Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
10 Bóka Gergely középkori 6. számú lelőhellyel (színes melléklet, 2. kép). Ezzel összhangba hozható az a hagyomány, melyet Pesty Frigyes 1863-ban jegyzett fel Kókán. „Az öregek állítása szerint Kóka községe nem a jelenlegi helyen, hanem az ún. Margit-hegyen létezett, ahol az említett Margit kápolna áll, a 19. századi Kókától keletre.”13 Ezt a hagyományt igazolja az említett 6. számú Árpád-kori és későközépkori lelőhely, amely ugyancsak a Margit- hegyen található. Feltételezésem szerint a hagyomány nem a falu elköltözéséről tudósít, hanem Zeer falu elhagyásáról. Hiszen a régészetileg azonosított 33. lelőhely, amely a falu központjában helyezkedik el, az Árpád-kortól az újkorig folytonos egyhelyben lakásról árulkodik (lásd a térképet a színes mellékletben). Valószínűleg a 17-18. század fordulóján hagyhatták el a Margit-hegyi településrészt, mivel ez a terület a II. József féle első katonai felmérésen már mint szőlőültetvény látható. Ekkor kezdhették benépesíteni a mai Kóka alvégi részét. Mindezeket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy Kóka község a 15. század elején - és valószínűleg már a 14. században is — a nagyfalvak kategóriájába tartozott, és mint ilyet a Kókai család központjának tekinthetjük a 13-14. században. Kóka falu mellett - a mai Kóka közigazgatási területén belül — az írott források alapján az Árpád-korban és a későközépkorban három település helyezkedett el: Kovácsi, Várok és Vecsk. Kovácsi falu, királyi szolgáltató település elhelyezkedésére nincsenek pontos adataink. Annyi bizonyos, hogy Kóka határában kell keresnünk.14 A település feltehetőleg a tatárjárás során elpusztult és nem települt újra. Egy 1254-es oklevél szerint lakatlan volt (1. sz. oki.). Mivel nem rendelkezünk Kókára vonatkozó középkori határjárással, a területen 1981-82-ben, valamint 2003-2004-ben végzett régészeti terepbejárásokat és a ma használatos egyes dűlőelnevezéseket hívhatjuk segítségül. Ezek alapján már könnyen be tudjuk azonosítani az egykori Várok és Vecsk falvak pontos helyét. Kóka határának északkeleti végén egy régészeti terepbejárással azonosított, az Árpád-kortól az újkorig lakott település rajzolódik ki. A lelőhely’L’ alakban terül el a Csíkos-patak és a Bagi-tó magaspartján. Ez a terület a Poklos- és az ún. Vecski-dűlőben található. A Vecski- dűlő megőrizte az egykori falu nevét. De nemcsak a dűlő nevéből következtethetünk a középkori falu múltjára. 1334-ben Vecski Miklós Kókai Móggal egyetemben mint királyi ember vesz részt Tiszabura birtok peres ügyében (4. sz. oki.). Ez a Vecski János fia Miklós 1345- ben ismét felbukkan az írott forrásokban. Ekkor Alberti Doboka fia János fia Péter Alberti (Albertirsa?) birtokának felét tíz évre hat márkáért elzálogosította (6. sz. 13 PESTY 1984.214-215. A Margit-hegyi falu elhagyásának hagyományát Thuri Pál kókai plébános is lejegyezte a 18. század végén. KPT 11. 14 ÁMTF IV. 528. oki.). Majd 1346-ban több más környékbeli nemes úrral egyetemben (Kathai Izsák fia Lukáccsal, Suli Gurkkal) határjárásban vett részt a heves megyei Bachanad birtok területén (7. sz. oki.). Feltételezhetően mindhárom oklevélben ugyanaz a Vecski Miklós szerepel. Tehát a 14. században Kóka határában már biztosan létezett egy Vecsk nevű település. Az egykori falu templomáról sokat tudunk. Ezt annak is köszönhetjük, hogy romjait a 19. század végén és 20. század elején még látták és feljegyezték. Chobot Ferenc szerint: „Kókán már a középkorban volt templom, melynek romjai most is láthatók a Vecski dűlőben... Templomát 1634-ben javították, amikor Nagykőrös városa 20 dénárt adott e célra... Az 1697. évi Canonica Visitatio szerint Szent Mátyás apostol tiszeletére szentelt templomában van két oltár, harangok és elegendő felszerelés. 1699-ben gróf Koháry István újonnan boltoztatta a templomot. Falai és tetőzete azután mindinkább romladoztak és 1816-ban beszakadtak. ”15 Ügy tűnik, hogy Vecsk falu az Árpád-kortól fogva (a 14. századtól biztosan) a 18. századig lakott település volt. Ezt támasztják alá az írott források és a helyszínen gyűjtött régészeti leletek is. Viszonylag többet tudunk a Kóka határának déli részén elhelyezkedő, egykori Várok településről. A mai Várok-puszta helyén állt az egykori falu. Ezt bizonyítja egy 1344-45-ben kelt határjárás is. Zaheus falu határának bejárásakor megemlítik, hogy a falu északi fele „Waruk”- kal határos, ahogy ezt a Tápió-folyó partján felállított két települést elválasztó határjel is mutatja (5. sz. oki.). Várok falu tehát már a 14. században létezett. Az itt szereplő Vároki László valószínűleg a mai Kóka és Sülysáp között a Felső-Tápió magaspartján elterülő, régészeti terepbejárással azonosított Árpád-kori és késő középkori település, Várok falu nemes embere, esetleg a település tulajdonosa lehetett. 1462-ben16 17 és 1464-ben1' is feltűnik az oklevelekben egy vároki nemes: Vároki János. A faluról egészen a 15. század végéig szólnak oklevelek (36. sz. old.), tehát valamikor a 16. században valószínűleg a török uralom alatt pusztult el (színes melléklet, 2. kép). A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy sikerült körvonalaznunk Kóka falu középkori szerkezetét és úthálózatát. A határban három középkori települést találtunk az írott források alapján. Kovácsi, a korai Árpád- kori alapítású és a tatárjárásban elpusztult szolgáltatói falu helyét nem tudtuk beazonosítani. Ellenben Várok és Vecsk falu helyét sikeresen meghatároztuk. 15 CHOBOT 1915.252.; GALGÓCZY1876.194.; TARI2000.85-86. 16 DL 90053 (KMLFA) 17 DL 15676 (KMLFA)
