Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Molnárné Hajdú Margit: A nagytarcsai virágmotívumok és a deokratív betűk születése

madár, a csőrében bimbót tartó. Az egymással szembe néző két madár, az emberábrázolásból az an­gyal, amelyet falvédőre, „Házi áldásra," ünnepi terí­téshez való gyolcs abroszra hímeztek. Ezeken kívül varrtak másféle virágmintákat is, a­melyeknek nem adtak nevet. Az egyes motívumoknak megvolt az alkalmazási idejük. Azt a virágot jelenítették meg a textileken, amelyiket abban az időben neveltek a kiskertben. A rózsának a 20. század húszas éveiben volt ideje. Az árvácskának, a gyöngyvirágnak, a szegfűnek, a nefe­lejcsnek, 1930-40 között. A szőlős, az orgonás minták a kötényeken vissza-visszatérnek 1940-50 között, de varrtak ilyent 1960-ig is. A nagytarcsai nők ruhatára az öröklések folytán is igen gazdag. Hordják a 15-20 éves ünnepi „glancos" 24 kö­tényeiket és a pruszlikjaikat elő- elővéve, ha temp­lomba mennek. így történhet meg, hogy korábbi évek divatszínei és motívumai az adott koréval együtt is jelen vannak. A díszítés kezdetén, a 19-20. század fordulóján, a kevés és keskeny alkalmazott sormintát egy színnel: kékkel, vagy pirossal, a kék kötényre csak fehérrel varrták. Az 1920-as években már egy textilre, - pl. a vasaltkendő fehérrel varrt lyukashímzése fölé - a sor­mintát pirossal és zölddel is hímezték. Később a zseb­kendőkön a növényi ornamentikát megjelenítették úgy is, hogy a szárakat és leveleket zölddel színezték. Fokozatosan engedték megjelenni viseleti ruhadarab­jaikon és lakásöltöztetési holmijukon a 3.-4. színt is. Szerették együtt varrni az egyes színek árnyalatait. A kéket, a lilát sötét- és világos árnyalatával, a pirosat a rózsaszínnel. 1948-50 között visszatér egy időre a csak 2 szín, a kék és a zöld használata. Ekkor leg­feljebb a kék kötényeken alkalmaznak oldó színként fehér fonalat is. 1960 felé, a színtobzódás idején „melírozott" fonallal is varrtak néhányan. Volt, akinek tetszett, de olyan is, aki „hypósnak" nevezte. Ebben a kifejezésben benne volt az ítélet-nyilvánítás is. A lakásban használt térítőkön, függönyökön megjelenhettek a színessel, vagy csak fehérrel var­rottak is. Az ajtó üvegablakán folytatta utóéletét, pl. a „sata", a menyecske fehér köténye, ha ő már nem vehette fel. 25 De a templomi holmikat csak fehér lyuk­hímzéssel díszítik ma is. Fehér itt a horgolt csipke­terítő is. A lakásban horgolt terítőt nem, de „vitrázst" és vánkosvéget 1920-1930 között még alkalmaztak. V. A NAGYTARCSAI BETŰK, FELIRATOK, MINT EGYENÉRTÉKŰ MOTÍVUMOK Feltűnő, hogy Nagytarcsán sokféle textilen, sokszor jelenik meg szöveg szép, fegyelmezett sorban, művé­szien megformált és díszített betűkkel írva. A 19. szá­zadban textilen nem láttuk, de az 1846-ban készült káposztagyalun 26 is ilyen a felirat. Az ezután követ­kező években - a 20. század legelején - pedig fejlő­dött, virágdíszekkel gyarapodott, egyenlő értékűvé vált a legszebb virágokból álló sormintákkal. Nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy a nagytarcsai díszítő­művészetben a szövegírás, a betűhasználat egyedi az előfordulást illetően is, formája és díszeinek megkompo­nálása szerint is. Egyedi, mert a más, díszítőművé­szetükről méltán híres településekkel ellentétben itt eleve dekorációnak szánták, nemcsak közölni akartak vele valamit. 27 A kék kötényeken - akár férfinak, nőnek, vagy gyereknek készült - a „vasalt", ünnepi fejkendőkön, (20. kép) a férfiingek állógallérján és a gombolás alatti „foltcsíkon", a „literkén", 28 a női ingek „literkéjén", a főkötő csipke feletti részén, a zsebkendők, jegyken­dők sormintája „koszorúja" fölött belső koszorúként, de még a díszvánkosok végén és sok ágyterítőn is ott találjuk viselőjének, tulajdonosának a nevét. A jegy­kendőkön, a „Házi áldásokon", a falvédőkön és az ünnepi sifon abroszokon szöveget is olvashatunk. Ezek a nevek és feliratok, a virágsorokkal egyenértékű ékességei a hímzett textíliáknak. A Nagytarcsán írt be­tűkről ezért külön kell szólnunk. Kétféle betűtípust különböztetünk meg. Az egyik a nyomtatott „gót" nagybetűk formája, amelyek a 20. kép. Gót és latin betűk a vasalt kendőről 1910-1920 körül 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom