Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás
141. Szórvány fibulák 2-3. század: 1. Trombita fibula (100-as útnál). 2. térdfibula (Ml-től E-ra). 3. Emailos fibula (patakpartról). 4. Villás kengyelű fibula (domb E-i fele, dűlőútnál). lak figyelhetők meg. 228 Érmek: Az éremforgalomban is tükröződik ez a második virágkor. Kb. 20 érem van ebből az időszakból, az egész domboldalról, elszórva. Objektumból csak az „F" kőépület 2. fala mellől előkerült Maximinus érem származik i. sz. 237-ből. Az éremforgalom, legalábbis az érmek mennyisége, a Severus kort követően egyre nőtt. A 3. sz. középső harmadától a századvégéig már kb. 55 db érem volt, a 4. század első felében pedig ez a szám is megduplázódott. A késői érmek nagy számának oka egyrészt az egyre növekvő mennyiségű s kisebb értékű késő római aprópénzek mennyiségében, 229 másrészt a fémkeresős kutatás jellegében keresendő. Ugyanis főleg a felszíni szórványokat, a szántásban ill. a humuszolás után fémkeresővel összegyűjthető legkésőbbi pénzeket találtuk meg. Mélyebbről, bontáskor elég kevés érem került elő. Fibulák: A 2. század közepén, tűnik fel a római térdfibula (140. kép/6-7, 9, 141. kép/2). Elnevezésüket a kengyel jellegzetes alakja után kapták. A középső császárkorban kedvelt forma. Pátyon valamennyi rugós zárszerkezettel készült, melynek védelmét rugótok ill. félköríves fejlap látta el. Nagyon sok féle változatban készült. A legegyszerűbbek fejlapja díszítetlen, kengyele D átmetszetű.(141. kép/2). A fejlap lehet pelta alakú (ld. 20. kép/10), kengyele háromszög átmetszetű, vagy facettait. A félköríves fejlap szélét gyakran cikkcakk minta díszíti. Objektumból csak egy helyről került elő (B/l. szelv.), a többi szórvány ld. „C" és dűlőút között, E/2, szelvénytől délre, patakparton, stb. A térdfibulák az egygombos erősprofilú fibulákat váltották fel Pannoniában s Noricumban. Sokáig használták őket a provinciában, főleg az Antoninus-Severus korban, de késői formáikat még a 3.sz. első felében is viselték. Elsősorban katonák, de polgári telepeken s temetőkben is megtalálhatjuk. Különösen gyakoriak a Rajna s Duna vidéken. Pannóniai gyártmány. 230 A 2. század közepétől a 3. század első feléig keltezhetők a germán eredetű, de már Pannoniában gyártott trombitafejű fibulák. Tulajdonképpen az erősprofilú fibulák támlap nélküli formáihoz sorolhatók. Legfőbb elterjedési területe a Duna vidék. A díszítetlen példányok mellett gyakori kengyelén a jellegzetes gyöngysort 228 Severus kori égésréteg figyelhető meg pl. B/2.gödörház, B/3-5 gödörház, E/2 gödörház, F/5 ház, F/18. II. kőépület, F/22, paticsos épület (?), F/23 paticsos szint s gödörház, G/23 gödörház (megújították ?), G/28 gödörház. A „H" kőépület alatt nem dönthető el mindig egyértelműen, hogy a Severus kor végi égésréteghez, vagy a planírozáshoz köthetők a sigilláták. 229 Részletesebben ld. TORBÁGYI M. tanulmányát 230 PATEK 1942. 56-62, XXIII.t.; ALMGREN Nr.245-247; BÖHME 1972. 18-19, 20. tip, Taf.6/375-383 (díszítetlen), Taf.7/384395 (szélén cikkcakk) - a katonai öltözék tartozékának tartja (2.század közepe - 3.század első fele); JOBST 1975. 65-67, Typ 13c-d-e, Taf.2021, 22-23 (cikk-cakk díszítés a szélén), Taf.24/180-181. (2/3.század fordulója - 4.sz. eleje). RIHA 1979.3.12.tip., 84-86, Taf.12 /291-297; BERECZ 1991. 165, 4. kép/.5. Kat.26-28. 190
