Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia
en két kategóriába sorolhatók: hordó alakú és szitula formájú fazekak. Peremük többnyire profilálatlan, esetenként elkeskenyedő. A típushoz sorolható pátyi töredékek javarésze díszítetlen, az Esztergom környéki leletanyagban jó részük díszített. A díszítetlen és a díszített töredékek között is hasonló formai csoportokat lehet elkülöníteni. A díszítés a vállon, válltörésben, de esetenként közvetlenül a perem alatt található. A hordó- vagy tojásdad, behúzott szájrészű fazekak az egész kora vaskorban mindenütt előfordulnak. C. Dobiat véleménye alapján a hordó alakú fazekak a kelet-alpesi területek hallstatt kori sírkerámiájaként ismertek (DOBIAT 1980. 85-87). Különböző formai változataik (egyenesebb és íveltebb fallal, változatos peremképzéssel) bizonyos esetekben már az urnamezős kultúra На В fázisában kimutathatók, számuk a keleti Hallstatt területek későbbi fázisaiban azonban még jelentősebb (METZNER-NEBELSICK 2002. 119, Taf. 26, 11, Taf. 88, 6). A Kárpát-mendencében jelentős számban ismertek szkíta jellegű leletanyagokból is, melyekben kizárólag kézzel formált változatban fordulnak elő (CHOCHOROWSKI 1985. 36-39). A Hallstatt korban a hordó-, illetve a szitula formájú fazekakhoz sorolódnak azok a közel függőleges falú és a nyitottabb, virágcserép formájú változatok is, melyek rövid, enyhén kihajló peremmel rendelkeznek. 28 Az itt említett Hallstatt kori darabok formai és díszítőjegyei semmiben sem különböznek az általunk felvett latène kori daraboktól. A Hallstatt edények díszítőjegyei - bütyökrátétek, ferde bevágással és ujjbenyomással tagolt lécrátétek, ujjbenyomással tagolt peremek - a tárgyalt oppidum-korú anyagokban ugyanúgy jelentkeznek. C. Dobiat a Hallstatt időszakon belül egy olyan formai átalakulást vél nyomon követni, ami a kisebb nyitott formai változatból kiindulva a zártabb, általa „ideális formának" tekintett, nagyobb méretű hordóalakú, azonos talp- és peremátmérőjű változattal zárul (nagyjából az edény középmagasságában éri el a legnagyobb kiterjedését) (DOBIAT 1980. 85-87). A tárgyalt leletanyagok latène kori változatainak jó része, legyen szó a nyitottabb, vagy a zártabb formáról, az edény felső harmadában, esetenként közvetlenül a perem alatt éri el a legnagyobb szélességét és magasan ülő vállal jellemezhető. G. Mahr a fenti formai sajátosság alapján, ami a forma egészének alacsony, széles vállrészt kölcsönöz, ezeket az edényeket „Schultertonne" elnevezéssel illette (Mahr Typ 5, Miron Typ 3) (MAHR 1967. 105; MIRON 1986. Abb. 6). A közép latène időszaktól használatban lévő horathi temetőanyag III-IV. fázisában jelennek meg, amit A. Miron a LT D la-D lb időszakra keltez (MIRON 1986. 139). Proportionális szempontból a Hallstatt kori darabok28 MEZTNER-NEBELSICK 2002. 119, Taf. 12,14-15, Taf. 30,10, Taf. 53, 9, 13, Taf. 69, 3, Taf. 76, 5, Taf. 86, 8, Taf. 87, 5, Taf. 92, 1. hoz az oppidum-korú leletanyagok nyitott, szitula jellegű formái állnak a legközelebb, a zárt formák már egy következő fázist képviselnek. C. Dobiat is kiemeli azonban, hogy a legegyszerűbb fazékformáról van szó, amit éppen ezért korszakfüggetlennek kell tekintenünk. Keltezésük mindenkor az adott leletösszefüggések alapján adható meg (DOBIAT 1980. 87). A nyugati kelta területek edényspektrumában ugyancsak megtalálhatók, de motívumkincsükben eltérnek a fenti térségtől (a fésülés mellett, fésűvel benyomott díszítések, ujjbenyomás). Számos darabja említhető többek között a manchingi leletanyagból, ahol zártabb és nyitottabb, díszített és díszítetlen válfaja egyaránt fellelhető (LT D1-D2). Az itteni darabok díszítőmotívumai a mélyített díszítőmódokra korlátozódnak (STOCKLI 1979), ahogy a württembergi anyagban is ezt a tendenciát lehet nyomon követni (Typ III, 8, WIELAND 1996.146). Bonis E. a gellérthegyi anyagban ezt a típust „vödör formájú edények" megjelöléssel illette (D4/c csoport), amit szkíta (Hallstatt)-kelta gyökerekre vezet viszsza (BÓNIS 1969. 190). A fenti edényeket a kutatás a Kárpát-medencében (benyomott sorminta plasztikus díszek kombinációjával) díszítőelemeik és azok struktúrája alapján gyakorta a thrák-dák etnikummal társítja (BÓNIS 1969. 190; VISY 1970. 23; PIÉTA 1982a. 101-102). Erdély területéről a fenti típus közép latène leletöszszefüggésből számos példányban ismert. §eusa lelőhelyről a LT Cl fázisra keltezett változatait ismerjük, ahol díszítetlen és a bütykökkel, lécrátéttel díszített válfaja (esetünkben II/2/2) egyaránt megtalálható. A piscolti temető anyagában azonban a LT B2a jellegzetes formái között is feltűnik (NÉMETI 1993. Fig. 7). A fenti lelőhelyen regisztrált darabok vonalvezetése és peremkialakítása hasonlóképpen változatos gazdagságot mutat (FERENCZ - CIUTÄ 2000. 25, Pl. XV, 5-8, Pl. XVI, Pl. XVII). Pannónia területéről a típust többségében olyan lelőhelyekről ismerjük, melyek a késő kelta időszakra keltezhetők, mindössze elenyésző számban kerültek elő olyan lelőhelyekről, melyek a kora római időszakban is továbbéltek. Hazánk területéről a forma díszítetlen és díszített változatát LT С leletösszefüggésekből is ismerjük. 29 Pannoniában a nyugati provinciák középcsá29 Kaposvári Gyula a Jászberény- С serőhalmi kelta temető 121. sírjából hasonló darabot közöl, amit 4 darab, a vállon elhelyezkedő ujjbenyomással tagolt bütyök között ujjbenyomássor díszít. A szerző a LT С korú sír ezen leletét „hordó alakú szkíta-kori fazék" megjelöléssel látja el, KAPOSVÁRI 1966.198, Abb. 10, 5, Abb. 14, 6. 306
