Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
18 I Bóka Gergely magánbirtokot építettek ki Pest megyében. Először zálogba vették - mint már említettem - Isaszeget két pusztával és a Zsidó nemzetség volt birtokait, majd 1438-ban kiváltották Brankovics Györgytől az Ákos javakat, kivéve Felsőnémedit és Váchartyánt. Mint az emelkedő Hunyadi párt tagjai, 1440 után még nagyobb lendülettel folytatták birtokszerzéseiket. 1440-ben a Nógrád megyei Szandival együtt a Kókai birtokokat, 1443-ban Gubacsot kapták, majd Solymárt, Gödöllő és Dömsöd pusztáit valamint Szadát és Veresegyházát szerezték meg. 1444-1450 között Szandival együtt valószínűleg Kókát és a Kókai birtokokat is elveszítették. A Kókai birtoktest feltételezhetően visszaszállt királyi kézbe. A 15. század közepén a Rozgonyiak kezében egyesült Pest megye legnagyobb középkori magánbirtoka, más birtokos családok nem tudták magukat tartósan befészkelni egy-egy birtoktömbbe. A Rozgonyi birtokkomplexum nem volt hosszúéletű, a 15-16. század derekán széthullott.94 A Rozgonyiak birtoklása előtt — amely mindössze 5—10 évig tarthatott-, 1439-ben Albert király feleségének, Erzsébetnek adományozta Kókát, folytatva a Zsig- mond király által kezdett királynői birtoképítést.95 Más kérdés, hogy a király korai halálával csak mindössze egy évig volt királynői kézben Kóka. A „Kókai” birtoktest 1440-es elvesztése szorosan összefügg a kor eseményeivel, és az 1439-es rendi mozgalomhoz köthető. Ez a mozgalom semmissé tette Zsigmond király reformjait és jelentősen csökkentette a királyi birtokállományt. Zsigmond halálakor 60 uradalom volt a király és a királynő kezén. Ezek nagy részét, mintegy 24-25 uradalmat, a rendi mozgalmat irányító bárók szerezték meg. Ekkor fejeződött be az Anjou-korban oly hatalmas királyi birtokok pusztulási folyamata, a király ettől kezdve már csak egy volt a legnagyobb birtokosok közül.96 A Rozgonyiak „Kókai” uradalom feletti 5-10 éves uralma Hunyadi kormányzósága (1446-1452) alatt ért véget. Az 1444-45-ös zavaros éveket követően, az 1446- os országgyűlésen sikerült a bárók magánháborúinak véget vetni. Engel Pál szerint a rend és a béke utáni vágy olyan erős volt, hogy a bárók legtöbbje alávetette magát az országgyűlés rendelkezéseinek, és visszaadták a korábban elfoglalt idegen várakat és uradalmakat.97 A 15. század közepén feltűnik egy új birtokos család Kókán: aThuróczyak. 1441-ben, mikor a Rozgonyiak statuálták Szonda és sok egyéb birtok mellett Zsámbokot is, a megjelent szomszédok között megemlítenek egy Kókai Thuróczy Pál nevű nemes embert (29. sz. oki.). 1453-ban püspöki birtok peres ügyében kiküldött királyi embert Kókai Thuróczy Blasius-nak (Balázsnak) hívták 94 MAKKAI 1958.89. 95 KÓKA 2000. 30. 96 ENGEL 1998.198. 97 Uo. 206. (31. sz. oki.). Ezek az adatok bizonyítják, hogy a 15. század közepén, sőt a Rozgonyiak birtoklása alatt is, már birtokolt a Thuróczy család Kókán. Az újabb Thuróczy: Kókai Thuróczy László 1467-ben bukkan fel az oklevelekben (34. sz. oki.). 1472-ben Kókai Thuróczy Pál tűnik föl, mint Kóka birtokosa (35. sz. oki.). 1504-ben Kókai Thuróczy György halála után özvegye, „Katherine” -, aki később egy Wrebel nevű személyhez ment feleségül - magának követelte Kókát. Az akkori birtokos, feltehetőleg Thuróczy György közeli rokona, Kókai Thuróczy Bernald azonban ellent mondott Bozyni Péter országbíró ítéletének, és ofhciálisa, Zalai Nagy Gál, mikor a budai káptalan kiküldte embereit az ítélet végrehajtására, karddal erőszakosan rájuk támadt és megakadályozta a birtok elfoglalását (39. sz. oki.). Ügy tűnik, hogy a Rozgonyiak rövid birtoklása után aló. század elejéig a kisebb köznemes birtokosok mellett Kóka nagy részét a Thuróczy család birtokolta.98 Uralmuknak Brandenburgi György őrgróf vetett véget. 1511-ben Kókai Németh Gál Kókai Thuróczy Bernald fiai, János, István, György és Balázs nevében tiltakozott a budai káptalan előtt, hogy többek között Kóka és Almás birtokaikat Brandenburgi György őrgrófnak adományozták (40. sz. oki.). ATurócz (ludbregi) család genealógiai fája. (Engel Pál: Középkori magyar genealógia után) 98 Rövid időre, 1494-1495-ben újra királynéi birtok lett a település. DUSEK 2002. 71.
