Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
Kóka története a középkorban (895-1526) 9 A vidék domborzati, vízrajzi képe a földtörténeti jelenkor (holocén) mogyoró fázisában, mintegy 8—12 ezer évvel ezelőtt, lényegében befejeződött. A dombvidéket ekkor összefüggő erdők, jórészt tölgyes társulások borították.6 KÓKA KÖZSÉG TERÜLETÉNEK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA Kóka határának Árpád-kori és késő középkori történetének rekonstruálásához korabeli oklevelek, későbbi (18. századi) térképek, esetleg régészeti ásatások, leletmentések és terepbejárások eredményei nyújthatnak segítséget. A falu és határának történeti földrajzi képe az évszázadok során ambivalens módon változott. Egyrészt alapjaiban nem módosultak a vízrajzi, domborzati viszonyok, a falu határának növény- és állatvilága, viszont annál inkább módosult a határban található, ma már csak nyomaiban megfigyelhető középkori település- kép. A dűlőnevek sok adatot szolgáltatnak számunkra, ha rekonstruálni akarjuk az egykori állapotokat. A Füszög-völgy,7 a Dansár-rét, a Bagi-tó és a Forró-dűlő8 elnevezések a területek mocsaras, vizenyős állapotát őrizték meg. A Bagi-tó esetében ún. ártéri halastóról beszélhetünk. Andrásfalvy Bertalan nyomán Vajda Tamás megemlíti, hogy Árpád-kori halastavaink többsége folyók mellett helyezkedett el. Ez azt sejteti, hogy ártéri halastavak voltak, amelyeket folyók és a rájuk kapcsolódó csatornák segítségével tápláltak. Esetünkben a Hajta- és a Nagyvölgyi-patak táplálta vízzel a tavat. Az újkori források ideiglenes vagy állandó vizű halastó értelmében használják az ártéri halastó kifejezést. Így ezek egyszerűen az ártér mélyebb részeit jelentették, melyekbe árvízkor bevezették, majd áradáskor kivezették a vizet. Az így létrejött tavak mesterségesnek tekinthetőek, mert a ki- és bevezetésről eleve emberi munkával gondoskodtak.9 A Káposztás kertek és a Körtefa-Lapos nevek a terület egykori mezőgazdasági hasznosításáról árulkodnak, míg a Várok-puszta valamint a Vecski dűlő egy-egy középkori település nevét hordozza. A 18. század előtti időkre vonatkozóan a falvak térbeli megjelenéséről, utcahálózatáról inkább csak 6 DINNYÉS 1985.11. 7 A Fyzeg elnevezés mocsaras, fűzfákkal sűrűn benőtt területet jelentett. A közeli Tápióbicske határában szintén találunk egy Fyzeg-mocsár elnevezésű határrészt. BAKÁCS 1982. 401. 8 A forró elnevezés puszta személynévből keletkezett magyar névadással, mint helynév gyakran előfordul. Az alapjául szolgáló személynév a magyar ’forró’ (nagyon meleg, heves) melléknévvel azonosítható. Más feltevés szerint a Forró helynév a „forrásként előbuzog” értelmű ’forr’ igének a folyamatos melléknévi igenevéből alakult ki. FNESZ I. 478. A kókai Forró-dűlő a fentiek alapján feltételezhetőleg a területen eredő forrás nevét őrizte meg. 9 VAJDA 2001.125-139. feltételezésekkel, semmint konkrét ismeretekkel rendelkezünk. A határjárásokból nyert információk térbeli elhelyezésének és a későbbi térképek összehasonlításának módszerével már több középkori települést sikerült rekonstruálni (pl. Csehi, Csehimindszent, Ke- menessömjén, Ostflyasszonyfa stb.).10 Azonban nem minden településre vonatkozóan rendelkezünk ilyen topográfiai jellegű leírással. Kóka középkori településképéről, a falu szerkezetéről nem maradtak ránk korabeli feljegyzések, határjárások. így kénytelenek vagyunk a 18. századi térképekből kihámozni az egykori úthálózat, a falu szerkezetét. Ha megvizsgáljuk a falu utcaneveit, érdekes adatokat kapunk az onnan egykor kivezető úthálózatra. A mai falu magja körül (Kossuth Lajos utca, Tabán utca, Homok utca, Körtefa utca és Zöldfa utca) olyan utcanevek találhatóak, amelyek a középkori faluból kivezető utakat jelölik.11 A Szecsői utca a Szecsőre, a Nagykátai út a Nagykátára, a Zsámboki utca Zsámbokra, az Isaszegi utca Isaszegre, a Jászberényi utca Jászberényre, míg a Pesti utca a Pestre vezető egykori utat jelenti. Ezek a középkori falu határából indultak ki, tehát a középkori falu valószínűleg ezen utcák által közrefogott területen feküdt. Rávetítve az utcaneveket az első katonai felmérés és a szintén 18. század végén szerkesztett Bállá Antal-féle térképre, megkapjuk a 18. századi falu, ez alapján pedig a középkori falu hozzávetőleges nagyságát is (színes melléklet, 1. kép: 1). A fő útvonal a Zsámbokon, Kókán, Sülysápon, Mendén, Maglódon és Keresztúron át Pestre vivő út volt. Ezt őrizte meg Kókán a Pesti utca neve. A középkori falu minden valószínűség szerint ennek az útnak, a mai Kossuth Lajos utca és a Pesti utca egy részének két oldalán, ’L’ alakban terült el. A középkorban a nagy falvak egy részének feltehetőleg egyetlen hosszú utcája volt. Ez az utca további házsorokkal bővült az idők folyamán és a bennük való tájékozódásra már nem volt elegendő az országosan elterjedt „felszer” (felszeg, felszer-falu), „alszer” (alszeg, alfél) megjelölés.12 Például Heves község nyolc utcáját, a somogyi Szentmiklós vagy a Duna-menti Tétény utcáit lakóiról vagy futási irányáról nevezték el. Kóka község ez alapján szintén nagyfalunak számított a késő középkorban. Erre bizonyíték a fentebb kifejtett „futási irányú”utcarendszer, valamint egy 1426-os oklevél (25. sz. oki.), melyben megemlítenek egy „Zeer” nevű községet. Ez a Zeer falu — ahová a szomszédos Szecsőről a kókai jobbágyok hat marhát hajtottak - feltételezhetőleg nem egy egykori, azóta elpusztult település, hanem Kóka falu egyik „szere”. Ez a „Zeer” (szer) azonos a késő középkori Kóka egy részével, és feltehetőleg azonos a régészeti terepbejárással azonosított Árpád-kori és késő 10 MAJOR 1959.15. 11 Ezek az utak ma már a falu központi részének számítanak. 12 MAKSAY 1971.93.
