Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kocsis Gyula: „…ki fiatal korában nem szerez, …öreg napjaiban nincs mire vetnie a szemét…”. A községi elöljáróságok árvaügyi igazgatási feladatai a kiegyezés körüli évtizedben (Társadalomtörténeti szempontú áttekintés)
60 Kocsis Gyula úgy hogy az említett értéket még csak megközelítőleg sem ígérné meg más. ”55 Egy másik püspökhatvani testvérpár, Bencsik János és József egyezsége azonban az ellenkező végletre szolgáltat példát: József a ház első szobáját, míg János a hátsó szobát használhatta, a konyha és az istálló használatán pedig fele-fele arányban osztoztak.56 A Tök községben lakó Kozma fiúk is jó testvérek voltak. Kozma József, a Tökről elszármazott református lelkész kijelentette, hogy „...miután ő már szülőitől teljes kitaníttatást nyert, s mint ilyen a rá fordított költségekkel mind apai, mind anyai örökségeiből teljesen kielégítettnek érzi magát, ezért mind ingó, mind ingatlan részéről kiskorú testvére Kozma Gábor részére lemond. ”57 A Csepel-sziget egyik falvában, a katolikus délszlávok lakta Tökölön elterjedt gyakorlat volt, hogy a testvérek nem osztoztak meg, hanem éveken át közösen gazdálkodtak. A korábban már említett58 Kremo Antal nyilatkozta a következőket: „... mintegy 17 éve, hogy legöregebb testvérünkkel megosztoztunk (...) adván % telket. Opedig nekem és testvéremnek, Mártonnak egy-egy száz forintot fizetett elszakadván tőlünk (...) Mi azután osztatlan állapotban maradtunk, mivel testvér öcsém úgy nyilatkozott, hogy inkább kész meghalni, mint tőlem elválni. Kezünkben maradt fél telek föld, melyhez még egy negyed telket szereztünk. ”59 Az osztályegyezségekből, haláleset felvételi lapokból számos esetben fény derül az árván maradt gyermekek helyzetére is. Általában azt mondhatjuk, hogy amint elérték a munkaképes életkort, rendszerint szolgálatba állították őket. A munkaképes életkor a 14 év volt, amint ezt egy Budakeszin készült osztályegyezség kinyilatkoztatta: „...a kiskorúak a 14 éves kort már átlépték, tehát szolgálatuk és keresményük által maguk képesek személyüket ellátni... ”60 Életük végét közeledni érző, vagy súlyos betegségben szenvedő emberek által tett végrendeletek korszakunkban már egyre gyakoribbá váltak. Az utolsó akarat írásba foglalásának oka legtöbbször az, hogy a végrendelkező 55 PML IV. 260.b. 7213/1870. 56 PML IV. 260.b.l267/1868. 57 PML IV.260.K 6723/1870. 58 Ld. 23. sz. jegyzet. 59 PML IV. 260.b 8338/1866. 60 Csővár - 14 éves lány Ácsán szolgál, 3079/1869, Irsa - 14 éves fiú szolgálatban van , 3995/1864, Aszód — 13 éves fiú szolgál, 3056/1867, Budakeszi - 15 éves fiú csizmadia inas, 3387/1870. és 3387/1870. bizonytalannak érzi a hátramaradottak helyzetét, ellentmondásosnak várható magatartásukat. Ilyen módon a legszegényebbek is készíttettek végrendeletet szerény vagyonkájukról. A pakonyi uradalmi béres Pásztor József azért íratott ilyet, hogy „... hosszú s fáradalmas szolgálatom ideje alatt nélkülözésekkel megtakarított kis vagyonkámat utódaim egymás iránti szeretetben és békésen örököljék és élvezzék. ” A 80 frt értékű házat és 30 frt értékű szőlőt, valamint egy szamarat és egy fatengelyes taligát hátrahagyó tótgyörki Madarász János utolsó akaratát azért rögzíttette, „... nehogy saját homlokom verítéke, ifjúságomnak munkássága által gyűjtött vagyonom halálom után szándékom ellenére osztassák fel” A veresegyházi illetőségű Marutzky Ferenc sza- badságos katona a katonai hatóság engedélyének hiánya miatt nem vehette el feleségül gyermekei anyját. A váci árvapénztárban kezelt pénzét a betegségében őt ápoló nővérére hagyta, akit arra kötelezett, hogy abból az élettársától származó gyermekeknek is fizessen fejenként 200-200 frt-ot.61 Krizsán György csomádi féltelkes gazda végrendeletében azt is előírta, hogy „... míg feleségem életben van, addig ő gyakorolja a házban a gazda jogát, tehát őt illeti meg az első szoba lakása.. .”62 Vass János mendei végrendelkező egész életének ösz- szegzését, életszemléletét fogalmazta meg végakarata kezdő soraiban: „... még most ép ésszel, harag és szenvedély nélkül akarok intézkedni... s azon tudat boldogít, hogy valamint életemben nem kívántam igaztalan birtokot, úgy végrendeletemben is csak arról rendelkezem, amihez életemben osztatlan és megtámadhatatlan tulajdoni jogom volt. Kérem örököseimet, úgy mint hagyományosaimat, hogy végrendelkezési intézkedéseimet fogadják olyan szeretetteljes kegyelettel, mint amilyen szeretettel én gondoltam rájuk... ”63 Az 1860-as évek vége felé egyre gyakrabban találkozhatunk nagykorúsítási kérelmekkel. Ezekből a kérelmekből és a közgyám által adott támogató javaslatokból megismerhető a helyi értékrend is. A Csőváron lakó fél telkes, a penci határban szőlőt is birtokló Hriagyel Mihály kérvényét a következő érvekkel támogatta a közgyám: józan életű, jó erkölcsű, takarékos, jó magaviseletű, a gazdaságot nem pazarolja, inkább növeli. Ingatlan vagyonának az árvatárban kezelt haszonbéréből 61 PML IV. 260.b 2044/1867,14/1864 és 1385/1866. 62 PML IV. 260.b 4875/1869. 63 PML IV. 260.b 1039/1870.
