Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
A kisiparos- és kiskereskedőiét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között 109 Központ tagjai voltak, nyújtottak volna hitelt.26 Azonban a vidéki pénzintézetek csak alaptőkéjük 10%-át folyósíthatták kisipari hitelekre. A ceglédi lehetőségekről így vélekedett egy cikkíró: „ Városunkban ez olyan csekély, hogy aligjöhet számításba. Olyan hitelről nem is gondolhatunk, amilyen az iparosokon] s így magán az ipari fellendülésen segíthetne. Lényegtelen 2—3 milliós kölcsönt kaphatna a Czeglédi Takarékpénztár Egyesületnél, a Czeglédi Ipar Kereskedelmi és Népbanknál és a Városi Takarékpénztárnál összesen 20 iparos. Valljuk meg azonban őszintén, hogy 2-3 millióval nincs kisegítve egyetlen iparos sem és az egész hitelkérdés olyan nesze semmifogd meg jól. A kormány vagy szükségét látja az ipar talpraállításának s akkor nagyobb összeget engedélyez erre a célra, vagy jelentse ki kereken, hogy ebben az országban nem fontos az ipar s maradhatunk továbbra is e téren a külföld vazallusai. Termelő ország vagyunk, de terményeink fejében túl drágánfizetjük meg az ipari terményeinket. Mennyivel jobban jönnénk ki, ha az ipar megerősödésével minden ipari terméket mi magunk állítanánk elő. ”27 Tehát csak az I.O.K.Sz.-től kérhetett hitelt az az iparos, aki műhellyel rendelkezett. A kölcsön összege legfeljebb 50 millió korona lehetett, de rendkívüli méltányos esetben és háromszoros fedezet ellenében a 150 milliót is elérhette. A kölcsön folyósításának feltétele két jótálló kezessége vagy kézizálog nyújtása, esetleg telekkönyvi betáblázás volt. A kamatot a kezességi kölcsönnél évi 22,8%-ban, betáblázásnál 21,12%-ban állapították meg. A hitel 3 hónapra szólt, de kétszer meg lehetett újítani 3—3 hóra, ha minden megújításnál egyharmad részt törlesztettek. Cegléden a hitelkérelmek elbírálását az Ipartestület- és a Bőripari szövetkezet vezetőségéből alakult 33 tagú bizottság végezte el és terjesztette fel azokat az I.O.K.Sz.-hez. Amilyen nagy volt a remény a kisipari hitel iránt, akkora volt a csalódás, amikor 1925 februárjában megismerték a valódi feltételeket. A kihirdetést követően 150-en kértek igénylőlapot, amiért 50 000 koronát kellett fizetni mindenkinek. A 15 milliárdos hiteltőkét 150 000 iparosnak kellett volna szétosztani, ha mindegyikük igényelt volna. Az így jutó fejenkénti 100 000 korona pedig nem volt nagy segítség. Az Ipartestület elnöksége a panaszokat összefoglalta egy memorandumban, s azt elküldték az ipari érdekeltségeknek és a lapoknak.28 1930-ban újabb hitelt bocsátottak ki, amit a kiéleződő válság miatt hasonló türelmetlen várakozás előzött meg. Ezt már 2 évre adták, de az iparosok számára ez is rövid törlesztési idő volt. A maximálisan felvehető hitel ingatlanfedezet mellett 16 000 pengő, egyébként 26 CH, 1924.46. sz. 27 CH, 1924.49. sz. 28 CH, 1925.6. sz. 4000 pengő volt 7,5% kamatra, 3 illetve 6 havi lejáratra. A hitelkérelem beadásakor előre kellett megint fizetni a hitelinformációs díjat, ami személyenként 350 pengőt jelentett. Vagyis ha valaki két kezest jelölt meg, akkor összesen 1050 pengőt kellett kiadnia.29 Az iparosok idegenkedését, bizalmatlanságát jelzi, hogy inkább bíztak meg pénzért felajánlkozó szélhámosokat az ügy elintézésére, mint hogy maguk jártak volna utána.30 A kiskereskedők hiteligényének kielégítésére 1928- ban a kormány 1 millió, és a főváros is 1 millió pengőt bocsátott ki. Kecskemét, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Balassagyarmat kiskereskedőinek hitelellátását a Budapesti Kisipari és Kiskereskedői Bank intézte, ahol 500 000 pengő állt a rendelkezésre. A kamat ingatlan fedezettel 10%, kezesek állításával 11% volt. 1929-ben Cegléden is megalakult a helybeli kereskedőkből egy bíráló bizottság, amely a kérvényeket elsődlegesen véleményezte. Tagjai a következők voltak: Révész Manó mint elnök, Pál Imre, Hirsch Lajos, Adler Ignác, Beck Gyula, Beck Zsigmond, Hercz Vilmos, Komlós Dezső, Pethő Zsigmond és Újhelyi Ferenc.31 1934-ben újabb hitelakciót indított a kormány, amely azoknak szólt, akik bankszerű fedezettel nem rendelkeztek. Célja az volt, hogy a kis összegű kölcsönnel a kisiparos és a kiskereskedő el tudjon vállalni olyan kisebb munkát, amelyhez másként a legszükségesebb anyagot sem tudná megvenni. Ezért összesen 120 000 pengőt osztottak szét a városok között a kisiparosok és a kiskereskedők számának arányában, és városoknak ugyanannyit kellett hozzátenniük az összeghez. Cegléd 1350 pengőt kapott, így 2700 pengő állt a helyi önálló kis egzisztenciák rendelkezésére,32 ami összevetve az 1363 iparossal és kereskedővel, nem sok vállalkozónak nyújtott lehetőséget.33 A legnagyobb kérhető összeg 200 pengő volt és néhány hét alatt kellett visszafizetni. Vagyis a hitelalap állandóan forgott. 1937-ig mindössze 45 igénylő vehetett fel kölcsönt átlag 123 pengő összeggel és sok igénylő kérvénye feküdt még a kamara előtt.34 ADÓK JÁRULÉKOK A kisiparost, kiskereskedőt sokféle teher sújtotta. Ilyenek voltak az egyenes (ház, föld stb. után fizetendő), valamint a közvetett (fogyasztási) adók. Ezek mellett fizette az ipartestületi tagdíjat és nem utolsó sorban az alkalmazottak utáni járulékokat. Míg az ő keresete a korszakban általában nem emelkedett, alkalmazottai 29 CH, 1930. 32,35. sz. 30 CH, 1930.37. sz. 31 CH, 1929.30. sz. 32 Ceglédi Közlöny (CK!), 1933.44. sz. 33 CK, 1934.47. sz. Cegléden 1934-ben 863 kisiparos és 505 kiskereskedő volt. CK, 1937. 49. sz. 34
