Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

dúló variánst alkotják. Ezek az edények legnagyobb kiterjedésüket a perem alatt érik el. Az aljrész fele erősen szúkülnek, oldalfaluk az esetek többségében kissé ívelt.

20 A típus néhány további, az Esztergom környéki anyagban megfigyelhető jelentőségéhez képest meglehetősen szórványos előfordulása a Dunántúl néhány további lelőhelyén is megfigyelhető: SzentendreCementgyár,

21 Inota 2. halomsírjában,

22 és az alsórajki villa anyagában.

23 A tárgyalt típussal hasonlóságot mutató edények nagy számban fordulnak elő a szlovákiai leletanyagokban,

24 melyek részben késő La Tène, részben a kora császárkori kontextusból kerültek elő (Eggers Bla-B2). K. Piéta a grafitos kerámiát utánzó behúzott peremű fazekakat, a perem alatt körbefutó kannelúrával a Púchov kultúra tipikus edényfajtájának tekinti. A hordó alakú edények eredetét helyi gyökerekre a Hallstatt időszak lausitzi kultúrájáig vezeti vissza. A formai átalakulásban a grafitos edények megjelenése jelentős szerepet játszott (PIÉTA 1982a. 88-89). Ez a forma azonban nemcsak a vizsgált térséghez közvetlenül csatlakozó szlovákiai területről, hanem Pannónia provincia déli részéből is jól ismert, ahol a darabokat a különböző leletegyüttesekben a Kr. e. 1. század első felétől a Kr. 20 PIÉTA 1982a. 89, a grafitos anyagú fazekak kézzel formált utánzatain belül az utóbbi alcsoportot a fejlődés későbbi változatának tekinti. 21 K. Piéta a szlovákiai anyagban a késő kelta időszakon belül 3 díszítésváltozat egyidejű előfordulását figyelte meg: az edény egész felületét borító fésülést, a fésült vonalköteget, illetve a díszítés nélkülieket. A benyomott, bevágott sormintát a korszak végéhez köti, PIÉTA 1982a. 88-89. 22 PALÁGYI 1995. Abb. 1, 2, a Kr.u. 2. századra keltezett 2. halom anyagából. 23 Redő F. szíves szóbeli közlése. 24 PIÉTA 1982a. 88-89, Liptovská Mara (Szentmária) I: Taf. XXVII, 3, 7; Liptovská Mara III, Objekt S VIII/68: Taf. XLIV, 1, 5-8, 11; Púchov (Puhó): Taf. XXXVII. 18; Prosné (Kölesfalu): Taf. XXXIX. 1-3, 12, 14; Podturen-Basta (Pottornya): Taf. XLVII, 9, 11; Spisské Tomásovce-Cingov (Szepestamásfalva), Objekt 10/75: Taf. L, 10; Kraków-Mogila, Objekt 187/54: Taf. LI, 28, 32; PIÉTA 1982b. Liptovská Mara (Szentmária) VII, Töpferofen No 2: Abb. 7, 8; PIÉTA 1986. Wieliczka: Abb. 7, 1-3, 6; Liptovská Mara (Szentmária): Abb. 3-4, 7-8; Tocik, Anton 1959. Maié Krstenany: Abb. 327, 7-8; Abb. 313; POLLA, Belő, 1979. Bratislava - západné suburbium. Bratislava: Abb. 33, 12. u. 1. századig keltezik.

25 A fenti fazekak nem hiányoznak Erdély területéről sem, hasonló darabok késő kelta leletösszefüggésekből Pecica (Pécska) (CRIÇAN 1978. Pl. 10, 1-4, 7), Tilisca (Tilicske) (LUPU 1989. Pl. 9, 4, Abb. 19), Divici (RUSTOIU 1993. 70) és Värädia de Mures

26 lelőhelyekről ismertek. G. Gheorghiu a szitula formájú edényeket az egyetlen olyan formának tartja, amit a dák edényművesség a keltáktól vett át, a szerző a formát a LT В időszakáig vezeti vissza (GHEORGHIU 2000. 215). Erdély területéről származó legkorábbi darabjai a LT B-C fázisra tehetők, de többségük LT D horizontból származik. A forma legnyugatibb előfordulását Noricum területéről ismerjük, egy példányát a frauenbergi (Leibnitz, Steiermark) anyagból W. Artner közölte, melyen a meglehetősen sekély hornyolt sávot ujjbenyomásos sordísz tagolja (ARTNER 1998-1999. Taf. 25, 323). E. Schindler-Kaudelkaés S. Zabehlicky-Scheffenegger a magdalensbergi kerámia ún. grafit nélküli, mandulaperemű fazekait ugyancsak a késő kelta fésűs díszű fazekakra vezeti vissza, melyeket helyi fazekasműhelyekhez gyártmányának tekintenek.

27 A kiinduló prototípus mindegyik esetben egyazon, a késő La Tène korban általánosan elterjedt forma, ami a fenti területeken eltérő formai átalakuláson megy át. II. TÍPUS: BEHÚZOTT PEREMŰ FAZEKAK (1. kép 3-6) Kettős tagolódású forma, ami behúzott felső résszel és kónikusan szűkülő aljrésszel jellemezhető. A fenti típust formai jegyeik szempontjából változatos töredékek alkotják, melyek az alapforma tekintetében alapvető25 RASAJSKI 1954. Gomolava: Taf. 4, 3, 6-8, Taf. 5, 4-6, 8, 11, Taf. 6, 1-14; BRUKNER 1965. Keramika mladseg gvozdenog dóba na Gomolavi (Pottery Belonging to the Late Iron Age at Gomolava). RVM 14, Gomolava: Taf. 1, 1-3, 5; JOVANOVIC 1971. Gomolava: Taf. 1, 4, Taf. 2, 3, Taf. 3, 7, Taf. 5, 8; JOVANOVIC 1988-1989. Plavna (Plávna): Taf. 1, 9, Taf. 2, 6, Tab. 3, 6, 10, Taf. 4, 3-5, 13, Tabf. 5, 8, Taf. 4, 4, 9; JOVANOVIC 1986. 55, Gomolava 159; JOVANOVIC -JOVANOVIC 1988. Gomolava Via fázis: Taf. 3, 8, Taf. 24, 4-5, Taf. 33, 7, Taf. 34, 9; Taf. 37, 4, VIb fázis: Taf. 39,10, Taf. 25, 3, Taf. 27, 2-3, Taf. 29, 13-16; Taf. 31, 11; Taf. 36, 2-3, 8; Taf. 37, 4; BRUKNER 1992. Gomolava PI. 19,123,125, PL 21,133, Taf. 4,2; BRUKNER 1981. Rimska keramika u jugoslovenskom delu provincije Donje Panonije (Roman ceramic ware in the Yugoslav part of the province of Lower Pannónia). Dissertationes et monographiae 24. Beograd, Sirmium (Mitrovica): Taf. 3, 1, Dumbovo: Taf. 3, 2; BRUKNER 1995. Bare, Voganj: Taf. 1, 6-8; Livade Sremska Mitrovica: Taf. 5, 41-51; Bregovi-Atovac, Kuzmin: Taf. 7, 62-63, 65; Seliste, Lacarak: Taf. 10, 101; Gajici, Adasevci: Taf. 11, 104; Tromeda, Pecinci: Taf. 15, 150; Mitrovacke Livade, Sremska Mitrovica: Taf. 21, 215, 217. 26 BARBU, M., 1978. Asezarea dacicä de la Värädia de Mures. Ziridava 9. 23, Abb. 12. 27 SCHINDLER-KAUDELKA - ZABEHLICKY-SCHEFFENEGGER 1995. 179, 181, 183, Abb. 6-8; A magdalensbergi telep létrejöttét a szerzők a Kr. e. 20 előtti évekre helyezik, a jól keltezhető leletek nagyobb mennyiségben Claudius uralkodásáig áramlanak a területre. A fenti edénytípust a szerzők a kései fázishoz kötik. 305