Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Jakus Lajos: Prédikátorok és iskolamesterek „életmódja” a Kisalföldtől a Nagyalföldig a reformáció és ellenreformáció idején

büntetések megh fogh lenni, leghfőképpen Lutherá­nus és kálvinisták ha a misére nem akarnak menni, tehát a Prédikátiora el mennyének, mert a kemény büntetéseket el nem fogják kerülni, a kiken ezen do­logh fogh tapasztalódni." 20 Berkes András 1702-ben megkezdte a kanonika vi­zitációt Galgamentén a lutheránus gyülekezetekben. Folytatta ismét 1707-től, majd 1719-ben a Vác közeli Kösd, Rád, Ácsa, Guta és Üllő került sorra 1721-ig. 21 Utolsó tevékenysége Kisvác, Veresegyháza templomá­nak elvétele 1718-1719-ben, végül Rád temploma elvé­tele és prédikátorának elűzése 1728-ban történt. 22 A protokollum megőrizte a kanonika vizitáció al­kalmával a meglátogatott protestáns prédikátorokról tett csípős megjegyzéseit. A gödöllői Marusi György prédikátor, megállapítása szerint „antiquies et simplex homo neque doctrina" - régies és egyszerű ember tu­domány nélkül. Radon Szokolyay György „simplex et rusticus" - együgyű és paraszti, bár megállapítja, hogy tanult Gyöngyösön és Rimaszombatban. Sluko­vinyi János tótgyörki prédikátorról a leglesűlytóbb a véleménye: „homo rudis et rusticus nullius Scientiae" - tudatlan és paraszti semmi tudománnyal. Aszódon Fábri János középszerű tudományú, teo­lógiát és filozófiát végzett. Mindazáltal, mondása sze­rint sohasem volt művelője az utóbbinak. Fábri György csővári lutheránus prédikátor tanult Selme­cen fizikát, Sopronban és másutt teológiát. Itt nem fűz hozzá véleményt. Bölcskey György szerinte „homo planirudis" (tudat­lannak hitető ember) - „Parochus máskint értelmes de vele az Inquisitioba való fogyatkozásokért nem elégszenek, máskint ugyan se gyermek kereszteletlen se ember gyónatlan nem halt meg miatta, fölöttébb szorgalmatos a templom ékesítésében, a község nagy terhével" - állapítja meg róla Berkes András: „vix nomen idióta" (nagy nehezen nevezhető tudatlannak). A püspökség tulajdonát képező Kosdon prédikátor Szentmártoni István tanult Debrecenben „theologiát, valamit philosofiát". Gután Rodarides Sámuel, el­mondása szerint tanult retorikát Selmecen, Beszter­cebányán. Berkes a neve fölé írja: „nullius sua cum sit et Mechanicus". Ócsán Csombor János prédikátor tanult Érsekújváron és Debrecenben. A tanítók végzettségéről nem nyilatkozik Berkes, csak megállapítja, ki-hol tanult. Humanioria: a taní­táshoz általános alaptudású lehet. A középiskola alsó fokozatában grammatikát végzett a gutái tanító, ta­nult Alsósztregován a Madách-család házi iskolájá­ban. Syntaxist végzett a csővári, retorikai osztályt Sel­mecen, Korponán. Legmagasabb fokozatú a logikai osztály, oratoria - ékesszólás lehet. Berkes elég szűk­szavúan jegyezte ezen végzettségeket. Martini Sámuel önéletrajzából ismerjük, hogy tanult Zólyom, Korpona, Körmöcbánya és Selmec iskoláiban, Berkes csak Körmöcöt említi. A katolikus licenciátusok, isko­lamesterek végzettségéről Bendő vikárius 1697-ben nevüket közli: Bagón fráter Zahon István, Szilágyon fráter Ponos Márton. Berkesnél 1702-ben Bagón Lantos Mihály iskolamester: ad logica-iskolai tanul­mányát magán úton végezte. 23 PEREGRINÁCIÓ Dvornikovits váci püspök 1700-ban Kollonits érseknek többek között azt írja a protestáns prédikátorokról: „kik közülök magokat accomodálnák, azokról gondoskodni kellene, mert többen csak azért maradnak az eretnek hitben, mert másként nem élhetnek, mint csak papo­lásukból: és most annyira félnek, hogy ha rájuk paran­csolnának, közülök sokan accomodálnák magukat meg­térnének és nem mennének Angliába". Ha szerettek volna, akkor sem mehettek Angliába vagy Hollandiába, pedig a nyugati kultúra a 17. század közepéig Apáczai Csere János, Szenczi Mol­nár Albert és a peregrinációsok révén az ottani aka­démiákról jutott hozzánk. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által támogatott ifjakon kívül az Alföldről s a Habsburg-királyságból tömegével fordultak meg Németalföld, Svájc és Németország egyetemein a protestáns diákok, akikből itthon az egyház vezetői is lettek, vagy iskolák professzorai. Csipkés Komáromi György 1650-ben az utrechti egyetemen tanult, később híres hitvitázó Sámbár Mátyás jezsuitával. Váczi L. István 1656-ban Angliában is megfordult. Csúzi Cseh Jakab 1668-ban Franekerben, utána püspök, 1674-ben gályarab. Mányoki János előbb Leydenben, utána Franekerben, ott adta ki disszer­tációját 1696-ban. Itthon Szokolyán kálvinista esperes. A püspökök: Simándi Bodó Mihály és Dömsödi Sá­muel alsónémedi prédikátor is tanult 1691-ben Franekerben. Az utóbbiról írja Berkes András vizi­tációja alkalmával: „studiit Debrecen et in Belgio". Többen azonban nem juthattak el külföldre. Ungváry Gergely püspök csak Debrecenben subscribált 1632­ben, Sulyanszky János ácsai lutheránus superinten­ded is Pozsonyban és Besztercebányán végezhette „a philosophiát és theologiát", Berkes megállapítása szerint. Könyveiről írja: Biblia, „et explanationis et Cantionalibus." (Ha csak ennyi lett volna, az édes­kevés!) A műveltség vágya élt minden külföldre kijuthatott peregrinációsban. Onnan hozták maguk­kal a legújabb teológiai és egyéb tudományokról megjelent műveket. Alapítói és gyarapítói voltak a sárospataki, debreceni kollégiumok könyvtárának, ugyanúgy diákjai a pozsonyi, eperjesi és több luthe­ránus főiskolának. 24 A „RUSTICUS" PRÉDIKÁTOROK GAZDÁLKODÁSA A prédikátorok és tanítók javadalmának pedig velejá­rója volt a gazdálkodás, mert csak így tudták megélhe­tésüket biztosítani. A természetbeni földek gabonájá­nak értékesítése, a saját szükségleten felüli eladása, állattartással a kaszálók szénájának hasznosítása jelen­tett szintén újabb jövedelmet. Minden más természet­beni biztosított, egyik salláriumban több, a másikban 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom