Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

melyek egyre több réteget, egyre többféle embert vonzottak ide. Újra megjelentek a külföldi hallgatók, az Amerikában, Fanciaországban élő magyarok gyermekei közül többen jöttek el, és vitték a romantikus tábor, a múzeum és az iskola varázsának hírét, a szülők ösztöndíjak felajánlásával igyekeztek támogatni az iskola működését. Néhány szponzortól és pályázatok útján sikerült több hallgatói ösztöndíjat szerezni, melyekre az egész országból lehetett pályázni. Jelentkeztek az építészek, rendszeres továbbképzésük egyik helyszíne lehetett volna Zebegény. Próbáltuk elindítani a rajztanárok hivatalos továbbképzéséhez szükséges akkreditáció megszerzését. A hallgatói létszám újra elérte, sőt meg is haladta a 200 főt. Új utak nyíltak, melyeken el lehetett volna indulni több irányba. Sajnos ez a biztató folyamat megszakadt, az egyesület vezetőinek más tervei voltak, az ő általuk elképzelt koncepciót nem tudtuk felvállalni, útjaink sajnos elváltak. A szabadiskola művészeti vezetői posztját az iskola történetében először nyilvánosan meghirdették, amire Rideg Gábor és Bárdosi József pályáztak. A következő öt évre Bárdosi József, a váci múzeum művészettörténésze kapta meg a bizalmat az elnökségtől. 1999-ben már ő indította el, egy teljesen új tanári karral a XXXII. évfolyamot. A kitűnő fiatal művészekből álló oktatói gárda nagy lelkesedéssel fogott hozzá a sokuk számára szokatlan feladathoz. A festőosztályt Kopasz Tamás és Gaál József vezetik, a szobrászokat Nagy Attila szobrászművész tanítja mintázni, a rajz osztályon Molnár László József és Miklós Árpád grafikusművészek irányításával sajátíthatnak el alapvető ismereteket a hallgatók, a kerámiát Ujj Zsuzsa, a tűzzománcot Kalácska Zsanett tanítja. Az ifjúsági művésztelep irányítását Sinkó István festőművész vállalta el, aki a Magyar Nemzeti Galéria GYÍK Műhelyében szerzett több évtizedes tapasztalatait kamatoztatja Zebegényben. A 2003-ban ötödik évébe lépő gárda kialakította a maga metódusát, de az igényes szakmai színvonal ellenére egyre kevesebb hallgató jelentkezik. 1998: 205 fő, 1999: 160 fő, 2000: 127 fő, 2001: 112 fő, 2002: 94 fő. Ugyanez tapasztalható az ifjúsági szabadiskolán is. A hallgatói létszám zuhanó tendenciájának több oka lehet. A magas részvételi díj miatti kontraszelekció, a tábor és a műhelyek erős amortizációja, az egyre nagyobb konkurencia, a nem elég hatékony propaganda. A magyar kulturális élet nagy vesztesége lenne, ha ez a különleges adottságokkal, komoly szellemi tőkével, harmincöt év alatt fáradságos munkával felépített image-dzsel rendelkező iskola - de nevezhetjük mozgalomnak is - ellehetetlenülne. A Szőnyi István Emlékmúzeum és a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola olyan kulturális együttest alkottak, mely a korszerű múzeum eszméjét testesítette meg.

35 Magyarországon nagyon kevés ilyen intézmény van, pedig a mai múzeumok legfőbb feladata már nem a kincsfelhalmozás, az utópiaépítés, a hatalom reprezentálása, a szenzációk kiárusítása, hanem olyan 92 hely megteremtése, ahol megállhat az idő, ahol a látogató rövid időre kiléphet addigi életéből. A mai múzeum nemcsak kutatóhely, értékek őrzője, kiállítás, hanem környezetével, szolgáltatásaival együtt a tanulás, a meditáció, a szellemi, testi felüdülés, a regenerálódás színtere. Mindezek a lehetőségek együtt vannak Zebegényben, bár az egyesület közgyűlésének 2000-ben hozott határozata a névváltoztatásról - Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köréről Szőnyi István Baráti Körre - nem túl biztató jövőt mutat. Az együttgondolkodásra azonban még mindig megvan a lehetőség. Nagyon jól sikerült kezdeményezés volt a 2002 szeptemberében első ízben megtartott Rekonstrukció című Nemzetközi Üvegszimpózium, melyet a Magyar Üvegművészeti Társaság rendezett a Szőnyi-kertben. Csak a helyet bérelték az egyesülettől, a szabadiskola szobrász osztályán rendezték be a műhelyt, állították fel a kemencéket. Programjukba bekapcsolták a Szőnyi István Emlékmúzeumot, mint szellemi bázist (múzeumlátogatás, könyvtárhasználat, előadások, tanulmányi séták vezetése a múzeum szakalkalmazottal segítségével). Remélhetőleg a következő években is folytatódik az üveges alkotótábor. Talán érdemes lenne ebbe az irányba elmozdítani a Szőnyi-kert kihasználását, mert az egyszerű táboroztatás a múzeum szolgáltatásainak az igénybevétele nélkül nincs összhangban az egyesület eredeti célkitűzéseivel. 1999-től újult energiával kezdtük keresni a múzeumi munka gazdagításának, az elmélyültebb tudományos kutatásoknak a lehetőségét. Lassan meg kellett tanulnunk azt a korábbiaktól teljesen eltérő szemléletet, hogy a múzeum költségvetése már nem tud megnyugtató, stabil anyagi hátteret biztosítani az elkezdett kutatások folytatására, a látogatóbarát múzeum évtizedek alatt kialakult profiljának megtartására. Az új munkamódszer lényege: bármit tervezünk, mindig meg kell hozzá találni a megfelelő szponzort, vagy pályázatot. A befektetett energia végül megtérül, mert izgalmas kiállítások, rendezvények, értékes publikációk születnek, a nézők lelkesedése pedig töretlen, a látogatók száma továbbra is közel húszezer fő. Az utóbbi öt év nagy lehetőségének tekinthetjük, hogy intézményeink (a Szőnyi- és Gorka-ház, a szobi Börzsöny Múzeum) bekapcsolódhattak a Dunakanyar Művészeti Hetek magas színvonalú programfolyamába. A méltatlanul háttérbe szorított „bal-part" falvainak, kisvárosainak művészetpártoló vállalkozói, kulturális szakemberei egy alapítványt hoztak létre, mert úgy gondolták, a kis települések együtt sokkal többet tudnak felmutatni ennek a csodálatos tájnak értékes hagyományaiból, mint külön-külön. Ez az alapítvány szervezi azt a már hatodik évébe érő programsorozatot, Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény és Szob helyszíneken, melynek gerincét a komolyzenei koncertek, képzőművészeti kiállítások, irodalmi estek, kamaraszínházi produkciók adják.

36 A fesztivál az idegenforgalmi főszezonban öt héten