Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Kocsis Gyula: Családrekonstrukciós vizsgálatok a XVIII. század második felében

KOCSIS GYULA (Kossuth Múzeum, Cegléd) CSALÁDREKONSTRUKCIÓS VIZSGÁLATOK A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN CEGLÉDEN* Az 1780-as évekre nyolcezres lélekszámot is elérő Duna-Tisza közi nagy mezőváros, Cegléd levéltára meglehetősen szűkölködik a város XVIII. századi történetének vizsgálatát lehetővé tévő forrásokban. A városi tanács üléseiről készült jegyzőkönyvek hiányáért azonban kárpótolja a kutatót a városi adminisztráció által készített vagyonösszeírások (dicalis összeírások) szinte hiánytalan sorozata. Ezekből megismerhetjük a lakosság gazdaságainak szántó- és szőlőterületét, az állatállományt, az élelmiszeripari berendezéseket (malmokat, pálinkafőző üstöket), valamint képet kaphatunk a céhes iparosok létszámáról, háztartásaik adótárgyairól. A társadalomtörténeti vizsgálatot más oldalról a ceglédi felekezetek papjai által hónaprólhónapra vezetett feljegyzések - keresztelési, házassági és halotti anyakönyvek - segítik. Ezeken kívül a Római Katolikus Oplébánia levéltárában egy vaskos kötetben megőrződtek az 1773-ban, 1776-ban, valamint 1782-ben a Cegléden élő katolikusokról és evangélikusokról készített lélekösszeírások is. Az említett esztendőkben a lakóházak sorrendjében haladva írták össze egy-egy ház minden lakóját az újszülöttől az aggastyánig, valamint azt is, hogy milyen - rokoni, vagy társadalmi - kapcsolatban áll a ház gazdájával. A lélekösszeírásokból tehát a családnagyság és a háztartás szerkezete is rekonstruálható.

1 Erre a fentebb említett forrásbázisra alapozva fogalmazódott meg a „Család- és háztartásszerkezet változásai a XVIII. század utolsó harmadában - Cegléd" című kutatási terv.

2 Ebben több olyan részelemzés elvégzése is szerepel (pl. a népesség dinamikája, a különféle háztartástípusok gyakorisága, az egyéni- és családciklus hatása a háztartásra és a gazdaságra, a háztartástípus és az üzemszervezet összefüggése a paraszti és iparos háztartásokban, stb.), amely szükségessé tette az egyes családok történetének összeállítását, - történeti demográfiai szakkifejezéssel - a családrekonstitüciót. A jelen tanulmány címében azonban a családrekonstrukció kifejezés szerepel, ennek indoklására később még sor kerül. A CSALÁDREKONSTITÚCIÓS VIZSGÁLAT

3 A történeti demográfia egyik legfontosabb forráscsoportját az egyházi anyakönyvek képezik. A történészi köztudat úgy véli, hogy az anyakönyvek vezetését az 1545-1563 között ülésező tridenti zsinaton rendelték el. A veszprémi zsinat által hozott egyházi rendeletek azonban már 1515-ben előírják, hogy a lelki rokonság számontartása céljából a plébános vezessen egy könyvet, amelyben a gyermek, a szülők és a keresztszülők nevét és a keresztelés időpontját kell fejegyezni.

4 Ezen rendelet, majd későbbi megújításai ellenére azonban az anyakönyvezés ennél sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza Magyarországon. A legkorábbi anyakönyvek a XVII. századból maradtak fent,

5 az anyakönyvezés általánossá válásáról pedig csak a XVIII. század közepe óta beszélhetünk. Az egyházi anyakönyveket a történeti és a néprajzi kutatás régóta hasznosítja elemzéseiben. A legelterjedtebb és legegyszerűbb mód az, hogy a születések (keresztelések), házasságkötések és temetések menynyiségét évente megszámolják, majd a számadatokból idősorokat állítanak össze és így kísérik figyelemmel a népmozgalmi tendenciákat, - a természetes szaporodást, vagy fogyást. A házassági anyakönyvekből havi bontásban gyűjtött adatsorokkal az esküvők szezonalitása tanulmányozható.

6 A házassági anyakönyvek alapján elvégezhető lokális endogámia-exogámia vizsgálatot a néprajzi csoportok körülhatárolásának jól működő eszközeként használják a néprajzkutatók.

7 Az életmódra is vonatkoztatható tanulságot hordoz a halálozások havi ingadozásának vizsgálata abban az időszakban, amikor az anyakönyv még nem közli a halál okát. A történeti demográfia eddigi megállapításai szerint a téli hónapok halálozási csúcsait a légzőszervi, a nyár végi csúcsokat pedig az emésztőrendszeri betegségek okozták, míg a kora nyári csúcs a táplálkozás hiányosságára, az éhezésre enged következtetni.

8 Jelen dolgozat szerzője például egy, a ceglédi anyagon végzett korábbi elemzésében visszatérő járványokat tudott megfigyelni az 17721785 közötti esztendőkben, amelyek elvitték a tíz év alatti gyermekek felét.

9 A gyermekhalandóság magas arányát jelzi a jelen vizsgálat során készített azon táblázat (1. ábra), amely családnagyság szerinti bontásban mutatja be az életben maradt gyermekek számát. Az ilyen típusú elemzéseket nem nominális vizsgálatnak nevezi a történeti demográfia, mert csak a különféle szempontok szerint gyűjtött és csoportosított számadatokat vizsgálja. 41