Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében
19. kép. Solymári család a 20. század elején. A karonülő kisfiún bő ruhácska, (rock), nyakfodor és kék melles kötény van. A nagyobb fiúcska kötényén hímzett monogramja látható. A kisiskolás fiú öltözete felnőttes, ugyanolyan, mint édesapjáé. kaptak. Az első áldozó leányok öltözete: magas szárú bőrcipő, fehér harisnya, fehér- vagy fehér alapú húzott szoknya és csipkekötény, fehér juppel, mirtuszkoszorú. Első áldozásra, bérmálásra mindig kibontották és leengedték a hajukat. (A Mariazellben készült képeken ugyancsak kibontott hajjal állnak a Máriaszobor mellett azok a lányok, akik először látogattak a kegyhelyre.) Télre a ruhadarabok meleg, vastag anyagokból készültek, alulra a kezeslábas, fölülre meleg vállkendő (halstuch) került, fejükre meleg kendőt kötöttek. 19. századi fényképeken előfordul, hogy pruszlikos-vállkendős öltözetű nyolc-tíz éves kislány fején ugyanolyan sopf van, mint édesanyján (Budakeszi). A kislányok haját egy ágba fonták, leginkább úgy, hogy a fejtetőn összefonták a haj egy részét, s ezt belefonták a tarkón kezdődő fonatba. Néhányukon fültől fülig érő keskeny bársonyszalag látható. A kisfiúk 3-4 éves koruk táján kaptak nadrágot színes vászonból, posztóból, kordból, pantalló szabásút, ami boka fölött végződött. Magas szárú cipőjük volt. Köznap színes, télen flanel inget és kötött ujjast viseltek. Ünnepen a helyi divat szerinti egy- vagy két sor gombos lajbit, felöltőt, csizmát és kalapot viseltek. A budaörsi 7-8 éves iskolásfiúk a csoportképen mindnyájan a felnőttek viseletében vannak. Ellenzős nadrág, magyar vágású csizma, kötött ujjas és sűrű gombos lajbi van rajtuk. A mellényre némelyek melles kötényt, mások kiskabátot, jankl-t vettek fel, ez utób20. kép. Lányok ingvállas-pruszlikos templomi öltözetben. A kislány búbos ingben, bársony leibliben van, melyen látszik a fehér madeiras kantár. Az iskolát kijárt leányt megillette a fehér, csipkés vállkendő. Solymár, 1910-es évek. binak három, a felnőttek között egymás után divatba jött formája (nagy hajtókás, bársony galléros, újabb, két soros gombolású) is látható a képen, kezükben tartják a kis karimás, gömbölyű tetejű kalapot. LEGÉNYKÉK. Télen a fiúk bélelt posztókabátot és kis kucsmát hordtak. Zsámbékon, Budaörsön, Solymáron, Csobánkán nemcsak a legények, de a fiúk vasárnap délutáni öltözékéhez hozzá tartozott a nyakba akasztott, fényes kék melles kötény, amire névbetűjüket hímezte anyjuk. Viselése - mint utaltunk rá - valamikor általános lehetett. A legények felnőtt- és házasember korukban is ugyanilyen öltözetben jártak, kisebb eltérés csak a viselés módjában mutatkozott ott, ahol később tértek át a városi szabású férfiruhára. A legények pl. kigombolva, vagy félig gombolva viselték a lajbit, az emberek nyakig begombolták. Vasárnap délután a legények a vállukra vetett kiskabátban jelentek meg, a fiatal házasok is, a családos férfiak viszont belebújtak. Közösségbeli státuszuk változását a ruhájukra tűzött jelvények (szalagok, bokréták) fejezték ki, amiről a férfi-öltözeteknél már szó esett. LÁNYOK. A 12-13 éves, az iskolából kikerült lányok ruhadarabjai megegyeztek a nagylányokéval, bár sok volt közte az öröklött darab, és egyszerűbb anyagok felhasználásával készítették. Testhezálló ünnepi ujjast, jangedlit azonban csak az eladósorba került lányok kaptak, a fiatalabbak ujjasa a juppel volt. A hajukat azonban - legalábbis ünnepen - ugyanúgy kontyba 69
