Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Forró Katalin: Kortesnóták szerepe a dualizmuskori választási kampányokban

tagszervezeteinek tekintő, pártirodával rendelkező politikai erőként szerveződött.

10 A helyi politizálást is fontosnak tartva a párt különös figyelmet fordított a propagandára. A szószékeken kívül - ahol volt rá lehetőség - saját sajtóorgánummal is rendelkezett. Vácott ezt a szerepet a Rózsahegyi Gyula kanonok, a Néppárt helyi szervezetének egyik alapítója által szerkesztett Váci Közlöny töltötte be." Ezeknek köszönhetően a Katolikus Néppárt viszonylag rövid idő alatt széleskörű ismertségre, nagy népszerűségre tett szert. Mindez persze nem gátolta a korabeli (Gajáry párti) sajtót abban, hogy megkérdőjelezze párt mivoltát. „Mivel tudtunkkal a néppárt, mint számba jöhető politikai párt, Vácon nem létezik. Mert a létet egy pártnak az adja meg, ha magát annak módja és rendje szerént szervezi és megalakul. (...) Sem alakuló gyűlést soha nem hirdettek, sem elnököt, központi bizottságot nem választottak, pedig ezek éltető szervei egy pártnak."

n Ugyan tűlzó, és nem kevéssé kortesfogásnak tűnő a megfogalmazás, mindenesetre a korabeli gondolkodás szerinti pártfogalom tükröződik benne. Eszerint párt az, amelyik bizonyos cél (azaz a választás) alkalmával létrejött, meghatározott formai követelményeknek megfelelő politikai csoportosulás. A Katolikus Néppárt szervezeti formája modernebb volt, épp ezért nem illeszkedett a korabeli magyar pártstruktúrába. A VÁLASZTÁSOK LEBONYOLÍTÁSA A választások előkészítése, a kampány megszervezése, majd a szavazás lebonyolítása meghatározott forgatókönyv szerint zajlott. A viszonylag rövid ideig tartó kampány a jelöltállítással vette kezdetét. A jelölt elsőként a jelölőbizottsággal találkozott, majd - ha elfogadta a jelölést - bemutatkozó pártvacsorán vett részt. A jelöltek lehettek helyi prominens személyek, vagy a pártközpont által delegált, a kerülethez nem kötődő politikusok. Hivatalossá akkor vált a jelölt, ha jelöltségét a pártközpont jóváhagyta. Egy párt általában egy jelöltet állított a kerületben, s így a más-más pártot képviselők indultak a választásokon a mandátumért. Előfordult azonban, hogy azonos pártállásúak csaptak össze. Ez történt a váci választókerületben 1909-ben, mikor a helyi 48-asok Miltényi Aurélt jelölték, míg a párt hivatalos jelöltje Preszly Elemér volt. (A harmadik jelölt, a szocialista Tarczai Lajos esélytelenül indult.) Ebben az esetben a választók befolyásolásának módja eltért a megszokottól, nem a párthovatartozásra, hanem a személyre esett a hangsúly a propagandában. A személyiség és a pártállás közti elsőbbség kérdése nemcsak az azonos párti jelöltek esetében merült fel, hanem akkor is, mikor az egyébként 48-as érzelmű kerületben Apponyi-párti vagy szabadelvű jelölt mellett korteskedtek. A jelölt a választókkal választási körútja során találkozott. A választókörzetek nagyobb városait személyesen kereste fel, a kisebb településekre a helyi viszonyokat jól ismerő főkortes utazott. A vidéki városokban általában egy alkalommal jelent meg választói előtt a jelölt, s tartott - a főtéren vagy az időjárási viszonyok szerint nagyobb helyiségben - nagygyűlést, ahol előadta választási programbeszédét. A váci választókerület központja Vác volt. A jelöltek általában itt kezdték a kampánykörútjukat. Ezt követte a vidéki települések meglátogatása. Az 1875-ös választáskor ifj. Ráday Gedeon vidéken kezdte kortes körútját,

13 mivel a vidék támogatására számított - az addigi képviselő, Degré Alajos ugyanis váci volt. Ráday jól mozgósította a vidéket, megnyerte a választást. A kampányidőszak legfontosabb feladata a szavazók toborzása, a szavazóbázis megteremtése. A választópolgárok csak a három-, majd ötévenkénti választásokkor váltak fontossá a nagypolitika számára. Helyi szinten nem működtek, nem működhettek folyamatosan pártkörök, ami nehézkessé tette a politikai szocializációt. A kötődés a közjogi alapon álló pártok felé elsősorban érzelmi jellegű volt, amelyet ügyes kampányfogásokkal manipulálni lehetett. Ahol a pártkötődés kisebb, a pártok szervezettsége gyenge, a kampány a választópolgárok összességét célozza meg.

14 Belőlük kellett viszonylag rövid idő alatt biztos szavazóbázist kiépíteni, azonos érdekű egyének csoportját létrehozni. A sajtótermékek, politikai röpiratok hatása korlátozott volt, mivel még 1906-ban is a választásra jogosultak 20%-a írástudatlan volt.

15 A plakátok szerepe nem csupán a rajtuk megjelenő írásos tájékoztatásban rejlett. A jelölteknek különböző színű jelvényeik voltak. A 48-asok és a 67-esek jelvényei nem voltak állandósultak, nem kötődtek szorosan a párthoz, választásról választásra változott a tollak színe. Állandó szimbóluma csak a Katolikus Néppártnak - aranyszínű búzakalász - és az MSZDP-nek volt. A plakátok színe azonban megegyezett a tollak színével.

16 Plakátot csak a párt támogatójának házfalára, kapujára lehetett kitűzni. A közvéleményt eleve befolyásolhatta az, ha egy településen nagyon sok azonos színű plakáttal találkozott. A kampány a személyes kapcsolattartásra épült, s a hangsúly az írásos propaganda helyett a szóbeli meggyőzésen alapult, legyen az a kocsmai agitáció vagy a nagygyűlés. Természetesen a szavazat megvásárlása, a szavazók pénzbeli, természetbeni támogatása is a kampányfogások része volt. 1899-től azonban tilos volt a kampányidőszakban az etetés, itatás, vesztegetés és a hivatalos hatalommal való visszaélés.

17 A mandátum megsemmisítését jelentette, ha valakiről kiderült, hogy vesztegetés árán próbált szavazatokat szerezni. A szigorúság ellenére a szavazók - a választás napján - mégis számíthattak egy jó ebédre. A Függetlenségi és 48-as Párt elnöksége az 1910. június 1-én megtartandó választásra dr. Preszly Elemér minden szavazója részére utalványt adott, melyet a szavazópolgár az utalványon feltüntetett vendéglőben válthatott be. Az utalvány felmutatója kapott: 1 nagy pörköltet, fél liter bort, 1 üveg szódavizet, 2 darab kenyeret és 2 darab rövid szivart, mindezt 1 korona 60 fillér értékben.

18 A kampányidőszak legfontosabb figurája a kortes. 126