Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

találunk. Vagy a telep egész központját, vagy annak csak egyes részeit (pars urbana ill. pars rustica) fogják körbe s választják el. Nem védelmi, hanem gazdasági szerepe van. Aquincum környéki villáknál pl. a Testvérhegyi legújabb ásatások hoztak felszínre kerítésfalakat s hozzá csatlakozó belső kövezett útrészletet. (LÁNG 2005. 343-360.). Pomázon is előkerültek a főépületet övező szárazfalazásos kerítésfal részletei. (MRT 7, 23/13.Ш. Pomáz-Lugi dűlő.) Pannonián kivül vicusokban is előfordul.(LOHNER 1999. 31, Abb.6.). Kövezett út: A terület közepén a humuszolás után látszott egy K-Ny irányú, kb. 70 méter hosszú kővonulat, melyből 1999-re csak 50 méter maradt meg a dombtetőn. Szélessége 3-4 méter. Kőalapozású út lehetett, sajnos mindkét végét elvitték a gépek (J/6-8, 11-13. szelv.). Alatta korábbi gödörházak voltak. Az út felszínén talált sigillata chiara bizonyítja, hogy a telep életének végéig használatban volt. Nyugati folytatásába esnek a J/l, 2. falak, de keskenyebbek s ferdén futnak (ez lehetett a legszélső kerítésfal). Keleten mintha ketté ágazott volna, folytatása nem maradt meg. Valószínűleg a temetőtől futott le a patakig. Lehet, hogy kövezett belső út volt az F/20-21, szelvényben is. Keskenyebb, E-D irányú omladékos kősor, de nincs folytatása (szél: kb. 1, 5 méter, meglévő h: kb. 15 m). Kerámiája alapján 2. századi. Összefoglalás: Pátyon is, akárcsak Aquincum környékén s a limes menti kőépítkezéses telepeken ill villagazdaságoknál a Severus kor volt a telep virágkora. (VISY 1994. 433, IV. periódus). Telepünk esetében már a második virágkor. A markomann háborúk során a bennszülött eredetű lakosság nagyrésze elpusztult, s a telepen élő emberek összetétele megváltozott. Ez mind a leletanyagban, mind az objektumokban s a fellendülő kőépítkezésben tükröződik. A kis és középbirtokok tulajdonosai a markomann háborúk után többnyire decuriók s egyéb városi tisztségviselők, köztük már egyre több a keleti származású ember, bár a veteránok még ekkor is jelentős réteget alkotnak.

220 Telepünkről a 2-3. századi gazdagabb birtokosok nevét megőrző feliratok hiányoznak. Pátyról viszont annál többet ismerünk. Katonai felírat kettő: A Fokút forrásnál egy lovaskatona sírköve került elő, neve töredékesen maradt ránk: Crispinianus (RIU 1326). A Leg.II. adiutrix katonája, Longinianus pedig családjával együtt állított oltárkövet. (RIU 1327)

221 Városi vezető tisztségviselő egy feliraton szerepel: Ez egy nympháknak szentelt oltár, mely a Fokút forrás220 VISY 1994. 417-432; BARKÓCZI, László: Ibe Population of Pannónia from Marcus Aurelius to Diocletian, Acta ArchHung 16 (1964), 257-356. 221 MRÁV Zsolt Kat.9-10; MRT 7. 13/xxx lh. 133. nál került elő.

222 Marcus Valerius Karus, Aquincum colonia decuriója s duumvir állította a 3. század első felében.

223 Mivel valószínűleg forrásszentélyről van szó, a decurió birtoka nem a 3. lelőhelyen, hanem a környékén lehetett. Esetleg a mi telepünkön lakott. Két további feliratunkon, császártól kapott családneveik alapján helyi származású családok szerepelnek. Az egyik Septimius Viator, kinek töredékes, áldozati jelenettel díszített családi sírköve 2006-ban került elő Pátyról, a Füzes patak keleti partjáról.

224 A másik sírkő szerint Ulpius Valentinus s családja is itt élt ebben az időszakban.

225 Van még két szórvány oltárkő, egyiket Victor Candidus s két társa állította 217-ben, a másikat Jupiternek szentelték. Ez utóbbinak töredékes felirata egyelőre vitatott, talán Aeli(us) Mart ... mius vagy Marin(ia) nus állította. (RIU 1323)

226 Amennyiben főistennek állított szentély volt Pátyon, annak nem egy kisebb telepen, hanem a vicusnak tartható legnagyobb Malom-dűlői telepen kellett lennie. Ez a „severusi" virágkor máshol többnyire a 3. század közepéig tartott. Szomszédos barbár betörések pusztították ekkor végig a limes egyes szakaszait s a mögötte lévő sávot. Pátyon is egy égésréteg zárja a korszakot. Ez a pusztulás a régi ásatási anyag tükrében úgy tűnt a 230-as évekre tehető. A későbbi Pfaffenhofeni áru ugyanis már nem fordult elő a telep anyagában. (OTTOMÁNYI-GABLER 1985. 201.) Az újabb ásatások kerámiája viszont négy ilyen töredéket is tartalmaz. E műhely a 233-as évektől 242-ig vagy 259/260-ig állt fenn.

227 A fentiek alapján a 3. század középső harmadában következett be telepünk pusztulása. Vagy esetleg a 3. század második felében meginduló újjáépítéshez kapcsolhatjuk a Pfaffenhofeni darabokat. Nem égett le ugyanis minden épület, sok helyen kimutatható a folyamatos használat a 4. századig, ill. az égésréteg felett megújított szint vagy hozzátoldott fa222 MRT 7. 13/З.Ш. Kb. 1, 5 km-re keletre a Malomi dűlőtől.; ALFÖLDY 1959. 19-30;RIU 6, 1324=CIL III 3382: Nymphis / perennibus / M(arcus) Val(erius) / Karus / dec(urio) col(oniae) Aq(uinci) / Ilvir / v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). MRÁV Zsolt Kat.8. 223 A Carus név Gallia Belgica és Narbonensis után Pannoniában és Hispániában a leggyakoribb. Ld. MOCSY, András.-Feldmann R.-Marton Erzsébet-Szilágyi Mária.: Nomenclator, DissPann III/l. Bp. 1983. 89. Pannonián belül Aquincumban s környékén fordul elő a legtöbb. „C" helyett „K" betűvel írva Aquincumban két felírat található, ld. BARKÓCZI 1964. 308, 105/56 és 105/314. (Aelius Karus). Legutóbb egy budaörsi határkövön tűnt fel a név (Ulpius Karus) ld. OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005. 35. Kora: 2. század vége (Marcus Aurelius uralkodása után terjed el) - 3. század. 224 Lelőhelye valószínűleg Páty-Hegyi dűlő. Részletesebben ld. MRÁV Zsolt. Kat.ll. 225 MRÁV Zsolt cikke Kat.13. 226 RIU 6. 1325 =CIL III 10367; RIU 6. 1323=CILIII10368; MRT 7. 13xxx, 133; MRÁV Zsolt Kat.6-7. 227 Részletesebben ld. GABLER Dénes e kötetben megjelent tanulmányát. 189