Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Forró Katalin: Kortesnóták szerepe a dualizmuskori választási kampányokban

FORRÓ KATALIN (Tragor Ignác Múzeum, Vác) KORTESNÓTÁK SZEREPE A DUALIZMUSKORI VÁLASZTÁSI KAMPÁNYOKBAN A kortesnóták tudatos gyűjtésére Szendrey Zsigmond már 1925-ben ráirányította a figyelmet.

1 Szempontokat is kínált a „kortörténeti szempontból pedig éppen elsőrangú források" műfaji feldolgozásához. A kutatók érdeklődését azonban nem keltették fel a hagyományos folklór műfajok perifériájának számító versek. A kortesnóták egy-egy választási kampány termékei, s a választás elmúltával időszerűségüket is elvesztették. Ezeket később nem énekelték, csak a lejegyzett szövegek maradtak meg. Az '50-es években megjelent csekély számú szakirodalom

2 a munkásfolklór közé sorolta a kortesnótákat. A szociáldemokrata, az agrárszocialista választási mozgalmaknak is része volt a kortesnóta, amelyet a pártközpontok a pártsajtó útján terjesztettek. Ujváry Zoltán

3 a gömöri gyűjtései során felbukkant kortesnótákat elsősorban tartalmi sajátosságaik alapján elemezte, s rámutatott, hogy a további gyűjtés és feldolgozás hozzájárulhat „a parasztság politikai érdeklődésének vizsgálatához".* A váci Tragor Ignác Múzeum történeti gyűjteménye számos kortesnótát őriz. Ezek az alkotások a választási kampány, a választási kommunikáció szerves részét alkották, s nemcsak a korabeli politikai erőviszonyokat, a választást befolyásoló kommunikációs eszközök felhasználását, hanem a választópolgár politikai mentalitását is tükrözik. A VÁLASZTÁSI RENDSZER SAJÁTOSSÁGAI A kiegyezés után a választást még az 1848: V. te.

5 szabályozta. Az 1874: XXXIII. te.

6 módosította a választói jogosultságot. Míg a korábbi törvény a jövedelem alapján vonta meg a cenzust, addig az 1874-es módosítás a befizetett adóhoz kötötte a választójogot. A váci választókerülethez 1892-ig Vác mellett a „homoki községek", azaz Szada, Veresegyháza, Kisszentmiklós/Őrszentmiklós, (Vác)Kisújfalu, (Vác)Hartyán, Kisnémedi, Sződ, valamint a Galga-mentéről Aszód, Verség, Kartal, Iklad, Domony, (Galga)Mácsa, Zsidó, Ácsa, Csővár, Püspökhatvan, Tótgyörk/Galgagyörk, (Püspök)Szilágy, (Vác)Bottyán, Csornád, (Vác)Rátót és (Vác)Duka községek tartoztak. 1887-ig három-, majd ezt követően ötévenként írtak ki választásokat. A törvény részletesen szabályozta a szavazás lebonyolítását is. A szavazás nyilvánosan, élőszóval zajlott, de nem csupán ez befolyásolta a szavazópolgárt. A szavazásra pártonként gyülekeztek az egy-egy településről érkezettek. Szavazni is egy tömbben vonultak, így a tényleges voksolást megelőzően is nyilvánvaló volt az egyén „pártállása". A dualizmus korának parlamenti pártviszonyait a „közjogi kérdés", azaz a kiegyezéshez való hozzáállás határozta meg. A kiegyezést támogató 67-esek (Deák Párt, majd a Szabadelvű Párt, végül Nemzeti Munkapárt) és a kiegyezést ellenző 48-asok alkották a két legnagyobb parlamenti pártot a vizsgált időszakban. Az 1905/1906-os választásokat kivéve stabil 67-es alapon álló kormányzati rendszer volt hazánkban, annak ellenére, hogy a magyarlakta területek általában 48-as programmal induló ellenzéki jelöltet juttattak be a parlamentbe. A nemzetiségi választókörzetek általában kormánypárti jelöltre adták a voksukat, míg a nemzetiségi és magyarlakta területek közé eső puha körzetek politikai magatartása ambivalens volt, nagyobb lehetőséget adva a telekvásárlásnak.

7 A váci választókerületben jelentős számú nemzetiségi választó volt, a Függetlenségi és 48-as párti jelöltek győzelmi esélyei mégis nagyok voltak: 11:4 arányban (az időközi választásokat is beszámítva!) nyerték meg a választásokat. A két nagy párt mellett az 1884-es választások alkalmával a közjogi alapon álló Apponyi-féle mérsékelt ellenzék is állított jelöltet, s nyerte meg a választást. 1896-tól egy új módon politizáló párt, a Katolikus Néppárt is részt kért a hatalomból. Míg a nagy pártok közti különbségek közjogi kérdésekben jelentkeztek, addig a Néppárt programjában mást helyezett előtérbe. Az egyházpolitikai törvények elleni fellépést ötvözték a liberális gazdaságpolitika támadásával. Ez utóbbi szocialisztikus színezetet adott a programnak. 1906-tól az MSZDP is állított jelöltet. Esélyük ugyan nem volt a győzelemre (1906-ban 5 db, 1909-ben 2 db, 1910-ben 1 db szavazatot kaptak), de nézeteik szabad hirdetésére, nagygyűlések tartására a választási kampányidőszak jó lehetőséget jelentett. Nemcsak a programokban, hanem a politizálás módjában is alapvető különbségek mutatkoztak a régi és az új pártok között. Mivel jogszabály tiltotta a politikai jellegű egyesületek hálózattá alakulását, a dualizmus korában a pártoknak nem lehettek helyi tagszervezetei,

8 csak mint választási pártok léteztek. Ezt támasztja alá Gajáry Géza polgármester 1893. június 13-án keltezett, Pest megye főispánjának küldött hivatalos levele, amelyben jelenti, „hogy Vácz városában pártkörök nem léteznek, a mennyiben országos képviselőválasztások alkalmával alakulni szokott pártok, a megejtett választás után felosztanak".

9 A Néppárt már nem választási klubpártként, hanem a katolikus egyesületeket 125