül „Uj Jeruzsálem” névvel illették. A felállítást követő évtizedekben a kálváriát hatalmasra bővítették. Jeruzsálemben hét stációról írnak a 16. század elején. A stációállítás egységesítése 1731- ben történt, amikor a stációk (via crucis, via dolorosa) számát tizennégyben határozták meg. Ez a szabályozás természetesen egyaránt vonatkozott a templomokban és a szabadban felállított állomásokra is. Magyarországon a 14. század elején kevés városban állt önálló kápolna, de az építési folyamat ezt követően felgyorsult, és a 15. század végén városonként már 2—3 különálló kápolna létezett. Egy részük — talán a negyedük — temetői kápolna lehetett. Feltételezhető, hogy az utóbbi időszakban minden városi plébániaegyházi temetőben lehetett kápolna, néha kettő is.8 Létesítésük a 18. századtól vált általánossá. Magyarországi kálváriák létesítésére vonatkozó adatok csak a 17. század közepétől maradtak fenn. Ekkor a katolikus élet lelki-szellemi központja Nagyszombat. A város körül valósággal „szent táj” alakult ki. Itt, a városból Modordorfba vezető úton, 1647-ben készült az első ismert emlék. Ezután Besztercebányán 1665- ben, Soronbánfalván 1667-ben, Fiumében 1676-ban, Pozsonyban 1694-ben, Kismartonban 1701-től épült kálvária. Ebben időszakban tehát az ország megszállástól mentes, nyugati és északi területein készülhettek ilyen építmények. A törökellenes felszabadító háború és a belső nyugalmat megteremtő szatmári béke (1711) után az ország középső területén is felpezsdült az egyházi élet. Megindultak a nagy építkezések. Az elpusztult lakosság helyére telepeseket hívtak a földbirtokosok. A jövevények magukkal hozták szülőföldjük vallási hagyományait. Veszprém környékére és a Dunakanyarba jelentős számú német lakosság érkezett: nem véletlen, hogy ezeken a területeken sűrűsödnek a kálváriák, hiszen a betelepülők szülőföldjén már korábban számos ilyen építmény létezett. Egy-egy közösség életében a templomépítés mellett a kálváriaépítés jelentette a legnagyobb áldozatot követelő vállalkozást. A kálváriákhoz kapcsolódó kápolnák építészeti megoldásai általában szerényebbek, akárcsak belső kiképzésük és felszerelésük. Az oltár mélyített üregébe többnyire a halott Krisztus fekvő szobra került, az 8 CEVINS 2003.27-28. oltár fölé pedig Pietá, kálváriajelenet vagy egyéb passiótéma. A kálváriák különleges építményei lehetnek még a „szent lépcsők”, a szent grádicsok és a remetelakok is. A kálváriaépítmények keresztjei közül a legegyszerűbbeket fából ácsolták. Ezek alig különböznek az útmenti és a temetői keresztektől. Valamivel látványosabb változataikon festett bádoglemezeket szegeznek a keresztekre. Az alakok kivitelezése eltérő lehet. A két lator keresztre fuggesztése eltérhet Krisztus keresztre feszítésétől. A német területről átvett megoldás szerint a latrokat könyöküknél fogva, kötéllel erősítették a keresztgerendához. Jelentősen különböznek akkor is, ha a festésüket vizsgáljuk. Ismerünk név szerint is „mestereket”, de többségük névtelen maradt. Ritkán fordulnak elő fából faragott testek, ezek azonban jó színvonalat képviselő, helyi munkák. A faragók személyére talán a hátoldalra vésett név, monogram utalhat. A 19. század szegényebb közösségei kész megoldásokat alkalmaztak, fémből öntött korpuszokat tettek a keresztekre. A keresztek leginkább anyagukban, lábazatuk megoldásaiban és a szárvégek kiképzésében különböznek egymástól. Jézus keresztje ritkán magasabb a latorkereszteknél, de eltérő lehet a kiképzése és a keresztek kialakítása. Mivel nemcsak a fát, hanem a könnyen faragható mész- és homokkövet is gyorsan kikezdik az időjárás viszontagságai, a 19. század végétől egyre jobban előtérbe került a vasalt műkő alkalmazása.9 A 19. század elején a barokk kálváriaépítészet gyakorlata tovább élt — bizonyos formák konzerválódtak, egyes szerkezeti és formai elemek barokk örökséget őriztek meg -, művészi minőségében azonban sokat romlott. Az építészeti formák között éltek tovább a barokk kor ájtatosságai is. Bár a kálváriák hiedelem- világának és helyi jellegzetességeinek megörökítésével - Bálint Sándor fájdalmas megállapítása szerint — már régen elkéstünk, állapotfelmérésük és megőrzésük mindnyájunk kötelessége. DUNABOGDÁNY: HELYZETKÉP A 18-19. SZÁZADBAN A mai Dunabogdány helyén, Bogud (Bogun) névvel, 1285-ben jelenik meg először település az oklevelek szerint. 1559-ben a török hódoltsághoz tartozott.10 1602-ben a török adószedők lakatlannak nyilvánították, de az 1627-es adókimutatásban szerepel.111626-29 között már volt református gyülekezete.12 Az 1688-as összeírás szerint 18 adózója magyar anyanyelvű lehe9 Szilágyi nyomán SOÓS 2006d összefoglalta a kálváriaépítés alakulását. 10 PEST MEGYE MŰEMLÉKEI 1.338. 11 SCHLEININGER 1999.2. A szerző az általa készített összeállításhoz csak irodalomjegyzéket készített jegyzeteket nem. 12 PEST MEGYE MŰEMLÉKEI I. 339.
