Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kocsis Gyula: „…ki fiatal korában nem szerez, …öreg napjaiban nincs mire vetnie a szemét…”. A községi elöljáróságok árvaügyi igazgatási feladatai a kiegyezés körüli évtizedben (Társadalomtörténeti szempontú áttekintés)
A községi elöljáróságok árvaügyi igazgatási feladatai a kiegyezés körüli évtizedben 61 42 frt-ot vett ki ruházatra, a pénzen azonban inkább juhokat vett és már 26 saját juha van. Szolgálatból tartja fent magát és abból is ruházkodik. Ha nagykorúként saját kezébe vehetné gazdálkodását, háromszor annyi jövedelme lehetne, mint a birtokai után kapott jelenlegi 30-40 frt-os haszonbér.64 65 A helyi társadalom elvárását fogalmazta meg Bukovinszki Pál nagykorúsítási kérelmét támogató írásában a pilisi bíró: „... 22 éves, nőtlen, evangelicus, apátián kiskorú fóldmíves (...) mint napszámos maga keresi kenyerét, erkölcsileg dicséretes magaviseletű, testileg egészen kifejlődött erős ember, tettei érett gondolkodási tehetségről, munkássága, takarékossága életrevalóságáról tesznek tanúságot, í amennyire előre lehet látni, állíthatjuk, hogy az életben az emberi társadalom terheltetése nélkülfönn fogja magát tarthatni..."bS Az idős emberek is arra törekedtek, hogy a társadalom terheltetése nélkül fenntartsák magukat. Ennek következménye volt az, hogy a legtöbb esetben haláluk percéig a saját kezükben tartották a gazdaságot, kezelték a „vagyont”. Meglehetősen ritka - főként a német nemzetiségűek körében megfigyelhető - gyakorlat volt, amikor a gazda még életében visszavonult a gazdálkodástól, az aktív tevékenységtől és bizonyos szülőtartás kikötése mellett átadta a gazdaságot valamelyik gyermekének. A tököli Weidinger József ezt végrendelkezésként tette, míg az újhartyáni Szeidenleder Tamás osztályos egyezség formájában. Weidinger elmondta, hogy feleségével mindketten szegények voltak - 200-200 frt-ot örököltek csak - szorgalmukkal szerezték a házat, 6/8 telket, szérűs kertet, két külső kertet, két szőlőt. Mindenüket átadják - becsárában - vejüknek, aki köteles lesz nekik adni természetben 6 pesti mérő rozsot, 4 mérő tiszta búzát, egy mázsányira meghízlak sertést, 10 akó színbort, 30 font sót, Va mérő babot, 6 zsák krumplit, 6 tyúkot, 100 tojást, egy tehéntartást, szükséges tüzelőfát. Szeidenléder Tamás igényei hasonlók, de magasabbak voltak: „... hogy hátra lévő napjaimat gond nélkül és békességben élhessem kötelesek fiaim külön-külön hét-hét mérő rozsot megőrölve részemre beszállítani évente, továbbá 10-10 akó bort, elegendő fűtőt, egy-egy hízott disznót... átadni, egy fejős tehenet évente teleltetni és nyaraltatni, valamint egyszer mindenkorra 100-100 ezüstforintokat apródonkint, szükségleteimhez képest kifizetni. ”66 A nagykorúságot még el nem ért fiatal férfiaknak - árváknak — a nősüléshez az árvatörvényszék engedélyét is el kellett nyerniük. Több ilyen irányú kérvény ma64 PML IV. 260.b 1508/1870. 65 PML IV. 260.b 6081/1870. 66 PML IV. 260.b 5990/1864 - Tököl, 4496/1864 - Újhartyán. radt fenn Alberti lakosoktól, ebből arra gondolhatunk, hogy a férfiak korai házasságkötése gyakorlat volt a településen. Csányi Pál három testvérével 14 évesen maradt árván. Anyjuk hamarosan újból férjhez ment, így az 50 holdat is meghaladó gazdaság gondja a fiúra, a háztartás irányítása pedig 15 éves nővérére maradt. 1867-ben a lány férjhez ment, így a fiúk gazdasszony nélkül maradtak. Nagybátyjuk - gyámjuk, aki gazdálkodásban is irányította őket, fogalmazta meg, hogy „a parasztgazdaságban a női munkaerő nélkülözhetetlen és mivel jóra való éltes asszonyt sem kaphattak a házhoz”, ezért megházasítja a 18 éves fiatalembert. Kérvényében a fentebb idézett pilisi indokláshoz hasonlóan a fiatalok fizikai és társadalmi érettségét is nyomatékkai említi.67 A gazdasszony szerepének fontosságát emelte ki a 23 éves csomádi Brjetka György is, akinek a paraszti értékrendet és a helyi szokást híven bemutató, 1867. január 22-én kelt kérvényéből idézzük befejezésül a következőket: „... hogy mindjárt a tavasz nyíltával megkezdhessem a gazdálkodást, s ez által jövő szerencsémet biztosíthassam a megnősülés reám nézve halaszthatatlan szükséggé vált... ha jelen farsangi időszakban meg nem nősülök azt egészen jövő őszig kellene elhalasztanom, s ez által egész nyáron át segítő női kezek nélkül maradván, a tavasz nyíltával megkezdendő gazdálkodásomnak kevés sikert ígérhetnék. S miutám már egy jó erkölcsű, s tisztességes házból való hajadont már meg is kértem, s annak ígéretét elnyertem... ”68- e szavakkal kérte házasságkötéséhez az árvatörvényszék beleegyezését is. 67 PML IV. 260.b. 3455/1870. 68 PML IV. 260.b. 384/1867.
