Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében
6. kép. Budakeszi férfi. Az 1880-as években sűrű gombos, zárt lajbit, nyakravalót, rövid kabátot, zsinóros nadrágot és -puha szárú csizmát visel. divatba jött a bársonygallér. A vőlegény az ellenzős nadrághoz mellényt és két soros gombolású, bevágott zsebű (vagy zsebet imitáló rátétes), keskeny hajtókás kiskabátot csináltatott, melynek felső, nyak körüli részét fekete bársonnyal vonták be. A törökbálinti vőlegény jankl-]a finoman díszített. Gallérjának felső része bársonnyal bevont, alsó ívét pedig nyargalásos gépi tűzés díszíti. Ezt az öltözetet viselte idős koráig ünneplőként. A falukbeli iparosok, mesteremberek a 19. század végi fotókon városi szabású, bársonygalléros felöltőt és pantallót viselnek. A parasztlegények a vastag, díszes gallérú posztókabátot csizmanadrággal, a mesteremberek, a fővárosba járó munkások különböző szövetekből varratva pantallóval hordták. Némely településen, például Törökbálinton már a század elején városi felöltő, pantalló és cipő volt a vőlegény ruhája. Az ünnepi öltözetnek néhol helyi változata is kialakult. Ilyen a solymári vőlegény, illetve a Katalin bálra választott legény-elöljáróság fehér kabátja. Ez megőrizte a korábbi férfikabátok rövid, magasan záródó, hajtókás, két sor gombos szabásvonalát. Fehér ripszből varrták. A mellénnyel viselt kiskabát nemcsak ünnepi ruhadarab volt. Viselték köznap is, munkához a viseltes vagy megörökölt darabokat, a faluba, piacra stb. menni a jobbakat. Félünnepi férfiviseletben a 19. század végén még gyakori volt a sötét árnyalatú, kockás szövetből varratott kiskabát. A fényképeken legények viselték. 7. kép. Schvenk Ignác csobankai építőmester 1873-ban. Öltözete legombolt hajtókájú jankl, selyem nyakravaló, jómódját tükrözi a zsebóra viselése. A betelepülők magukkal hozott öltözetének része volt a nyakravaló, amit az 1910-es évekig viseltek. A fekete glott, illetve a fekete és tarka selyem nyakravalót mindenféle inghez felkötötték. A 19. század végén még nyakravalót viseltek, ahogyan korabeli fényképeken látjuk: az idős gazdának sötét ingéhez sötét színű, sál formájú és csokorra kötött nyakravalója van, ugyanolyan a kőművesmesternek is. (1. kép, 7. kép) A huszadik századra a nyakravaló kiment a divatból. Ahol mégis feltűnik a férfiviseletben, már szögletes, fejkendő formája van: Budaörsön a nyakatlan inghez lazán megkötött, háromszögletűre hajtott piros vagy tarka selyemkendőt vettek. 20 A férfiak az ingre mellényt, hidegben gombos, kötött ujjast (Strickjacke) vettek fel. Ez a ruhadarab sváb jellegzetességnek tekinthető, a kisebb-nagyobb fiúgyerekek mindennapi öltözetének része volt, de ősztől tavaszig minden korosztály viselte, sőt az asszonyok is hordtak hasonlót. Nagyobb fiúgyerekeken, a harmincas évektől egy-egy legényen is lehet látni mintásán kötött ujjast - ez utóbbi formájában és funkciójában kabátféle, s vasárnap délutáni ünnepi öltözet volt. Hasonlóan kabát funkciója volt a vastag szövet felsőingnek. Még a betelepülők hozták magukkal nyugatról a fehér ing fölött viselt vastag, ingforma ruhadarabot, melyet szövetből, bársonyból, barhentből, álló nyakkal, selyemmel, bársonnyal szegve készítettek. A nadrágon kívül csípőig ért. A legények vasárnap délutáni ünneplő öltözetéhez tartozott. 21 Csobánkán a sváb férfiak az 1940-es években még hordtak az ing fölött 54
