Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

bocsássa az épületét, az utóbbi években magas bérleti díjat kérnek a termekért. A megújítás sajnos csak részben sikerült. Ennek az időszaknak fontos újdonsága volt a Marosi Ernő professzor erkölcsi támogatásával újból bevezetett művészettörténeti képzés. Egy fiatal művészettörténész, Jernyei Kiss János vállalta a tanítást az osztályon. Olyan hallgatók részvételére számítottak, akik mélyebben érdeklődnek a művészetelmélet iránt, vagy az egyetem művészettörténet szakára óhajtanak jelentkezni. Az itteni metódus mégis több volt a megszokott egyetemi előkészítőknél, mert a hallgatók a műhelyekben bekapcsolódhattak az általuk választott szakon folyó gyakorlati munkába is. így új szemlélettel, új ismeretekkel felvértezve közelíthettek a művészetelméleti problémákhoz, ellentétben a bölcsészkarok kissé egysíkú, a művek születésétől, az anyagoktól elidegenedett szemléletével. Az osztály nyitva állt az egyébként más szakokon dolgozó, érdeklődő hallgatók előtt is. Az oktatáshoz bécsi szakmai utazások kapcsolódtak, a művésztanárok vezetésével. Újra meghívást kapott a tanári karba Mizser Pál, aki szerette volna visszaállítani az első korszak kreatív műhelyeinek szellemiségét. Törekvése széles visszhangra talált, osztálya nagy népszerűségnek örvendett. Új hallgatói rétegek megcélzásának lehetősége is körvonalazódott. Végzett építészek jelentkeztek a szabadiskolára, akik rajzi továbbképzésüket óhajtották ilyen formában megoldani. Újra beindult a nagy hagyományokra visszatekintő sokszorosító grafika osztály, vezetője a hajdani szabadiskolás Csipes Antal grafikus- és iparművész, aki az osztályon belül a textiltervezés bevezetésével is próbálkozott. Az oktatást sikerült kiterjeszteni a szabadiskolán kívüli időszakra, a helyi általános iskolában művészeti fakultációként megjelent a képzőművészet és művészettörténet oktatás a Baráti Kör alapítványa, a Zebegényi Képzőművészeti Alapítvány támogatásával. 1997-98-ban rövid időre visszaállt a múzeum és szabadiskola régi egysége, mert a múzeum szakalkalmazottad kérték fel az iskola vezetésére. A Kórusz József által meghívott tanári kar egy része kicserélődött. Szegedi Csaba és Magyari Márton helyére Csáky Róbert lépett a festő osztályon. A kerámia osztályt Szegedi Zsolt és Kemény Péter vezette. A tűzzománc oktatást Morvay László Tóth Krisztinának adta át. Kísérletet tettünk a számítógépes grafikai képzés bevezetésére Énekes Ferenc tanár úr irányításával. Természetesen fontosnak tartottuk az elméleti kurzus munkájának folytatását. (23. kép) A szabadiskola alapításának harmincadik évfordulójára (1997) egy emlékülést szerveztünk, ahol régi tanárok és hallgatók idézték fel az elmúlt évtizedek eseményeit. Igyekeztünk felkutatni és meghívni minden egykori művésztanárt egy csoportos kiállítás erejéig. A névsor összeállítása a teljesség igényével sikerült, a kiállításról sokan hiányoztak, de így is imponáló anyag jött össze. A festményeket és grafiká23. kép. Pillanatkép a Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola életéből 1997. kat a Szőnyi Múzeum időszaki termeiben helyeztük el, a plasztikákat a verőcei Gorka-házban láthatta a közönség. így kis időre egymás mellé kerültek a régi és új tanárok, a különféle irányzatok képviselői, de a hely szelleme, ami mindnyájukat megérintett egyszer, erős összekötő kapocsnak bizonyult. A dokumentumokból, fotókból, az egykori hallgatók munkáiból készült összeállítás a múzeum vetítőjében kapott helyet. Pályázati támogatás segítségével megjelentettünk egy kis katalógust, „A zebegényi szabadiskola harminc éve" címmel, mely egy összefoglaló tanulmánynyal, Dániel Kornél, Végvári Lajos, Mizser Pál viszszaemlékezéseivel igyekezett feldolgozni az iskola történetét. Klemmné Németh Zsuzsa a fellelhető összes dokumentum alapján állította össze a tanárok névsorát, sok fotó és néhány hallgatói munka reprodukálásával talán sikerült visszaadni mások számára is valamit abból a három évtizedből, ami nagyon sokunk számára fontos volt, és máig magunkban őrzünk.

34 A XXX. évforduló lehetőséget kínált a visszatekintésre, összegzésre és a jövő átgondolására. Úgy éreztük, hogy érdemes újra felidézni Szőnyi szellemiségéhez híven a szabadiskola eredeti alapgondolatát: a mesterség tiszteletére, a technikák, az anyagok szeretetére tanítani a növendékeket. A klasszikus értelemben vett képzőművészetet oktatni, melyben nagyon fontos szerep jut a műhelymunkának, a régi technikák varázsának, de az új szellemű kreativitásnak is. Ez alatt a két év alatt sikerült maximálisan kihasználni azt a szellemi hátteret, melyet a múzeum közelsége nyújtott. A hallgatók rendszeresen tanulmányozhatták a muzeológusok irányításával Szőnyi grafikai anyagát, használhatták a múzeum könyvtárát. A vetítőben filmvetítéseket tartottunk filmesztétikai előadásokkal összekapcsolva. Megnőtt az esti előadások, a tanulmányi kirándulások száma. Újra felerősödött a közösségépítés igénye. Bővültek azok a kis körök, 91