Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében

г különböző árnyalata, a legsötétebb zöldes-fekete volt. Házilag készítették el. A 70 centiméteres vásznat természetes szélességében hagyták, levágtak egy hoszszúkás darabot. Alját felszegték, oldalait a gyári szeges képezte. Felső végének két sarkát derékszögben visszahajtották és rendszerint fehér cérnával, varrógéppel meggépelték. Ez adta a mellrészt, melyhez saját anyagából vagy gyári szalagból, danubiábol nyakba akasztót varrtak, a derékrészre megkötőket. (5. kép) A férfikötény dísze lehetett az összehajtás vonala, de előfordult a mell közepére hímzett monogram is. Ez a századelőn a legények kötényén volt elterjedt díszítés, Zsámbékon, Nagykovácsiban, Vörösváron, Solymáron. Az 1930-as években a csobánkai legények még - virágkoszorúba illesztett - névbetűjükkel hímzett melles kötényben mentek a táncba.

18 Templomba soha nem kötöttek kötényt, de mellénnyel felvéve mindenütt a vasárnap délutáni ünnepi, félünnepi öltözet része volt az első világháborúig. Megkötőjét derekukon körbe véve elől kötötték meg félbokorra. Hidegben a rövid kabátot föléje vették fel. 1910-ben egy perbáli lakodalomban a kisvőfélyek, 12-13 éves legénykék a kiskabátjuk alatt fényes kötényt viselnek. Ünnepre, jeles alkalmakra azonban csak az új kötényt vehették fel: azt, amelyik még nem volt mosva, fénye szépen látszott. Új kötényt kötöttek a budaörsi férfiak a temetésekre, a búcsú délutánján. Mosott kötényben lehetett átmenni a szomszéd településre, ügyeket intézni, vásárba. A házilagos előállítás következtében a család tagjai rendszerint egyszerre kaptak új kötényt. A már mosott kötényt vették fel, ha a faluba kimentek, a többször mosottat, fakultat pedig munkához, a ruha védelmére. Piszkosabb munkához egyszerű zsákvászon kötényt (sockfierter) is kötöttek. A gazdálkodók köténye kék színű volt, s ha szekérre ültek, a bal sarkát a jobb oldalon a derekukba tűzték, hogy szabadabban mozoghassanak benne. Alá kötött ujjast, köznapi mellényt (vagy mindkettőt) vettek. A melles kötény munkakötényként való viselése a magángazdaságok fennállásáig, a század közepéig általános volt, s még jelenleg is előfordul. A falubeli szolgáltató iparosok, pékek, hentesek, boltosok, kocsmárosok emlékezet óta fehér melles kötényt kötöttek. Törökbálinton a többi iparos, asztalos, bognár, cipész stb. zöld kötényt viselt, általában a kovács is, aki a műhelyben bőrkötényt kötött. A mellény fölött viselt ujjas lajbi, kiskabát neve általában janid, janker, Pomázon janga. (A nők bélelt, elől kapcsos vagy gombos ujjasának a neve jankel, jangedli.) Ez a megnevezés a magyarság körében is ismert, a zárt nyakú kiskabát ruhadarab német eredetére utal.

19 Két sor gombos, egymásra hajló elejű, kihajló gallérú, ami a Dunakanyarban kisebb, a Budai hegységben szélesebb. A gallér a századfordulón még egészen nagy volt, s nem feküdt ki a mellrészre, hanem ívesen hajlott ki és lefelé, a derék irányába. A környékbeliek szerint ez a gallérforma tette a kiskabátot jellegzetesen németessé. A két sor gomb elhelyezése a lajbihoz hasonlóan a hajtókán is folytatódik, majdnem a vállig tart. A jankl szabásában és megjelenésében azonos a magyar férfiviseletben az álló nyakú dolmány szerepét átvevő galléros mándlival. (A mándli kifejezés egyedül Csobánkán volt ismert nagykabát jelentésben.) A janker a 19. században még rövid volt, csak derékon alul érő. Később hosszabbodott, a kihajtója kisebb lett. Míg a zsinóros magyar nadrágot minden sváb településen viselték, a zsinóros felöltő emlékével csak néhány helyen találkoztunk. S kevés fénykép van, ahol férfiakon paszományos gombolású kabát látható, azaz magyaros öltözet. (6. kép) A többi posztó ruhadarabhoz hasonlóan a sváb kabátok színe a 19. század végén még inkább világos- és sötétkék, szürke volt, csak a századfordulón lett fekete. A posztóból vagy finomabb szövetből készült ünnepi kiskabátokon az 1890-es évektől előfordul, de az 1910-es évekre 4. kép. Budaörsi család 1900 körül. A fiatal emberek félig nyitott, sűrű gombos mellényben és vállra vetett kabátban vannak. A nők szűk, kapcsos jankerlben, mely alól kilátszik a vállkendő. Az aszszonyon jellegzetes keményített, hátra kötött fejkendő van. 5. kép. Férfiak vasárnap délután. Az ing vagy a lajbi fölött fényes kék kötényt viselnek. Budaörs, 1930-as évek. 53